Fagyos Páros

Ryan Mccold

-Semmi baj nem lesz! -simítja meg ismét hajam a lány. Érintése helyén bőröm felforosodott. Talán hihetetlenek tűnhet, hogy a talpig jeges Anne Carter volt az egyetlen személy, aki abban a pillanatban átmelegítette a szívem.

Illata beszökött pólusaimba és az agyam elkönyvelte a legfinomabb női parfümnek, amit valaha is tapasztalt. Kis derekát átölelve még közelebb húztam magamhoz, minél közelebb és közelebb.
A düh és a csalódottság, amelyek könnyeket fakasztott belőlem elillantak, mintha csak Anne Carter pajzsa üldözte volna el őket.

-Bárcsak soha nem történt volna ez! -sziszegem idegesen.
-Meg kellett történnie, biztos oka van...-tol el magától a lány.
-Gondolj bele, ha ez nem lenne, nem lenne most a kampusz legjobb arca a barátod! -kacsintott rájátszva. Aranyosnak találtam, ahogy megpróbált felvidítani.

-Téged akkor is megtaláltalak volna Anne Carter! -rázom meg a fejem lemondóan.
-Dehogy találtál volna Mccold! -legyint. -Még mindig az a kibaszott beképzelt hólyag lennél és sürgetnél minket az edzés végén, hogy vért izzadva feltudjátok lökni egymást a jegen! - forgatja meg szemét mosolyogva. Hihetetlen, hogy egyetlen mondatával vérig tud sérteni engem és egy egész közöséget. Elbűvölő mondhatom!

-Viccelsz ezt az mondja, aki fürdőruhában ugrál a jegen! -vágok vissza játékosan.
-Legalább torna dresszt mondtál volna! -fúja ki levegőjét lemondóan, amire hangosan felnevettem.
-Megleszel? - szólalt meg óvatosággal.
-Túlélem. -rántom meg a vállam
- Különben is már csak öt hónap és visszaküldöm azt a nyomorék Natet a kispadra! -mosolyodok el magabiztosan.

-Ez a beszéd! -üti meg a vállam. Bizarr haveri hátba veregetés!

-Kezd elállni az eső, induljunk! -teszi sebességbe a kocsit.
-Mi, máris? -lepődők meg.
-Miért van még valami, ami nyomja a lelked? -fordul felém felhúzodt szemöldökkel.
-Nincs, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar le is rendezed! -magyarázom még mindig meglepve.

-Nézd Mccold! -fordult felém nevetve. -Felőlem egész nap ápolhatjuk a lelked, bár teljesen szükségtelenek érzem...-fűzi hozzá mellékesen. -vagy neki vághatnánk a dolgunknak, ami már lassan negyed órája tart, így talán én se veszítem el a gyakorlati óraszámaim, amiért néha vért izzadtam és te se fogsz elsiklani a fejlődésedtől! -fejezi be észhez térítésem.
-Láttod teljesen felesleges túl spilázni! -fordul vissza a kormány felé.

-Végül is! -vágok fintort.

-Egyébként is mit szerettél volna, egy forró kávé mellett átbeszélni azt amin nem tudsz változtatni! -közli nyersen. Auuh néha elfelejtettem mennyire nincs tisztába a szavai hangsúlyával, legalább is remélem, hogy csak félre érthetően mondta nem pedig ilyen közönségesen akarta nekem vázolni, hogy csak egy pityergős ovis vagyok. Anne Carter mellett gyakran érzed így magad, túlságosan összezsugorodnak mellette a problémáid.

-Muszáj ilyen nyersnek lenni? Csak el akartalak volna hívni valahova. -durcizok be.
-Oh nyers voltam?-teszi szája elé kezét, mint aki maga is meglepődött.
-Pedig ez a legfinomabb verzió! -húzza fel pösze orrocskáját, majd sebességet váltva, taposs bele hirtelen a gázba.
Imádom, hogy ilyen finom és nőies néha!

-Csiszolunk majd a kommunikációdon! -kapaszkodok meg a fogókában, mert az eső ismét elkezdett cseperegni Anne pedig felülről ütögette a kilencvenet.

-Hova akartál volna menni? - mosolyodik el az előző mondatomon.
-Mondjuk moziba vagy pizzázni...-dobom fel ötleteim.

-Ugyan már Mccold, tudtam, hogy nem az egyediség az erőséged, de mozi komolyan? -nevetett fel miközben a kormányt kirántva kanyarodott be a célállomásunk utcájába.
Nos rá nem lehet mondani, hogy pocsék női sofőr, az biztos, szabályosan belezúgtam a vezetési képeségeibe.

-Akkor mondjuk kínaiba? -emelem meg vállam.
-Te minden áron enni akarsz velem? -nevet fel ismét selymes hangján.

-Bowling?
-Na alakul legalább nem az ételről szól! -bólintott elismerően.
-Igazából a bowling pálya melletti kajáldába iszonyat jó a pulykásszendvics! -lelkesedek be.
-Feladom! -forgatja meg a szemét a lány.

