Fagyos Páros

Anna Carter szemszöge

Beköszöntött az újabb hét és ezzel elérkeztünk a novemberünk utolsó köreire. A hétvégén ismét lesz egy versenyem, ami talán még nehezebb lesz, mint a két héttel ezelőtti.

-Gyerünk még egy kör Anne, így még csak helyezesét se fogsz elérni! -ordít edzőm a pálya széléről.

-Igenis! -felelem lihegve, majd fejpántomat megigazítva kezdek neki egy újabb körnek.

Ezen a napon több mint hét órát edzettem, már reggel bejöttem gyakorolni, majd a szokásos kétórás edzésemre kaphattam plusz egyet, illetve még egy óra bűntetőt kellett tennem. Iszonyat kimerült lettem mire végre lezavartak minket mert felnőtt hoki meccset készítették elő.

Sietősen öltöztem át fekete farmerembe és csontfehér kötött pulcsimba, mert a legkevesebb kedvem volt összefutni Lanával és barátaival. A szabad levegőre kilépve éreztem, ahogy hideg arcomnak ütközik és kabátomat összehúzva védtem meg leizzadt mellkasom.

Bár már vagy két éve leszoktam a dohányról, őszinte legyek megkívántam a húgomtól elkobzót nikotint. Nem szabad Anne! Jó példát kell mutatnod, a húgodnak, ki kell tartani az elveidnél és itt még veszélybe is kerülnél!

A kis fehér kocsiba beülve vadásztam elő táskámból telefonom.

Két nem fogadott hívás. Egy Mccold-tól egy pedig anyától. Fura mert anya még dolgozik, Mccold pedig nem rég végzett a vizittel, egy öt perce, ha jól számolom.

-Szia anya! -csörgettem vissza egyetlen szülőmet.

-Szia drágám! Csak szólni akartam, hogy ma később érek haza, mert feltornyosult pár munka. – magyarázkodott, de a háttérben valami beszéd hallatszódott. Ki gondolta volna! Meg se lepődők!

-Na jól van mennem kell! Szeretlek Anne! -köszön el de válaszom meg se hallva csapja rám.

-Én is téged! -horkanok fel. Nagy sóhaj kíséretében kortyolok bele üvegembe. Húgom nevét kikeresve csörgettem meg a csöppséget, aki a negyedik csörgésre fel is vette.

-Szia! -szól bele vidáman.

-Hello! De jó kedved van! -jegyzem meg és egy kisebb mosoly csúszik szám szélére.

-Csak itt van az egyik barátom! -jegyzi meg.

-Jól van csak azért hívtalak, mert anya ma nem jön haza! -gyújtok rá a kocsira.

-Nem lepődtem meg! -válaszolja flegmán.

-Vigyek valami kaját, vagy gyors összeütünk valamit? -hangosítom ki miközben kitolatok szokásos helyemről.

-Nem kell majd csinálunk rántottát! -feleli miközben valamin elneveti magát, valószínű a barátja nevetette meg.

-Egy iszonyat szénhidrátban dús sajtos baconos tészta? -kérdek rá mert ez a kedvenc közösünk, amit rendszeresen csinálunk.

-Te úgy se eszel belőle! -utal a kalóriadeficitemre.

-De elkészíteni szívesen segítek. Olyan bulis közös program! -lelkesedek be.

-Ne, ne fáradj vele! -ellenkezik, ami kicsit szíven ütött.

-Oh, okés! Ciki lettem? -kérdem fintorral.

-Nem dehogy is! -ellenkezik rögtön. -csak nem vagyok éhes arra! -harapja be ajkait, miközben én a fő útra kanyarodok.

-Akkor nemsokára haza érek! -szorítom meg kormányom, mert az adrenalin elmúlt és szervezettem kifáradás jeleit produkálta.

-Jól van szevasz!

-Szia! Szeretlek! -próbálok elköszöni, de anyához hasonlóan ő is rám vágta a telefont.