Anne Carter szemszöge

9.6K 479 55
                                    

-Kíváncsian várom! -fonja össze karjait.Egy csepp komolyság sincs ebben a szajhában.

-Vigyázz mit kívánsz! -figyelmeztettem, majd Ryanhez vissza fordulva, figyelem ahogy mankóit ismét helyre igazítja.

-Mehetünk? -mosolygok türelmesen.

-Ha nincs több mondanivalód... -tekint fel büszkeséggel eltöltve. Fura, pedig tényleg azt hittem, meg fog hátrálni, kellemes csalódást okoztál Mccold.

-Ennyi időt se érdemelt volna! -nézek a lányra lesajnálóan.

-Szóval ez az új éned, a jégkirálynő? -vonja fel szemöldökét a lány.

-Ez nem új! -nevetek fel.

-Ja értem, már apád halála óta ilyené terveztél válni! -provokál tovább, mire érzem, hogy a mellettem álló srác védelmemre kelve szívta fel magát, de csak szelíd tekintettel jeleztem, hogy semmi baj megoldom.

-Lehet, hogy nekem nincs apám...-közeledek felé.

-De legalább megmaradt az emberségem! -suttogtam lenézően.- ja és tehetségem is van, idegen lehet számodra, ha már csak a mai teljesítményedből indulunk ki! -rántom meg vállam, megfordulva hagyom ott a megkeseredett lányt.

-Gyere! Ideje beavatnom téged! -ragadom meg a kezét Mccoldnak, majd a mosdóhoz vezető folyosóra rángatom.

-Most jön az a rész, hogy a csempének löksz és megcsókolsz, én visszacsókolok, majd, mint a filmekben szeretkezünk, attól félve, hogy lebukunk? -kérdezi kacér mosollyal, mire én csak összehúzodt szemmel, rázom meg hitetlenül fejem.

-Néha megkérdőjelezem, hogy ki a lány a kapcsolatunkba! -sóhajtok fel szemforgatva.

-Szóval kapcsolatban vagyunk? -ragadja ki számára lényeges dolgot.

-Megőrjítesz Mccold! - fogom meg hasogató fejem.

-Ez egy igen? -kérdi reménykedő tekintettel.

-Fogalmam sincs, oké? -felelem feszülten.
-Ohh oké...akkor nem fogsz megcsókolni? -szontyolodik el.
-Egy nagyon fontos témáról akartam veled, beszélni, de hogy őszinte legyek kezdem el veszíteni a motivációm és már azt se tudom mit akartam! -veszítem el türelmem.

-Ne haragudj, hallgatlak! -csillapodik le végre.

-Köszönöm! -sóhajtok és épp szedném össze a gondolataim, mikor az edzőm jelenik meg a folyosó végén, idegesen.

-Carter, már mindenhol kerestelek!
-Ezt nem hiszem el! -motyogom morcosan, ma senki nem akarja, hogy két szót váltsak Ryannel.

-Az isten áldjon meg, a szünet után eredményhirdetés, neked a sminked kell rendbe tenni a kontyod újra zselézni, te meg itt hetyegsz valami mankós huligánnal! -zúdítja rám haragját edzőm kemény arccal.

-Miből gondolja, hogy huligán vagyok? -kérdi fintorral az arcán Mccold, amire csak oldalba bököm, nem a legjobb pillanatot választotta, hogy megnevetesen.

-Azt javaslom, ha nem akarsz repülni a csapatból, most rögtön indíts! -parancsol rám, az idegei pattanásig vannak feszülve inkább nem bőszítem fel.

-Majd én haza viszlek, gyere a végén a kocsimhoz! -súgom oda a fiúnak, ő pedig bólintva jelezte, hogy tudomásul vette.

-Carter! -szól utánam, mire értetlenül fordulok vissza.

-Én, vagy a kupád fog elől ülni? -kérdi bolondosan, amire képtelen vagyok nem elmosolyodni.

-Majd az öledbe tartod, nem tudok választani! -tárom ki a karom, mire ő is felnevetett.

Fagyos PárosWhere stories live. Discover now