Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Mi újság, jéghercegnő? -csapódik be kocsimba Ryan, miközben fejbe vág mankójával.
-Auuh! -kapok fájó pontra.
-Hupsz bocsi! -néz rá elhúzodt szájjal, a pontra fejemen, amely bepirosodott.
-Ha megmarad a nyoma kinyírlak! -nézek rá szúrósan.

-Nem, nem fog! -simogatja meg a  fájó részt mintha ettől elmúlni.

-Hagyd abba! -csapom el kezét.

-Köszönöm még egyszer!- néz be ablakomon anyukája két gőzölgő kávéval a kezébe.
-Ugyan! -mosolyodok el gesztusára.
-Fogadd csak el drága! -nyújtja a feketém kezembe.
-Köszönöm! -hálálom meg figyelmességet.
-Az enyém? -kukucskál ki Ryan.
-Tessék szívem! -nyújtja át rajtam keresztül.

-Jók legyetek! Nekem mennem kell már így is késésbe vagyok! -szalad el kisebb Trabantja felé.
-Viszlát! -intettem utána, majd én is beindítottam kis pezsgő színű kocsim.

Mosolyogva kanyarodtam ki az utcából, amit a mellettem szürcsölő óvodás szintjét kaparó fiú is észrevett.

-Mi ilyen szórakoztató Carter? -húzza fel szemöldökét.
-Semmi különös…-rántom meg a vállam szórakozottan. -csak sose gondoltam  volna, hogy a nagy nőfaló Ryan Mccold anyuci kicsi fia! -váltok gúnyos hangnemre.

-Ő az egyetlen, aki egész életembe mellettem volt és az utolsó túlórából szerzett dollárját is a méreg drága hoki felszerelésem finanszírozására költötte, pedig mondtam, hogy ne tegye, ő az egyetlen személy, akinek a szemémbe még lehetek valaki! Szóval igen, a kicsike fia vagyok! -válaszolja kissé sértett hangon.

-Khhmm…ne haragudj! -köszörültem meg a hangom egy kicsit, mert bár én csak vicceltem úgy láttom, érzékeny témára tapintottam.

-Nincs para Carter! -kortyol bele újra italába. -Csak ne tedd újra!
-És apud? -kérdem óvatosan, miközben egy ívesebb kanyarba vezettem magunkat.
-Még kiskoromba lelépett! -rántja meg vállát.
-Oooh…bocs! -kérek ismét elnézést, úgy láttom ez az egész család érzékeny téma.

-Nem kérdeztél semmi rosszat! -nevet fel hanyagul.

Miután mindkét téma feldobásom puccsba fulladt úgy döntöttem csöndbe vezetek tovább, mint ahogy eredetileg is terveztem.

Nos, igen ez után beállt a jól ismert kínos csönd. Én nagyon megbékéltem ezzel, de úgy látszott a srác, akinek mindig zajlik az élete nem bírta a feszengő csöndet.

-Hogy sikerült a randid? -fordul felém én pedig megálltam az egyik pirosnál így én is felhörpintettem egy meleg kortyot.

-Nem randid voltam! -forgatom meg a szemem.
-Hát? 
Nem fogja fel a tabuságát a témának  úgy láttom!

-Nem kötöm az orrodra, Mccold! -fordulok felé csöpögő szarkazmussal. A fiú csak felnevetett majd bólintással nyugtázta, hogy úgy se fog leszállni a témáról.

Talán két percet, ha csendbe ültünk, Ryan a kávémat tanulmányozta én pedig az utat figyeltem.

-Hogy bírod ezt meginni? -fintorodik el.
-Mert így a legjobb!- vágok értetlen arcot. -így van a legigazabb izé! -rántom meg vállam.
-Ez hülyeség, tejjel és cukorral is érzed a kávét, csak közben nem halnak el az ízlelő bimbóid.
Nem szóltam semmit csak megrántottam a vállam.

-Kóstold meg ezt! -nyomja kezembe az övét. Egy pillanatra felnéztem rá, és úgy tűnt halál komolyan gondolja. Hát jó!

Bele kóstoltam bár amint nyelvemre került a szét édesítőzöt koffein összerándult arcom. 
-Ez émelyítően édes! -nyomtam vissza rögtön kezébe, mire felnevetett.