Fagyos Páros

Kitty Carter szemszöge

Sziasztok a következő részekben több helyen lesznek káromkodások illetve talán egyeseknek zavaró jelenet! Jó olvasást 💙

Megérkezve parkolt le Anne, de nem állt be, ugyanis nemsokára kezdődő edzése nem igazán engedett neki szabad teret.
-A héten mész versenyre? -kérdeztem miközben, táskám felkapva kászálódtam ki a hátsó szekcióból.

Kedd van, ami azt jelenti ma meg fog halni edzésén. Mindig hulla fáradtan jönn haza ilyenkor.

-Igen az utolsó előtti a karácsonyi szünet előtt! -feleli miközben lezárja kocsiját.
-Aztán meg páros tánc is lesz, szóval előre láthatólag a szabad időm, ami már amúgy is nullán van, le fog redukálódni mínuszos számra!

-Páros tánc? -szalad fel sógorom szemöldöke.
-Igen, egy közös előadás! -magyarázza nővérem némi iróniával hangjában.
-Egy férfival? -bukik elő belőle a féltékenység.
-Nos...igen tudod két ember kell hozzá! -feleli nővérem, mintha ez nem lenne magától értetendő, majd az ajtó elé lépve nyitja ki fehér bejáratunkat.
-És meg fog érinteni? -fintorodik el sógorom a tudatra, hogy valaki más is hozzá fog érni Anne-hoz.
-Nagyon remélem, különben elég nagyot fogok taknyolni mikor feldob. -neveti el magát Anne.
-Ez nem vicces! -húzza össze szemét Ryan.
-Hol is lehet jelentkezni férfi jégtáncosnak? -kérdi amire a nővéremmel együtt felnevetünk, de a fiú komolyan el kezdett gondolkodni azon vajon hol lehet jégtáncra jelentkezni.

-Csak vicceltél, ugye? -komolyodik el Anne is, mire a fiú nem válaszol, erős a gyanúm, hogy fejbe már el is határozta.

-Gyere te idióta! -nevet fel a lány megragadva a fiú kezét.
-Hé, nem az volt, hogy itthon lesz anya? -kérdem szemöldököm ráncolva.

-De, de össze vesztem vele és elküldtem! -feleli Anne, nekem pedig padlót súrolja állam.
-Hogy mi van? -rázom meg értetlenül fejem, mert mindig azt sulykolta belém testvérem, hogy legyek tisztelettudó és értsem meg anya oldalát is, erre most ő küldi el!

Ryan értetlen meglepett arca arról árulkodik, hogy ő se tudta.

-Kiborultam, összevesztem vele a fejéhez vágtam, úgy...mindent aztán pedig közöltem vele, hogy zárja be az ajtót, ha lelép. -harapja be alsó ajkait, mire elismerően bólintok.

-Szóval akkor esetleg én is elmo...-végig se engedte, hogy mondjam csak közbe vágta, hogy nem amire bosszúsan biggyesztettem le ajkaim.

-Ez az, ami miatt el kocsikáztál Caredell mögé? -veszi le cipőjét Ryan és olyan otthonosan mozgott, hogy tényleg úgy nézett ki mintha két éve itt lakna.

-hogy mit csináltál? -fordulok vissza mire a nővérem fogát szíva fordult a fiú felé.
-Neki éppenséggel még nem közöltem. -közli összeszorított szájjal.

-Bocsánat! -húzza be nyakát a fiú.

-Szóval akkor elmentél Caredell-be? -vonom össze értetlenül szemöldököm.

-Igen! -sóhajt egyet, majd az asztal felé mutat.
-Üljünk le, egy-két dolgot el kell mondanom mindkettőtöknek! -sóhajt fel, majd barátjára néz, aki aggódóan lép oda hozzá, de a lány elkerülve érintésé ül le.

-Beszélnünk kellene a mai napról...- jelenti ki ijesztően higgadt hangon, ha az én gondjaimról volt szó mindig rögtön megakarta beszélni, de az ő érzelmeiről új volt a beszélgetés.

-Úgy érzem be fogok kattanni! -jelenti ki Anne miközben levágodik a székre, ami Ryan mellett és előttem van.

-Emlékszel a srácra, akitől megmentettél az iskola udvarán, az étkező előtt? -fordul Ryan felé nővérem, én pedig értetlenül figyelek sztorijára.