Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Érdekes nem is volt olyan borzalmas ez az egész rehabilitáció, mint gondoltam.

A dokim is tök rendes arcnak látszik és meg kell hagyni Anne Carter se hagyta magát figyelmemen kívül.
Ezelőtt azonkívül, hogy hallottam róla néhány ocsmány pletykát, vagy gúnyos jelzőt, nem igazán ismertem, legtöbben                                    „jéglibának”
„fagyosasszonynak”
vagy ennél rondább dolgokkal illeték és nem csak azért, mert a jégen éli a fél életét, hanem mert ha hozzá szólsz olyan, mintha egy jégcsapot érintenél meg, lefagynak tőle az ujjaid.
Bár az tény, hogy gyönyörű, de ettől még tényleg egy érzelemtelen csaj.
Anne Carter olyan akár csak a hó, hideg és gyönyörűen ragyogó.

-Ellenőrizd kérlek a rögzítéseket! -kérte meg Anne-t mentora, a lány pedig szó nélkül, letérdelt lábamhoz és ellenőrizte darabokra tört bal térdem, rögzítő vasait.
Ha akartam se tudtam elkerülni a helyzet félre érthetőségét, mert őszintén zavarba hozott.

-Tudnál sietni? -nyeltem egyet, hogy lehiggadjak, mert ebből csak kínos szituáció kerülhet ki.

-Nocsak, csak nem zavarban vagy nőcsábászkám? -néz fel rám felhúzodt szemöldökkel.
Mentora felhorkant válaszára, én pedig elképedve néztem a kis törékeny testre, ami ezekkel a szavakkal oltott be, két pillanat alatt.

-Csak viccelek! -áll fel mosolyogva, én pedig még mindig kigúvadt szemmel nézek rá és végre elért agyamig mondandója, ami kissé sértő volt.
Auucs…valahogy máshogy ütött mosolya abban a pillanatban, szabályosan mellkasba vágott.

-Minden rendben! -fordult M. felé, aki csak bólintott és nekem kezdett el magyarázni, így kénytelen voltam felébredni Anne bámulásából. 

-Keddenként mindig itt vagyunk már beirtalak, szerdán különterembe kell lennünk a negyvenhetesbe, az kevésbé barátságos, de csendesebb! -vázolja heti tervem. -és végül pénteken, ha jó az idő kint leszünk, ha nem ugyanitt! -mosolyodik el biztatóan a harmincas évei végét taposó nő.
-De kedden jégtánc edzés? -ráncolom össze szemöldököm, de amint kimondtam meg is bántam. Keddenként mi edzünk későn mert a csajoknak van kiírva a jég.

A lánynak mosoly csúszott ajkaira és kissé lenézően felém fordult.
-Tán csak nem hiányolni fogsz macsókám? -biggyeszti le ajkait szórakozottan.

-Öö csak a gyakornokom! -szól bele nevetve Maria.
- Nem fog minden alkalommal itt lenni!

-Hála istenek! -fordulok én is jókedvűen a lány felé, remélem érzi, hogy csöpögök a szarkazmustól.
-Már kezdtem aggódni, de így okés! -húzom fel szemöldököm kihívóan a lány felé, miközben hátra dőlök tolószékembe.
Rég nem szórakoztam ilyen jól, mint most, az fix és ami azt illeti nem is nagyon kommunikáltam ennyit, mint ma, az eset után a világom dominóként, a karrierem a mélybe zuhant, a világ beszürkült és az emberek cserben hagytak.

Egyedül anya maradt meg, az édesanyám, aki mindig is mellettem volt és aki most se hagyott cserbe annak ellenére, hogy egy kiálhatatlan fasz lettem.

A lány csak megforgatta szemét majd, órájára tekintett.
-Lassan mennem kellene!
-Hmm…-menj csak! -bólintott M. a lány pedig sietve futott ki a helységből, még a haját is futva bontotta ki.

-Hova ilyen sietősen? -fordulok kíváncsian Dokim felé, aki csak el bólintotta fejét összeráncolta homlokát.

-Magánügy!- rázza meg fejét. -Bár, ha érdekel talán saját magad is megkérdezheted! -rántja meg sokat sejtően vállát.
-Csak azért kérdem, hogy én is mehetek-e? -forgatom meg szemem.

-Hogyne! -feleli szarkasztikusan, majd jegyzetéből egy lapot kitépett és kezembe nyomta.
-A napirended! -lép mögém, tolószékem kalancsuját megragadva.

