Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszögéből

-Te mindig a napsugaram maradsz! -felelem olyan édes hangon, mintha attól félnék ködé válik valója a szerelmemnek.

-Pihenj csak drágám, majd én mindent elintézek! -húzom feljebb takaróját, hogy vékony kis vállát is érje. Mióta nem láttam, csak fogyatkozott, félő teljesen elfogy a szemem elől.

-Meguntam a tétlenkedést, szerelmem! -adok csókot homlokára, amelyre a mély álomba szunyadó lány enyhe morgást ad. Még álmában is vitázik velem.

-Bármi is az oka ennek az egésznek, itt a határja, azt még elviselem, ha engem bántasz, ha áltatod magad, de megmondtam, hogy nem engedem senkinek, hogy bántson, még ha ez te magad is vagy, de ne aggódj eddig tartott! -adok egy utolsó búcsúcsókot kézfejére, majd bár nehezen, de ráveszem magam a menetelre. Bőrdzsekim felkapva a székről osonok ki csendbe.

-Csá! -vette fel legjobb barátom a telefont rögtön az első csörgés után.

-Cső, na figyelj csak Alex, szükség lenne a fiúkra! -kerülöm ki az épp nekem ütközni készülő nénikét. Egy pillanatig nem szólal, meg a fogaskerek csak úgy kattognak ide hallom.

-Eltapossuk a férget? -kérdi és szinte láttom magam előtt a mosolyát. A parkolós esett óta, végre hinni kezdtek nekem, hogy Cameron közel se az akinek mutatja magát.

-De még mennyire! -húzom én is mosolyra ajkaim és engedem ahogy a vénáim átjárja az az a mérhetetlen gyűlölet, amit Cameron felé érzek.

-Értettem! -nevet fel.

-Oh és ideje lenne kihasználni a hoki csapat jó hírét! -fűzőm hozzá.

-Terjesszük az igét? – hangjában elvetemültség szikrája tűnt fel, pont ahogy az enyémben, csak hogy az én szikrám már lángra robbant és porig fog égetni egy falut.

-Ahogy mondod barátom, ahogy mondod! -helyeslem.

-Kérésed számunkra parancs! Igaz fiúk? -kérdi a többiektől ezek szerint ki vagyok honosítva.

-Mindent a kapitányért! -kiabálja be az egyik feltehetően Simon.

-És az asszonyáért! -teszi hozzá, ki más, mint Jack. A csapat az a tagja, aki él-hal a balhéért és a romantikus vígjátékokért. Fura egy fazon, de a legszerethetőbb ember akit ismerek.

-Megoldjuk főnök! -veszi vissza a szót Alex.

-Király fiúk, köszönöm! -lökőm ki az ajtót a hidegbe, aminek köszönhetően hajam még jobban szét megy.

-Hol van ez a takony adjunk neki egy kiadós verést is már akkor! Aki nőket ver, minket kap cserébe! -kiabálja be valaki hátulról, engem pedig büszkeség fog el. Jól neveltem a fiaimat! Alex ezek szerint elmondta nekik.

-Ja téged oda is adunk neki! -ugratja valaki ismét a háttérből.

-Biztos finom falat leszel neki! -szól hozzá Simon is. A jó kis edzés utáni gyűlés az öltözőben.

-Sajnálom fiúk, de még nem verjük meg! -rándul meg az állkapcsom, mert én se vágyok ennél többre.

-Mi, miért? -jött a felháborodót válasz.

-Ne aggódjatok, az első adandó alkalommal majd én fogom kitépni a gigáját! -felem, majd megadva magam a kísértésnek, frissen vett cigis dobozom felé nyúlok és remegve veszem ki az első szállat. Nincs még hoki, Anne Carter pedig már nincs, úgyhogy nyugodtan válthatok egy újabb függőségre, úgy se fog olyasfajta kárt okozni, mint a lány.

-Mennem kell srácok, de mindenképp be foglak titeket avatni ígérem, de addig is...-végig se kellett mondanom egyszerre feleltek.

-Tegyük csak tönkre a jó hírét, tudjuk! Meglesz! -nevetnek fel, majd tovább ökörködnek.