Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Hihetetlen de végül is tényleg Anne Carterrel fogom tölteni a karácsonyom és csodák csodájára engedte, hogy elrángassam bevásárolni.

-Talán még se volt a legjobb ötlet huszonharmadikán jönni bevásárolni! -fintorodik el párom, miközben, én mellette a kocsit tolom, ő pedig undorodva néz az emberekre, akik probálnák fellökni minket; vagy hét embert én gázoltam el a kosárral, hogy véletlen se lépjenek rá a lányra, de Anne se túlzottan fogta vissza magát, az előbb körülbelül egy kétszer annyi kilóval rendelkező pasi próbálta figyelmen kívül hagyni a barátnőmet és elgázolni, mire a lány konkrétan úgy levállalta, hogy a hatalmas férfi elvesztette az egyensúlyát.

-Hé, csinibaba, figyelj oda! -fordul utána, mire a kosárról felemelve súlyom húzom ki én is magam.

-Van valami probléma? -feszítem be álkapcsom.

- Dehogy haver! -tette fel kezét, mikor észlelte, hogy együtt vagyunk.

-Akkor jó, haver!-szúrom oda, mire Anne felhorkanva megy tovább, több figyelmet nem is szentel rá.

-Megoldottam volna! -fonja kezét könyökömre.

-Tudom, a palit féltettem! -kuncogok fel, mire belebokszol a vállamba.

Az emberek teljes mértékbe megőrülnek, itt az utolsó nappal a karácsony előtt! Tehát egyenlő az apokalipszissel!

-Ryan...-szólít meg a lány miközben narancsokat pakol saját magával hozott környezetbarát táskájába.

-Hm? -karolom át derekát, hogy érthessem mit mond, mert a túlzott karácsonyi zene miatt nem hallom édes kis hangját.

-Mi a véleményed a tegnapi vacsoráról? -kérdez rá, de hangja bizonytalan volt.

-Már mivel kapcsolatban? -ráncolom össze szemöldököm.

-Nem tudom, Rose-sal kapcsolatban, mármint nagyon aranyos lány és Kitty fülig szerelmes belé, de furcsa érzésem van! Nem sejtek jót! -bűnbánó arccal néz rám.

-Anne! -fordítom magam felé, csípőjét fogva, kezem végig siklik derekán, ő beleborzong. Szeretem ahogy reagál érintésemre.

-Rengeteg dologtól védted már meg a húgod! Azt csodálnám, ha nem gyanakodnál mindenre! -kuncogok fel, miközben ki simítom haját szeméből. Az én gyönyörű barátnőm, ma is úgy néz ki, mint egy topmodell, akit az istenek küldtek ajándék kép. Kivételesen, most szoknyába van, mely kiemeli áldásait, fehér garbója pedig úgy simul, homokóra alakjára, hogy az őrület szélére kerget.

-Tudom, hogy nem kéne erre gondolnom! -rázza meg fejét.

-Anne, bár tudom, hogy nem szereted ezt a témát, de mikor Cameron után szimatoltunk, - láttam ahogy elfintorodik.-akkor Kitty hihetetlen felnőttesen viselkedett, büszke lettél volna rá, bár az egész csapat vigyázott rá, még is nagyon bátor határozott és okos volt. Akár csak a nővére! -fűzőm hozzá mire elmosolyodik.

-Borzalmasan büszke lettél volna rá...-kezdem el ismét ütemembe ringatni, nem érdekelve, hogy a bevásárló központ kellősközepén vagyunk. -Például volt egy eset, amikor majdnem lebuktunk, de a húgod olyan rögtönzéssel, csapott le, hogy Cameron nemhogy nem vett észre, de még le is leplezte magát. -elevenítem fel emlékeim.

-Azt mondta Simon, egy kicsit bele is esett! -fűzőm hozzá, mire csúnyán nézet fel rám.

-A huszonkét éves barátod csak ne essen szerelembe a húgommal! -fintorodik el, mire felnevetek.

-Vicceltünk! -jelentem ki. -Vissza térve, a húgod egy talpra esett nő, nincs gond! -adok puszit orrnyergére.

-Tudom, hogy tökös csajszi, csak félek mert szerelmes- rántja meg vállát, ajkait csíkra préselve. -Az ember hülyeséget tesz ha szerelemes! -nézett fel rám.