Anne Carter a lány aki egyetlen egy ballövés miatt megnehezíti a saját sikerének útját. Amúgy sincs egyszerű sorsa nehezen kezelhető húgával és a családja apró darabokra hullásaval, de úgy tűnik sose kedvelte őt a végzet, vagy mégis ?
Az álmához ve...
Sziasztok végre kiraktam a Kitty és Simon sztoriját, ami két évvel később fog játszódni, és ne aggódjatok a kedvenc párosunk is fel fog bukkanni, nem is egyszer ígérem!
A név amivel pedig a sztori rendelkezik...
dob pergés...
Lobbanékony Páros
Ha a profilomra mentek, ott jóval egyszerűbb lesz megtalálni, akit érdekel! Köszönöm, hogyha érdemesnek gondolod az olvasásra!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🌌Egy kis fülszöveg🌌
Mindenki ismeri a nővérem Anne Carter sztoriját. Ő határozottan a jobbik testvér; gyönyörű, okos, szítterápiát tanul és mellette a korcsolya istennője. Én pedig imádom őt. Ő a jobbik felem, az aki anyám helyett vigyázott rám, óvott és szeret. A pszichopata exe miatt, az amúgy se könnyű élete pokollá vált hét évvel ezelőtt. Azon az estén mikor apa meghalt...miattam. Akárhogy is próbálja a nővérem bemesélni nekem, mindketten tudjuk, hogy én voltam a hibás és ez a tény minden egyes percben eszembe jut ha lehunyom a szemem.
Viszont három évvel ezelőtt Anne megismert valakit, aki behegesztette a szívén tátongó lyukat és megmutatta neki, hogy milyen is amikor a nap ragyogóan süt. Ryan...a sógorom, aki a világ legédesebb embere és akin keresztül megismerhettem az én Napomat Simon Archer-t, bár ő inkább a Holdhoz hasonló. Én a sötét éjszaka, ő pedig a ragyogó Holdvilág, ami fényt hozz a sötétbe. Ironikus érzés magamat a sötéthez hasonlítani, tekintve, hogy mindjárt tizennyolc éves létemre rettegek a sötétségben.
Simon az én Simonom, aki minden értelemben megmentette az életem és két éven keresztül úgy szeretett, hogy fogalmam se volt róla, viszont most hogy nagykorúvá vállok, végre megértettem, hogy a fiú nem úgy gondol rám, mint a kishúgára, hanem mint a nőre akire megérte várni.
✨🖤✨🖤✨🖤✨🖤✨🖤✨🖤✨🖤✨🖤
-De most tényleg sose sírtál meg kis korodban sem? -nyílt nagyra a szemem, amire megrázta a fejét.
-Egyszer sírtam...- jelenti ki.
-Mi komolyan, mégis mikor? -jöttem teljesen izgalomba hajtott a kíváncsiság. Percekig nézhetett engem szerintem fejbe épp eldöntötte elmerje-e mondani.
-Amikor rád találtam! - feleli folytot hangon.
-Amikor az a ribanc majdnem kinyírt és nővéred sírva kért, hogy mentselek meg....- kereste szavait.
-ahogy a karjaiba vettelek, bőgni kezdtem, úgy néztél ki mint aki már vagy egy órája halott, se színed, se hangod a szemed fennakadva, borzalmas látvány volt még néha vissza térnek a rém képek, arról hogy milyen szörnyű kétségbe esést éreztem akkor! A kezembe vettelek és úgy rohantam a kórházba! Nem hallottam, a légzésed! Azt, hittem elveszítelek...és akkor magamhoz szorítottalak és sírva könyörögtem, hogy maradj velem! Ez volt az egyetlen alkalom, hogy valaha is sírtam bárki miatt is!
💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤💛🖤
Remélem ott is találkozni fogunk, szeretlek titeket, köszönöm hogy itt voltatok velem! 🌌💛💫✨
