Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

-Mégis mit művelsz? -lök el magától döbbenten. Annyira aranyosnak tartom, ahogy meglepődik, biztos nem erre számított. El kellett mosolyodnom a látványára.

-Min mosolyogsz ilyen önelégülten? -harapódzik el hangjában lévő indulat.

-Egy idióta vagy! -szid le.

-Tudom! -rántom meg vállam még mindig megbabonázva. Képtelen vagyok felfogni, hogy Anne Carter tényleg feladott mindent értem és csak azért nem avatott bele, mert tudta, úgy is őt választanám. Tisztába volt mindennel, ismer engem és megpróbált megmenteni a zűrös múltjáról és igaza van őt választottam volna.

-De te feladtad a boldogságot ezért a hülyért! -nézek még mindig igéző kék tekintetébe, ami jegesebb, mint az óceán, még is hevesen ver miatta szívem. Szemöldökét összehúzva vizslat engem. Ő nem érti, én igen, pontosan emiatt vagyok olyan nyugodt, ami felidegesíti a lányt.

-Miről beszélsz, nem tettem én érted semmit! -fonja össze karjait mellkasa előtt, ezzel teljesen magába zárkózva. Kis hazudós!

-Anne! -szólal meg helyettem az eddig háttérben álló húga.

-Mindent hallottam! -vágok szavába ezzel újra vissza véve a lány figyelmét. Aki kétszeres pupillákkal nézett vissza rám.

-Mi? -torzul el arca.

-Kittyvel tegnap még úgy terveztünk ki zárunk a tervből, amit...-akartam megmagyarázni a helyzet, mikor a lány tenyerét a számra szorította.

-Ne itt, te bolond! -sziszeg körbe mutatva, az időközbe minket körbe álló fiúkra, akik műsort szimatolva megjelentek.

Jobb oldali szemöldököm automatikusan feljebb kúszott, kihívóan, hisz a lány bár nagyon dühös, végre hajlandó velem kommunikálni.

-Gyere ki! -biccent, majd formás is csípőjét sietősen rázva indult el a folyosó felé, ami a jég felé nyílt. A fiúk csak mintha valami gimnáziumba lennénk nevetve füttyögtek miközben én megzabolázva bámultam a lányt. Az a rendíthetetlen határozottság, a tűz a szemébe...igen beindítónak találtam.

-Gyere már! -lök meg Kitty, aki nővére után siet. Bambulásomból felébredve lépkedtem utána.

Anne hatalmas levegőt vett és próbálta nem elveszteni a fejét.

-Miért olyan rossz dolog, hogy tudok róla? -tárom szét a karjaim, mire ismét megfagy a tekintette.

-Pontosan miről is tudsz? -kérdezett vissza.

-Mindenről...-szegem le a fejem. - mint mondtam tegnap még úgy volt, hogy hazudunk neked, hogy nem akarjuk, hogy bármit is tudj, de ma reggel Kitty sírva hívott! -vezetem fel a sztorit, amire csak a mögöttem meghunyászkodó lány felé tekintett.

-Ne okold őt! -védem meg rögtön.

-Téged okollak! -válaszolja csípősen.

-Ez teljesen jogos! -felelem, mire ismét egy csattanos pofont kaptam az arcomra, ami miatt egy kicsit elbicsaklott fejem.

-Azt akarod, hogy újra megcsókoljak? -fordultam vissza felém égő területemre fogva, hogy tenyerem hűvös érintése enyhítse.

-Ez nem vicces! -teszi kezeit vékony csípőjére.

-Nem is annak szántam! -indulok meg felé, mire Kitty szakítja meg a köztünk lévő húzza-vonja játékot.

-Hallgasd már végig! -szól élesen nővére felé, aki szemforgtva biccentett és vissza lökött eredeti helyemre, még mielőtt befejeztem volna mozdulatom.