Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

Szerintem az egyik legaranyosabb látvány, amit láttam a mostani pillanatban történt meg, miközben Ryan Mccold becsórva a takarom és fejét combomra hajtva, telefonját markolászva várt anyja hívására, mert a bűntudat miatt percenként nézegette jött-e új üzenete és egyik pillanatban bealudt.

Hallkan szuszogott, miközben néha összerezzent és a másik kezében combomat meg-meg szorította.
Nyugtatóan beletúrtam hajába, miközben elmosolyodtam, majd egy hatalmas sóhajjal újra laptopomra tekintettem és beadandómra fókuszáltam.

Elég kényelmetlen póz volt, ahogy egyik combomat Ryan foglalja le a másik pedig igyekezett megtartani méreg drága számítógépem és törzsem kicsavarodva kezdett beállni. Ez voltaképp iszonyatosan illúzió romboló volt.

A fali óra kattogása és Ryan rendszertelen légzése egyre dominánsabb lett, ahogy a kinti kocsi sokaság az utcán fogyni kezdet.
Szemem megdörzsölve néztem a digitális időmérőre, ami szerint hajnali három múlt hét perccel. A fáradtság kezdi át venni az uralmat az eszem felett. Több mint húsz órája talpon vagyok és az események csak még jobban leszívtak.

-Szerintem ideje egy kiadós alvásnak! -nyújtózkodtam, miközben munkám gondosan elmentettem. Megpróbáltam kibújni a fiú alól, úgyhogy ne ébresszem fel, majd a konyha felé vettem a lépéseim.

A kint hagyott mobilomra pillantottam, két nem fogadott hívás ismeretlen számtól hajnali egykor.

-Mi a frász? -adtam hangot meglepettségemnek. Úgy gondoltam bárki is az és bármit is akar negyed négykor már nem zavarom.

Az üzenetekbe belépve anya neve tűnt, fel az ignorált exem mellett.
Újból írt, amit úgyszintén szemforgatással húztam a kéretlenbe, majd anya nevére mentem.

„Szia kicsim, holnap este végre haza juttok! (fáradt emoji) Sajnálom, hogy így alakult tényleg borzalmasan sok ügy volt, de viszek haza kaját! ( :” -Anya

Gyorsan vissza írtam, hogy most szívesen ennék abból az indiai kajáldából, a város túl oldalán, ami útba esik neki, ezzel biztosítva, hogy ne hozzon ismét kínait Kittynek, mert a múltkor Kitty jelezte, hogy most már csak azért is megfogja enni a legközelebbi alkalommal, amivel az a gond, hogy akkorára dagad tőle a torka, hogy a kórházat se érnénk el, mielőtt megfullad, ha tömérdek mennyiséget eszik belőle.

A hasam hangosan jelezte, hogy ideje valami bevitelt is produkálnom, hisz nem tudtam a húgom kajájából enni, úgyhogy gyakorlatilag délben ettem utoljára, ami lassan közelebb van, mint volt.

Egy villát kivéve kezdtem el falatozni a gázon maradt tésztából, miközben át böngésztem a csoportos beszélgetésem, ami az egyetemmel kapcsolatos.

Csoszogó lépéseket hallottam a nappali felől, így érdeklődve kaptam oda tekintettem, barátom lépdelt ki kómásan, miközben hajába túrt.
-Felébresztettelek? -löktem el magamtól a pultot, mire csak nemlegesen megrázta a fejét, és felém lépve ölelt át. Igazából, ha pontos akarok lenni rám zuhant, aranyos mozdulatára felkuncogtam,
Valójában világát se tudja olyan álmos.

Levegőbe beleszagolva tekintett fel sajtos makarónimra. Száját kinyitva jelezte, hogy kér egy falatot, amit nevetve „beleszállítottam”.

-Dőlj le nyugodtan az ágyra én is mindjárt megyek! -simítom hozzá fejem miközben hátulról derekamat átölelve dőlti rá vállát fejemre.
-Te nem is aludtál? -kérdi, de a szunyókálásától hangja rekedtes volt.
-Még nem! -rázom meg fejem.
-Mennyi az idő? -lép el tőlem.
-Negyed négy. -Felelem, miközben kajánkat hűtőbe helyezem.
-Hívott anyud? -kérdek rá, mire nemlegesen megrázza fejét.
-Még nem, talán már nem is fog! -keseredik el ismét.
-Szerintem csak elaludt! – próbálom megnyugtatni.
-Lehet! - helyesli, majd ismét elém lép.
-Tudtál valamit haladni? -kérd rá beadandómra.
-Fogjuk rá! -rántom meg vállam. -majd reggel újra kezdem amúgy se lesz holnap órám!
-Akkor legalább aludni is fogsz! – simítja meg arcom, ami miatt melegség ismét feltölt.