Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Annyi dolog jutott az eszembe, amit mondhattam volna a lánynak még se tartottam egyiket se elég tartalmasnak. A csók, ami akkor történt köztünk többet mondott ezer szónál is.

Szinte éreztem, ahogy a lány elernyedő izmaival együtt a lelke is könnyebb lesz, így mikor mosolyogva húzott vissza egy újabb csókra, szívem egyenesen repdesett a boldogságtól.

Nem hazudok sok lánnyal csókolóztam annak ellenére, hogy kevéssel voltam együtt, de Anne Carter ebben is jóval túl szárnyalt mindenkin.

-Mi legyen velünk Anne Carter? -húztam kajla mosolyra szám, miközben még mindig magamhoz közel tartottam, képtelen voltam elengedni.

-A következő csók után eskü eldöntöm! -harapja be alsó ajkát játékosan, majd ismét egyé váltunk.
Anne Carter illata beférkőzött az bőröm alá, agyamat pedig teljesmértékben elöntötte az adrenalin, szívem olyan tempót diktált, hogy magam is meglepődtem, még meccsen se vert ilyen hevesen.

-Köszönöm Mccold! -váll el tőlem, de tekintetét egy pillanatra se veszi le rólam.
-Mindent! -fűzi hozzá, amire csak elmosolyodok és ölelésembe húzom vissza, próbálva védeni a hidegtől, majd egyenletesen kezdem el ismét ringatni.
-Ezt még nem mondtam mert, nem akartam, hogy elbízd magad! -kezd bele amire fel kellett nevetnem.
-de hosszú idő óta te vagy az első olyan ember, akivel mindig biztonságban érzem magam! -mormogja mellkasomba, aminél kellemes melegség fog el.

-Ezt még én se mondtam neked! -hajolok kicsit közelebb füléhez mintha egy titkot terveznék elmondani. -de már nagyon régóta, te jársz az eszembe null-huszonnégybe, ha nem lenne egészségtelen legszívesebben az összes percem veled tölteném, mert képtelen vagyok kiverni téged a gondolataim közül! Ez már beteges ugye? -kérdem, hitetlenül felnevetve.

-Ettől függetlenül ugyan úgy hagysz teret és tiszteletben tartasz, ami miatt nagyon hálás vagyok! -feleli állát felemelve és rám mosolyogva.

-Az előző kapcsolatom nem ilyen volt…-grimaszol egyet.
-Ezt jó hallani! -lélegzek fel.
-Mit, hogy nem volt egészséges kapcsolatom? -fintorodik el.
-Nem, azt hogy mi kapcsolatban vagyunk! -nevettek fel, amire a lány is elmosolyodik.
-Mond még egyszer! -kérlelem, mert már hangzása is simogatja lelkem.
-Mit? -kérdi nevetve.
-Hogy együtt vagyunk, na rajta! -bíztatom miközben úgy örülök mint egy öt éves.
-Hmm…nem! -pimaszkodik.
-Na! -nyaggatom tovább.
-Nem! -mosolyodik el makacsan.
-Carter, ne már! -kacagom ki a lányt, aki kibújt az ölelésemből.

-Nem! -rázza meg fejét, miközben légies lépésekkel siet a kocsija túl oldalára.
-Carter! - indulok el után. amire a lány megfutamodni tervez.
-Hallod! -nevetek fel mikor realizálom, hogy a kocsi körül kergetőzünk, mint valami elbaszott ovis csoport.

Végre kifulladva utol értem fájós lábam ellenére is az apró lábbakkal megáldott lányt és derekát elkapva kapom fel, amire egy sikoly szökik ki belőle én pedig nevetve fordítom magam felé.

-Meg vagy! -dörzsölöm orrom övének, amire annyira vissza fogta nevetését, hogy egy vonalra préselte száját.
-Jól van elkaptál! -adja meg magát.
-Szóval szeretnéd hallani, hogy együtt vagyunk? -kérdi mire letörölhetetlen mosollyal bólintok.

-Ryan Mccold…-kezd bele hivatalosan, de szája sarkában bujkáló mosoly leleplezi, hogy nem komoly. -valószínű…-húzza el válaszát. -sikeresen beléd zúgtam! -feleli miközben szememet kémlelve várja válaszom.

-Anne Carter…-köszörülöm meg én is torkom. -valószínűleg…- tettetek gondolkodást, majd vissza vezetve tekintettem azokba a gyönyörű jégkék szemekbe.
-valószínűleg…-ismétlem meg magam. -nem, nem is valószínűleg- esek zavarba.