Szokásos módon prímán beparkolt és sietve már le is állította kocsit.
- Hála istenek, megérkeztünk szóval, nem fogunk elmenni kajálni! -nevetett fel és már ki is pattant kicsi kocsijából.

- és ha szombaton hívnálak el? -bicegek utána mankómmal.
-áhh ha csak nem akarsz egy mosogatós, ebéd készítős, nagy takarításos talit csapni, megspékelve egy kis mosással sajnos nem alkalmas. -mosolyog rám, miközben bevár.

-Jól hangzik, van benne kaja és egy egész napig hallgatni Anne Carter sértő megjegyzéseit...hm szinte már randi! -fordulok felé bazsalyogva.

-Idióta! -üti meg ismét vállam nevetve. Ezt miért csinálja? Kezd nagyon fájni és, hogy őszinte legyek az sokkalta jobban tetszett, mint mikor gyengéden simogatta hajam mint mikor vállba küld egy igen is erős ütéssel.

-Akkor mehetek? -próbálkoztam újra.
-Felőlem rántja meg vállát.- de készülj fel, hogy nem kímélek a lábad miatt sem! -mutat rám fenyegetően.
Miért találom aranyosnak mikor fenyeget? Valami komoly problémát okozott a fejembe ez a bezártság!

-Na jössz? -fordul vissza.
-Megyek! -kapkodom mankóm gyorsabban.

...

-Szerintem már elég erős vagy a sétáló padhoz! -mutatott M. a két korláttal összefogott futó pad féleséggel.
-Jól van! -kapom fel mankóm.
-Úgy értem a nélkül! -harap ajkaiba, feszengve válaszomtól.

-Mi? Nem arra még nem állok készen! -rázom meg a fejem.
-Nézd ez mindössze hét lépés el kell jutnod odáig és utána már ott lesznek a korláttok! -vázolja a helyzetet.
-Mi? Biztos nem, egy hónapja még tolószékbe voltam, nem hiszem, hogy erre képes lennék! -tiltakozok ijedten.
-Pedig itt van benne az aktádba feketén- fehéren! -szólal meg M. háta mögül Anne.

-Mi ilyen biztos nincs benne! -rázom meg a fejem.
-Pedig itt van nézd csak meg! -jön oda hozzám, de annyira magasan tartotta a korlapot, hogy nem láttam így kicsit nyújtózkodva próbáltam belenézni, de arrébb húzta.

-Carter! -nézek fel ré olyan „ne csináld már" tekintettel.
-Itt van nyújtózkodj egy kicsit és látni fogod! -bíztatott én pedig tettem, amit mondott de ismét kicsit arrébb húzta.

-Hadd nézzem! -nyúltam érte, de egy hatalmas mosollyal arrébb rántotta.
-Na ez nem fer, biztos nem írtak ilyet mutasd! - nyúltam ismét érte, mire hátat fordított nekem.

-Anne! -érintem meg meg vállát.
-Nem! -fordul felém szigorúan, majd jeges tekintette megoldva fordult át büszkeségbe.

-Gratulálok Mccold! -mosolyodott el melegen.
-Mi? -ráncoltam össze szemöldököm, mire csak hátra mutatott és... te jó ég a mankóm pontosan hét lépésnyire van tőlem, ahogy a az átkozott tolószék is amelyből felálltam.
-Te jó ég! -reagáltam, ahogy átjárta mellkasom a fullasztó érzés. Te jó ég, ez tényleg én tettem meg? Még csak nem is fájt.
Levegőm kiengedve én is hatalmas mosollyal néztem a lányra, aki bár csellel, de elérte, hogy olyan sok idő után egyedül járjak.

-Úristen! -dőltem rá a lányra, mert az eddig tudatlanul tett lépéseim annyira lesokkoltak, hogy egyensúlyom is elvesztettem.
-Semmi baj! -kapott el a lány, és bár éreztem, ahogy súlyom alatt kisé roskadozik hősiesen tartott amíg M. mögém nem gurította széket.

-Jól van csak szépen lassan! -engedett le a lány, de még mindig ösztönzően bátorító mosollyal.
-Ügyes voltál! -simítja meg vállam.

-Most már mond meg mit olvastál, abba a kibaszott doksiba! -nevettem el magam még mindig kicsit a sok utó hatása alatt. A lány nem szólt semmit csak telefonja képernyőjét mutatta fel, ahol valami random főző oldalon pizza recepteket böngészett. Még csak nem is a dokumentumot nézte a kis cseles.

-Pizza lesz a hétvégi menü! -mosolyog rám azokkal az esztelenül gyönyörű csillogó szemekkel.

-Ha már annyira akartál velem pizzázni! -forgatja meg a szemét és akárhogy is akarok ellenkezni ebben a pillanatban fellángolt valami bennem Anne Carter iránt.

Sziasztok elnézést kérek a kései részért a holnap utáni nap szokott idoben hozom a következőt🤍💙 köszönöm ha elolvastad és remélem élvezhető volt 🤍💙❄️