Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Kitty figyelj csak...-mentem húgom után, de válaszul csak az arcomra csapta az ajtóm. Lehunyva szemem veszek ismét csak egy mély levegőt és imádkozom, hogy múljon el az késztetés, hogy leszúrjam magam a konyhában található húsvágó késsel.

Még a saját húgomnak se mondhattam el az igazat, mindent tagadtam és csak olyan dolgot mondtam neki, amit Ryannek is. Tudtam, hogy tartják a kapcsolatot...hallottam ahogy késő este hívásoznak és rólam beszélnek, rólam kérdezett Ryan, Kitty pedig dühös volt amiért nem voltam őszinte vele. 

Egyikük se hitték el a sztorim, persze nem ők voltak az egyetlenek, az egyetem is kételkedett, még azután is, hogy látták, ahogy Cameron Odellel kéz a kézbe mentünk végig a folyosón az iskolában. Mindenki elővette a telefonját, hogy képekkel gazdagon ossza meg a hírt, hogy a híres jégliba megint megcsinálta és hogy imádott bálványuk szívét darabokra törtem. Komolyan mintha a gimibe lennénk, és én nem is egy másodéves hallgató lennék.

Persze azt senki nem vette észre, hogy a bőszen mosolygó Cameron mellett ott áll a jégliba, akinek fájdalom és félelem csillog a szemébe. 

Persze, hogy nem vették észre a ragyogó Cameron mellett, aki élvezi a közönséget, ott állok én is, aki még csak nem is mosolyog, még is mi lenne abban a sztori, ha a mindenki által kedvelt joghallgató lenne a hibás és nem a világ legnagyobb jéglibája.

Lassan egy hete, hogy külön váltak az útjaim Ryanétől. Pokoli egy hét volt! Fuldokoltam a fájdalomtól és bár a szemeim alatt nyúló karikák elárulhatják  elmondom, hogy többet sírtam a héten, mint aludtam.

Persze Cameron tökéletesen elégedett volt és kihasznált mindent percet, hogy az elvileges „barátom". Ez jár, ha lepaktálsz az ördöggel, keserűség!

Visszatérve a jelenben Kitty irtó zabos rám, én pedig egyedül maradtam.

 Se Kitty, se Ryan, sőt a kirohanásom óta anyám is szabályszerűen kerül, már persze ha itthon van. Nem tudom, hogy amiatt képtelen a szemembe nézni, mert tudja, hogy igazam van, vagy mert haragszik éles szavaim miatt. Lehet mindkettő, annyira nem is érdekel! Az életembe sokat voltam egyedül, de ennyire még soha, de soha nem éreztem magányosan magam!

Négy napon keresztül azon is eltudtam bőgni magam, hogy nem az asztalra, hanem mellé dobtam a kulcsom.

Jól van Anne...egy...kettő...három és nagy levegő! Mély levegő, majd később megpróbálod vissza szerezni a húgod, most dolgod van!

Mások depressziósan fekszenek az ágyba és undoritó lakberendezős műsorokat néznek, ha szomorúak, megint mások kimennek és megölelnek egy fát, még én bedugva fülem koncentrálok arra, ami világéletemben a felszínen tartott, keményen dolgozom.

Szerintem az egész fősulis időm alatt nem rendeztem le ilyen gyorsan a beadandóim és már az anatómia vizsgám összes tételét is sikerült bemagolnom, ami nem épp kevés.

Most épp pszichológiát tanulok, miközben a jól bevált apa számot hallgatom. Karácsony után másfél héttel lesznek a vizsgáink, mostanra csak a beadandók voltak, én még is már most készen állnék egy szóbeli kérdez-felelekre anatómiából.

„A tizenhat millió dolláros kérdés pedig ez; milyen hártya keríti el az ízületi folyadékot a térdben?

Szinovális!

Igen helyes, tiéd a főnyeremény!"

Hmm igen lehet, hogy befogok nevezni valami kvízre, hogy hasznosítsam tudásom és hátha az agyról tanult dolgokat is fogom használni, amit pszichológiára kell benyalnom.