– A kedvedért oda biggyesztettem egy A betűt -hajol fülemhez.
- mikor Anne is be van írva!-  suttogja, amire jól eső borzongás fut át.

Azért ez vicces, sose gondoltam volna, hogy viccesnek fogom találni Anne Cartert, pedig őszintén jó fejnek tűnik.

Míg a doki lassan kigurított, én meglestem a táblázatott, havonta egyszer hétfőn bejövök kontrolra…hmm itt nincs A betű, ami egyértelmű, edzése lesz.
Kedden ugye torna itt sincs A betű, szerdán van és ott is van a kis piros A betű, csütörtökön pihenő napom van és péntek okvetlenül is torna a kis A betűvel.

Hát úgy láttom Anne Carter többet foglak látni egy héten mint az anyám! 

Anyához kiérve megpillantottam a gondolataimba forgó lányt, ahogy a elkenődött anyát próbálja jó kedvre deríteni mosolyával.
Amint egyszere pillantottak felénk, abbahagyták a szóváltást és teljes testtel felénk fordultak.

-Valami jó hír? -csillant fel anya szeme, M. pedig csak kedvesen felé mosolygott és nyugtatóan bólintott.
-A fia erős, jó kondiba van és ha egy kis kedvet is erőltet magára, nagyon max hat hónap múlva szabadul. -mondja a számára jó híreket, számomra annyira nem csodásak, fél év kiesés baszki, a minimális pontszámot se fogom tudni összeszedni.

-Hála istenek! -könnyebbült meg, ami az én szívemeet is átmelegítette.

-Viszont a hetirendje eléggé sűrű lesz, megtudja oldani, hogy minden alkalomra behozza? -húzza el száját M.

Anya végig pásztázta az időpontokat és boldog kifejezése át siklót kétségbeesésbe. Igen, valahogy gondoltam!
Anya egy pincérnőként dolgozik és ma is szabadságot kért, nem fogja tudni megoldani.

-Nem…-keseredik el anya.- Nem tudom, hogy meglehetne-e oldani?!- néz rám miközben láttom, hogy már elkezdi emészteni a bűntudat.
-Semmi baj anya…-mosolygok rá, de M. félbe szakít.
-Ha gondolja én hétfőn kedden betudom hozni, de sajnos a többi nap nem kivitelezhető a munkám miatt! -ajánlja fel segítségét.
-Komolyan segítene? -néz rá anya bepárásodott tekintettel.

-Hogyne, de a többi nap nem lesz megoldható!

-Már ez is hatalmas segítség lenne!- hálálkodik anya.

-Szerdán és pénteken esetleg…-pillant az ajtó felé tekingető lány irányába. Látszik, hogy nagyon sietne, de nem akar annyira tiszteletlen lenni, hogy elsiessen a beszélgetés közben.

Igaza van M.-nek, ő pont úgy dolgozik ahogy nekem bekéne jönnöm.

De szánalmas ilyen segítségekre kell szorulnom, mint egy nyomoréknak, szinte undorodóm saját magamtól.
Én is feltekintettem rá, így most már, hogy mindannyian őt néztük megérezte a pillantásunkat. 

-Micsoda? -kérdezett vissza, nyilván nem volt itt fejbe az előző beszélgetésünknél.
-Eltudnál hozni szerdán ás pénteken? -húzom fel szemöldököm, mert tényleg bunkónak találtam, hogy még csak rám se néz.

-Mi?-kérdezett vissza hirtelen.

-Szóval igen! -vette át a szitut M.

-Szerdán és pénteken te hozod őt, majd én megadom a számod nekik, menj csak! -lökte meg egy kicsit a lányt, aki vette a lapot.
-Akkor jól van, köszi sziasztok, viszlát! -rohant volna ki a helységből, de a karakáns megszólításom félbeszakította cselekedetét.

-Carter! -kiáltok utána, mire meglepetten nézett vissza.

-Igen? -szeppent meg.

-Köszönöm…-ejtem ki nehezen a mondatom.

-és jó randit! -mosolyodok el.

-Nem oda megyek és neked bármikor Mccold! -int egyet majd már el is tűnt az önzáródó ajtó mögött.

Oooh...Anne Carter nem tudod mibe mentél bele!

Sziasztok beteg vagyok, úgyhogy azért íródott meg ez a rész mert lett egy kis időm💙 remélem élvezhető volt 🤍 köszönöm ha elolvastad 🤍💙