Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Ryan Mccold szemszöge

A leggyönyörűbb női test fekszik csupaszon a karjaimban, én pedig a mennyországot jártam meg az éjjel folyamán, hat óra lesz hét perc múlva, Anne pedig békésen szunyókál.

Nekem az általa okozott adrenalin miatt nem ment olyan gyorsan, mint neki. Fáradt voltam mind fizikailag, mind szellemileg, még is úgy éreztem egy tankot is képes lennék felboritani.

Végig simítva selymes bőrén, ujjaimat kellemes bizsergetés fogta el. Ahányszor összeér valamilyen testrészünk, mintha áram keletkezne köztünk. Már a legelső érintkezésünknél is éreztem, mikor a dokumentumot a kezembe nyomta, bizsergés fogott el, a ténytől, hogy Anne megérintett.

Ámulattal pásztáztam végig ismét az összes porcikáját, amelyek olyan tökéletesek voltak, hogy már szinte nem evilághoz tartozott. Orra pissze és gyönyörűen ívelt volt, aranyszőke fürtjei az ablakon át beszűrődő lámpafénybe is ragyogtak és rebegő szempillái irigylésre méltóan hosszúak voltak. Szemöldöke kissé világosabb volt viszont gyönyörűen kialakított.

Hátra simítva kosza tincsét vizslattam tovább még nem varázsszerűen el nem nyomott az álom.

Másnap reggel már nem volt mellettem senki egyedül feküdtem a hófehér szobájába.
-Anne? -néztem körül, de reggeli hangom igen rekedt volt.
-Mennyi az idő? -tettem fel magamnak a kérdést, majd telefonom után kutattam, amit nagy valószínűleg lent hagytam az este folyamán. Bőrömön még mindig éreztem Anne hajának édeskés illatát. Mostantól szeretnék minden reggel így felkelni.

Felkapva magamra egy új gatyát és egy pólót indultam le, de úgy látszott már senki nincs itthon. Fali órára pillantva láttam, hogy már kilenc óra. Érthető, hogy senki nincs itthon!

Lassan nekem is indulnom kellene, úgyhogy gondoltam megcsörgettem Alexet, hogy dobjon már el, mert nekem még mindig tiltott pálya volt a vezetés és a múltkori után semmi kedvem nem volt tömeg közlekedni.

…

-Csá! -pacsizik le velem legjobb barátom, mikor beugrok a kocsijába. Lehalkítja a szokásos Rihanna válogatását és felém fordul.
-Mi van macsókám, mi varázsolt ekkora mosolyt az arcodra? -nevetett fel miközben neki is feltűnően jó kedve volt, két idióta örül magának a kocsiba, lehet furán nézünk ki kívülről.
-Nos…-húzom el válaszom.
-Na, ne! -esik le neki rögtön a tantusz.
-Végre! -kacagja el magát.
-Baszki haver, életem legjobb éjszakáján vagyok túl! -nevetek én is fel.
-Ennyire jó? – áll mg a piros lámpa alatt.
-Nem részletezem neked a szexuális életem…de igen baszki kibaszott jó volt! -vallom be lazán még is úgy, mint aki mindjárt szárnyakat nőveszt és elrepül.

-Veled mi történt, min mosolyogsz így? – kérdem terelés ügyében. Mindent meg tudok vele beszélni, de úgy érzem nem lenne fer Anne-val, ha lényegében az ő testéről beszélnék ezzel az ökörrel. Ez ennyi, tisztelet, nincs benne semmi bonyolult!

-Nos, kedves barátom…-vág bele, ami arra utal, hogy vagy nő van a dologban, vagy nem húzták meg a múltheti vizsgáján.

-Na nem buktál meg? -szólok közbe.
-Mi, ja dehogynem! -nevet fel. -de a pótvizsgára készülök, az edző így is vár egy büntető hat órára szombat hajnalba! -fintorog el, amire felkelett nevetnem.
-Nem is ez a lényeg! -legyint.
-És hogy hívják a lényeget? -kérdem kacér mosollyal.
-Emma Shell…-somolyog sokat mondóan.
-Az Ö.K-os csaj? -csodálkozok el.

-Igen az állatorvosnak tanuló Emma Shell aki oda figyel, hogy a te gyereked még hatvan évet éljen ezen a tetves bolygón! -javít ki a lány gúnynevére.