Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

Jesszus a fejem mindjárt széthasad, mintha bombát robbantottak volna közvetlenül mellettem. Pilláim próbálom felnyitni, de olyan erős fény irányul arcomba, hogy megszédülök és inkább vissza csukom őket.

-Anne...- hallok meg egy édesen suttogó hangot, melyre nyomrom összeugrik.

-Anne, fent vagy? - édes hangja visszhangos fejembe, de még is a legkellemesebb dolog, amit mostanában hallottam. Hangjához gyenge simítás is társul, túlságosan zsíros hajamba, de így se érzem undorodónak érintését, sokkal inkább mintha egy olyan személyt simítaná meg akit ősidők óta ismer.

„Ki a faszom vagy és mit csináltál az én napsugarammal?"

Szavait belevéstem abban a pillanatban agyamba, már nem az vagyok, akit napsugarának hívott. Nem érdemlem meg ezt a nevet!

-Anne...-erősödik kicsit meg a hangja, de még mindig kellemes volt fülemnek, bőröm pedig ott, ahol megsimogatott, mintha újra fellélegzett volna. Szólongatására szemeimet megerőltetve, próbálom nyitva tartani. Homályos foltok lassan élesebbek lesznek, az összemosódót pacából. pedig Ryan rajzolódik ki. Mellettem ül, érzem parfümének édes illatát és meleg érintését.

-Szia! -mosolyodik el, mikor láttja, hogy kiélesedik látásom és nem valami fókusztalan pacát láttok.

-Szia! -nyögőm ki és mocorogni kezdek melynek következtébe éles fájdalom nyíllal bele alkaromba. Felszisszenve a kezemeből kifutó branülre pillantok, majd realizálva a helyzetet dőlök vissza.

-Megbetegített a hiányom, Carter? -kérdi felvont szemöldökkel és azzal az igazán beképzelt mosolyával, amivel sajnos egy pillanat alatt le tud venni a lábamról.

Szemet megforgatva, kapok még mindig széthasadni vágyó fejemhez.

-Mi történt? -próbálok normális hangszínt kierőszakolni magamból.

-Pontosan ugyanezt akartam kérdezni én is...-dől előre terpeszben elhelyezkedő térdeire. Komolyan, mintha bármelyik pillanatban készen állna, hogy felemészen azzal a bódító erejével, amivel rendelkezik felettem. Ha nem az ő sorsán múlna készségesen elégnék az ő által generált tűzbe.

-Ha olyan brutál jól érzed magad a kapcsolatban, ami miatt engem eldobtál, mint ahogy állítod miért készültél ki, olyan szinten, hogy infúziót kelljen M.-nek adnia neked, hm Anne miért? -vonja fel szemöldökét. Megértem mondataiban bujkáló dühöt, de most nincs ahhoz elég energiám, hogy megvívjam újfent ezt a csatát.

-Mi? -ráncolom össze szemöldököm, miközben újra nyitásra kényszerítem szemeim.

-M. azt mondta kimerültség miatt, ájultál el! -közli velem, amire még éleseben lüktet fejem. Fáj a gondolkodás is!

-Én nem is...-akartam ellenkezni, de belém fojtotta a szót.

-Kitty mesélte, hogy több éjszaka nem alszol és enni se eszel rendesen! -szíd meg, mintha csak az anyukám lenne.

-Kis aljas, tudtam, hogy beszéltek! -fordulok el tőle, mintha csak ezzel enyhülne a fejfájásom.

-Ne terelj! -szid le.

-Miért is vagy még itt? -vágok vissza gorombán.

-Ezt én is megkérdezem magamtól milliószor! -sóhajt fel.

-Mccold miért vagy még itt, ez a lány ezer darabra törte a szíved, kihasznált és játszott az érzéseiddel, mintha csak zongorázna! -folytatja gondolat menetének kifejtését, mire nyelnem kell egyet. Ez nem fair!

-de aztán valahogy még is mindig melletted köttök ki! -nevet fel keserűen, mire felé fordulok.

-Megmondtam! -rántom meg vállam. -csak fájdalmat tudok okozni! -felelem komoly tekintettel, és most már így tiszta látással is észreveszem, hogy ő mennyire mocsok módon jobban néz ki mint én. Vállai külön edzéstől visszaerősödtek, igaz bár még nem olyan, mint mikor lesérült, de meglátszik, hogy a konditerembe él. Haja kócos, de a világ legszexibb értelmében. Szemei pedig csillogtak mikor összeakasztotta enyémmel. A mágnes, ami felé vonz beindult, ő tartott a földön abban a percben.