Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

-Mccold! -lökdösi meg vállam gyengéden a lány, mire csak nem tetszésem kifejezve mordulok fel.

-Na haladj már!- próbál menésre bírni.

-Neem! -fordulok oldalamra, ezzel hátat fordítva neki.

-Nehéz esett vagy! -sóhajt fel.

-Jól van te akartad! - sóhajt fel, bosszúsan felpattant mellőlem, majd az ajtót bevágva maga után vonul ki.

Ismét csend telepedett a szobára, végre megkönnyebbülten szendereghettem volna vissza mikor meghallottam a lány sikolyát. Szemeim kipattantak és mankómat keresve kezemmel, indultam meg.

„Auh azt hiszem eltört a kezem!"
Hallok meg egy újabb hangot.

Segédeszközöm hónom alá fogva lépkedtem ki sietősen, mikor megláttam a lányt, a lépcső végén összegörnyedve feküdt jobb kezét tartva, nekem pedig minden vér kiszaladt arcomból. Annyira szedtem a lábam, hogy teljesen el is felejtettem, hogy amúgy még mindig rajta van ez a merevítő a lábamon.

-Anne, jól vagy? -esek konkrétan mellé miközben a pulzusom az egekben van.

-Igen, csak leakartalak csalni! -ejti ki szavait még mindig fájdalmasan, de nekem az agyam teljesen figyelmen kivűl hagyta.

-Hol fáj pontosan? Menjünk a kór...-kezdtem teljesen bepánikolni, mikor szavai elértek agyamig. Hogy mivan?

-Mi? -adok hangot gondolatomnak.

-Csak megvicceltelek! -csúszik csintalan mosoly gyönyörű ajkai.

-Mi van? -ismétlem meg magam, még mindig elhűlve.

-Csak becsaptalak! -nevet fel gyermeki hangon, majd feltápászkodva nyújtja felém az előbb még „törött" kezét.

-Bevallom rossz poén volt, ne haragudj nem hagyhattam ki! -mosolya még mindig levakarhatatlan.

-Egyeltalán nem volt vicces! -háborodok fel, miközben érzem, ahogy a pulzusom visszaesik a normál helyzetébe.

-De, szerintem az volt! -rántja meg vállát, miközben még mindig felém nyújtja kezét, hogy felsegítsen.

Hitetlenül elnevettem maga, majd elfogadva gesztusát hagytam, hogy felhúzon, de nem eresztettem el kezét, azzal a lendülettel, amivel felkapott karoltam át és ölelésembe rántottam.
-Eressz el te nagyra nőt gyerek! -próbál kibújni karjaim alól, de esélye se volt.
-Ennyit igazán kaphatok a hülye vicced miatt! -durmulom bele durcásan fülébe, mire feladja ficánkolását.

-Ennyire nem volt ijesztő! -sóhajt nagyot és láttam a lelki szemeim előtt, ahogy, megforgatja kék íriszeit.

-Akkor miért ver ilyen hevesen a szívem tőle? -kérdem szemtelen mosolyra húzva ajkaim, nehogy már ő szívason egyedül.

-Mert pocsék a vérkeringésed, a dossziédba is benne volt! -neveti el magát, majd hátamra vezetve kis kezét viszonozza végre gesztusom.

-Te lecsekkoltál? -távolodok egy kicsit el, hogy láthassam arcát.

-A betegem vagy még szép, hogy átnéztem! -horkan fel.

-Minden beteggel ilyen melegen bánsz? -utalok a még mindig rajtam lévő kezeire.

-Csak nem féltékenyek vagyunk? - húzza fel komoly arccal szemöldökét, de a szája sarkában megbújó mosoly elárulja őt.

-Mit teszel, ha azt mondom az vagyok? -hajolok közelebb ajkaim megnyalva.

-Több mint valószínű, hogy fejbe verlek! -megy bele a játékba, letekintve közeledő párnácskáimra.

Nem láttam ellenkezésének jelét.