Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

Az ujjaim képtelenek abba hagyni, a dobolást térdeimen, a remegésem nem hagy alább. Nyelnem kell egyet.

-Kisasszony, kérem válaszoljon a feltett kérdésre! -tolja fel szemüvegét, a velem szemben álló ügyvéd, aki Cameron Odell seggét védi. Szemeim egy másodperc alatt végig cikáznak a megjelent embereken.

Kitty, a bizonyítékokról vallott. Lana is itt van, bátorítóan mosolyog rám. Elizabeth is vall Cameron ellen. Ryan, az én Ryanem itt van, nincs mitől félnem, itt van.

Remeg a gyomrom, ahogy Cameron sötéten fürkésző tekintetére és nyugott mosolyára pillantok.

-A fején lévő sérülés, nagyon csúnya biztos benne, hogy az ügyfelem tette ezt önnel, tisztán emlékszik rá? -hangja egyre élesebb lett, nyomta a lelkem, kérdése pedig valahogy valótlannak tűnt.

-Tiltakozom! -csap az asztalára, hirtelen az én ügyvédem, aki anyának az egyik legközelebbi embere volt.

-A alperes ügyvédje nyomást helyez a tanúnkra! -hangja határozott éles volt, ismét összerezentem.

-Elutasítom! -emeli fel kezét a bíró csendre intve az asszonyt. Nem tetszett, ahogy Cameronra nézve még mindig nem foglalkoztatja az ügy, olyan nyugodt volt mintha már megnyerték volna az egészet, pedig még ugyan rosszul állt a szénájuk. Mit tervezzel te rohadék? Szívem ezerrel ver. A mellkasom összeszorul!

-Kisasszony kérem válaszoljon a kérdésre! - fordult most felém a bíró, amire rájöttem, hogy most kell csak igazán megmutatnom a jégkirálynő énem. Egy utolsó pillantást vetettem Cameronra és csak, úgyhogy ő lássa egy enyhe mosolyt engedtem ajkaimra, majd az előttem álló ügyvédre néztem miközben engedtem, ahogy bepárásodjon a szemem. Hagytam, hogy a felszínre törjön...minden.

-Igen egész biztos, a kocsija oldalának vágott, miközben megfenyegetett, valamint majdnem elütött egy biciklist, én csak megpróbáltam elrántani a kormányt, mire teli erőből az üvegnek vágott. Így történt! -engedtem, hogy a legművészibb könnyeim előtörjenek.

-Elnézést! -törlöm meg arcomon végig folyó sós könnyeket, majd folytatom vallomás tételem. -Valamint csuklómat is súlyosan megragadta, mikor megakartam nyugtatni érintésemmel.

-Ezek a sérülések láthatóak azokon a képeken, amiket beküldtünk bizonyítékként! -vette kezébe az ügyvédem a távirányítót, majd kivetítve a hatalmas monitorra sebeimet, mindenki arra szegezte pillantását, egyedül Cameron nézett még mindig úgy rám, mint aki lyukat tervez égetni oldalamba. Esküszöm, hogy hallottam, ahogy felkuncog.

Rávezetve pillantásom láttom, ahogy hátra dőlve székén, még mindig elégedetten bámul rám. Mit tudhat, amit én nem?

-Lejegyezük mérvadó bizonyítékként! -biccent a bíró, hogy folytassa a kikérdezést.

-Szóval egész biztos, hogy Cameron Odell-t nem csak azért gyanúsítja, ugyanis közös múltjuk során, nézeteltéréseik voltak? -vonja fel szemöldökét.

-Nézet eltéréseink? -kérdezek vissza.

-Mármint ez alatt azt érti, hogy a bántalmazó kapcsolataink alatt, többször is érzelmi és testi zsarolással érte el, hogy szexuális kapcsolatot létesítsek vele? -fonom össze kezem.

-Mert akkor biztosíthatom, hogy nem, nem befolyásolja a józan ítélő képességemet, a múltban történt „nézeteltéréseink"! -bólintok egye, majd az ügyvédem felé lessek, aki elismerően biccentett. Gondolom a szülőm nem mesélte, hogy tudok kiköpött hasonmása lenni az anyámnak.

-Azt mondja traumát okozott, önnek ez az ember a múltban és újra képes volt a párjának lenni? -tesz fel újból kicsavart kérdést.

-Tiltakozom! Az ügyfelem érzelmeit sértik ezek a kérdések! -szólal fel rögtön ügyvédem.