Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

-Nos hogy tetszik? -teszem le a bőröndjét az ajtóban barátnőmnek miközben ő a hatalmas üvegablakon a jég fedte táját csodálta. Egészen a hegyek ölében lévő kis szállásba jöttünk az ígért hétvégi kiruccanásunkra. Hisz nem csak, hogy egészségesen jöttem le a pályáról, de győzelemre is vezettem a csapatom, így Anne lóg nekem egy kívánsággal, amit már fejben el is terveztem miközben, feszülős bőrszoknyájába bújtatott combjaira pillantottam.

-Ez csodálatos hely! -feleli elképedve, amire ajkaimba kellett harapnom.

-Szerintem is! -mosolyodok el és sunyi módon háta mögé lopódzva ölelem át. Ahogy kezeim hasára vezettem, megborzongott. Erre fel kellett nevessek, olyan kis szenzitív minden érintésemre reagál. Kezem egy picit mozgatva, csókoltam bele puha nyakába.

-Ah-ah tudom mire megy ki a játék! -fordul meg velem szembe.

-Nem értem mire gondolsz! -felelem vissza tartott pimaszsággal, amire csak elnevetve magát, döntötte egy kicsit hátra fejét, hogy rálátást kapjak kulcscsontjára, arra a kulcscsontra ami a világ nyolcadik csodája, legalább is az én világomé. Minden egyes porcikáját bele vésném a nagy könyvbe, hogy aszerint élhessem tovább bűnös életem.

-Nem úgy volt, hogy tanulni jövünk fel? -kuncogta el magát miközben összekulcsolta lábát rajtam, én pedig balkezemmel alányúlva tartottam meg, másikkal pedig hátán rajzoltam köröket.

-Nekem is kell... kell...vizsgáimra...tanulni...és neked...is! -mondata darabos lett mert, közlendője közbe is csak csókjaimmal ostromoltam puha ajkait.

-Hogyne Anne tanulnod kell...-helyeslem vissza térve nyakára. -ezért nyújtok segítséget az anatomiában. Itt van egy sportoló felső teste, aminek minden porcikáját megvizsgálhatsz! -dobom le a hosszú ujjú feszülős pólóm, ami már egészen fojtogató volt.

-Fejezd ezt be, Ryan! -suttogja elhalló hangon, mikor végre kitapintottam érzékeny pontját nyakán.

-Kérj meg még egyszer és leállok! -nézek fel jégkék szemébe, ami megbabonázva nézett vissza rám. Az az óriási önkontrol amit mindenben tanúsít, most elveszni látszik a pillantásában.

Természetesen, nem érkezett válasz, nem ellenkezett újból, így komisz mosolyt húzva ajkaimra estem neki övéinek. Azt akarom, hogy ez a lány minden porcikája az enyém legyen pár pillanaton át.

-Mit művelsz velem Mccold? -kérdi felcsigázva érdeklődésem.

-Miért fordulok ki magamból, az érintésedtől? -fokozza izgalmamat.

Azt gondolom Anne Carter is nagyon tudja, mit is csinál valójában. Éppen az őrületbe kerget.

-Kezdem elveszteni a fejem! -jelentem ki, miközben a mögöttünk elhelyezkedő ágyra óvatosan lehelyezem a lányt és felé mászok.

-Akkor már ketten vagyunk! -neveti el magát, majd ismét forró csókjába húz.

...

Forró hétvégénk, nem állt másból mint, hogy szerettük egymást.

Szeretem Anne-t az ágyon, szeretem őt a fürdőbe, szeretem őt a külön járatos szaunánkba, ami a fürdőbe volt építve. A bérelt házunk minden egyes szegletébe, végre szerethettem Anne minden egyes porcikáját. Felemelően pihentető volt a hétvége még úgy is, ha egy oldalnyit nem tanultunk. Most az utolsó nap, naplementéjét vizsgáljuk a teraszunkon, a lengő ágyból. Vastag takarók többszörös rétegé nem engedte ki a meleget, amit az én és Carter testhője generált. A karomba tartva a lányt, együtt nézzük, ahogy a fagyos hegytetők mögé rejtőzik a nap, csodálatos színkavalkádot hagyva maga után.