Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Néha őszintén az őrületbe tud kergetni. Az egyik pillanatban a nyakamba ugorva örül a győzelmének, a másik percben meg sok vagyok neki. Tudtam, hogy nem egy könnyű személyiség, ez az egyik olyan jellemvonása, amibe belezúgtam, de ez a vonom-húzom játék nem fog működni.

-Túl gyors? -pillantok rá megunva a macska egér játékot. A lány az egyenes lépésemre, kisé megszeppent, de bólintva helyeselt.

-Értem! Ez esetben! -nyúlok álla alá gyengéden, hogy gyönyörű tengerkék tekintettébe tudjak nézni.

-én sajnálom! -próbálom megbékíteni az érzékenylelkű lányt.

-Köszönöm! -választja esetlenül, ami engem is mosolyra késztet.

-Na egyél!- simítom meg frissen mosott hajkoronáját.

Nem akart velem vitázni, vagy saját igazát bizonygatni, fogalmam sincs, hogy azért, mert bűntudatot érez, vagy csak túlságosan fáradt, de nem firtattam csak saját ételem fogyasztottam jóízűen, miközben a mellettem ülő lányt néztem, akin eluralkodott a farkas étvágy és gátlástalanul neki fogott az elé tett ételnek. Felszabadító látvány volt, ahogy a lányba lassan visszatér az élet.

Nem is tudom, mióta nem evett normálisan, csak sejtem, ha abból indulunk ki, hogy tegnap reggel óta egy falatot se evett, megtudom saccolni, mióta készül a mai napra.

-Mennyi az idő? -töri meg bambulásom.

-Nem tudom, töltőn vagyok! -rántom meg vállam.

-és én? -ráncolja össze szemét, mire ismét csak szét tárom karom.

-Szerintem a táskába maradt!- pattan fel egy sültkrumplit magához lopva.

Mikor megérkezett csapott-papot ott hagyva menekült be a fürdőbe, így reális a gondolat menete.

-Meg is van! -kapja ki diadalittasan az oldalzsebéből.

-Még csak hét múlt pár perccel, akarsz esetleg mara...-kezd bele mondókájába, amit érdeklődve hallgatok. Anne Carter meghív magához és még marasztal is meg áll az ész!

De a lány elpirulva, harapja el mondókáját szerintem még ő maga se realizálta mit tett.

-Úgy értem! -köszörüli meg torkát diplomatikusan.

-A múltkori filmbe bealudtunk, nem akarjuk folytatni esetleg? - vizsgálja meg papucsa orrát.

-Nos...-szórakozok az aranyos látványon.- az egy jó film volt! -húzom egy kicsit agyát.

-szerintem megnézhetjük! -felelek végül bólintva.

-Jó, nem tudod melyik is volt? -kérdi nevetve amire nekem is fel kellett nevetnem.

...

Sohasem gondoltam volna, hogy Anne Carter szobája ennyire...nos átlagos.
-Másra számítottam! -mondom ki gondolatom.

-Jégcsapokra és arany csíkokkal díszitett szánra? -kérdi humorosan.

-Hát legalábbis egy jégszoborra magadról! -feleltem csípőből. A fehér szoba falain egy centiméter hely se volt, Tv-je mögötti falon, többszáz érme kupája és kivagdosott cikkek voltak, ahol a versenyeiről írtak.

A mellette lévő falján, ahol az ablaka helyezkedett el, könyvespolcok voltak rögzítve, rendetlenül voltak lerakva a kategorizálatlan könyvek és közé rakva egy kaktusz, legalább is valamikor az volt.

Ez követe az az oldal, aminek ágya neki volt tolva, fehér ágynemű húzatta és színes párnái komfortosan voltak összhangban a mögötte lelógtatott fényfűzérekkel, amikre csipesszel egy-egy kép volt akaszgatva.