Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Mit csinálsz itt? -nyögők ki végre valamit, de ajkaim még mindig remegtek, a hideg pedig áttört kabátom, a Ryan okozta jó érzés úgy vált ködé, mintha sose ismertem volna a boldogságát.

-Vártam rád. -rántja meg vállát, ha nem ismerném az előzményeket, én se tudnám megmondani, hogy egy pszichopata állat áll előttem, nem hibáztatom az embereket, akik bevették a pletykákat. Szőkés barna haja mindig jól fésült, vastag ajkai pedig igen vonzó lehet a lányok számára, bár koránt se volt olyan jó kondícióban, mint párom ő se panaszkodhatott.

Egyet lépet felém, ami engem arra késztetett, hogy hátráljak.

-Nem foglak bántani! -feleli higgadttan és tényszerűen, ami csak még jobban megijesztett.

-Ha bántani szerettelek volna, már rég nem csevegnék veled ilyen bőszen, de hisz tudod! -mosolyodik el, nem tudom, hogy ezt barátságosan próbálta-e de nem jött össze. Szavait fehér pára követte, ami a hideg miatt keletkezett. Mintha egy rémálom kellős közepére csöppentem volna és csak könyörgők, hogy pár pillanat múlva felébredjek és Ryan karjaiba furakodjak.

-Csak beszélgessünk! -lép ismét egyet közelebb, amire komolyan elfogott a pánik és könnycseppem is legördült, amit rögtön le is töröltem, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy sírni lásson.

-Nem akarok veled beszélgetni! -felelem a lehető leghatározottabban, miközben kocsimhoz vezető utat kémelem, esélytelen, hogy elmenjek mellette.

-Ugyan Anne! -ejti ki nevetve nevem, miközben ismét elindul felém, én pedig ledermedtem a félelemtől.

-Kérlek, fejezd be ezt az egészet! -nézek fel szemébe, de képtelen vagyok sokáig tartani vele a szemkontaktust.

-Micsodát? -ér elém, miközben lehajolva keresi újra a tekintettem.

-Cam én...- próbálok valamit kinyögni miközben órámon lévő értesítés fel villan, amit ő is tökéletesen lát.

„Kész a tacco, Napsugár. Siess kihűl! " -egocentrikus Mccold

Szememet lehunyva realizálom a helyzetet. Végem.

-Napsugár? -kérd rá felvont szemöldökkel, viszont szelíd hangja olyan ijesztő hangszínt ütött meg, hogy kirázott a hideg. Ismerem ezt a hangszínt, olyankor használja mikor féltékeny, már pedig, ha valaki ő betegesen féltékeny.

-Szóval együtt vagytok akkor hivatalosan is? -simítja meg kibújó tincsem amitől kiráz a hideg.

-Igen...-suttogom de olyan vékony a hangom, hogy az is meg lehet, hogy ki se mondtam csak eltátogtam.

-Látom boldogok vagytok! -feleli mire kapusznyiját letolja, hajáról, majd felhorkanva ragadja meg az én hajam, olyan szinten megmarkolta, hogy kicsordult egy könnycsepem, miközben feljajdultam.

-Eressz el! -szikrázik tekintettem.

-Tudod mit utálok annál is jobban, hogy boldog vagy? -köpi felém szavait, az én mondtatom kihagyva.

-Ha nélkülem vagy boldog! -szorítja meg hajam, amire ismét hangot adok fájdalmamnak.

-Ha ignorálnak! -folytatja és mozdulatai egyre agresszívabbak.

-Kérlek hagyd abba! -könyörgők miközben próbálom letépni vasmarkát rólam.

-Fáj? -kérdi pszichopata mosollyal.

-Nekem is fájt mikor nem válaszoltál! Ez nem megszokott tőled Anne, vagy ekkora önbizalmat adott az a kis szemét, huh? -neveti el magát, nekem pedig addigra már patakokba folyt a könnyem.