Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Nem szól hozzám. Nem néz rám.

Ideges.

Láttom, ahogy remeg.

Nem akar róla beszélni, pedig kéne.

Nem akar vezetni. Azt mondta nem tudna koncentrálni. Most én ülök a volán mögött. Betartom a sebesség határt, minél később érünk oda annál jobb.

Carter kérlek szólalj meg!

-Anne! -nyúlok kis kezéért, amit elránt. Szemei bekönnyesednek.

-Nem kell ezt csinálnod! -biztosítom róla, hogy nem kell találkozni a vele. A személytől, akitől annyira fél, hogy az éjszaka folyamán nem tudott aludni, még velem se. Megnyúzott az arca, karikáit bár lealapozta tudtam, hogy ott bujkálnak.

December huszonnegyedike van. Szent este lesz közel tizenegy óra múlva, de Anne elhatározta, hogy minél előbb akar kórházba került exével beszélni, aki egy szociopata és olyan dolgokat tett a lánnyal, amiért ha nem ígértem volna meg Anne-nak, hogy nem bántom, biztos, hogy kibeleztem volna.

-Rendben leszek! -szipogott egyet, majd táskájában lapuló vízért nyúlt.

-Akkor beszélj velem! -feleltem élesebben. -Kérlek Anne, ne kínozz azzal, hogy kizársz! -dörzsölőm meg idegesen a kormányt. A lány csak egy pillanatig felém nézett majd ismét a tájba.

-Rettegek Mccold! -hangja rekedtes gyenge volt, kínzás volt így látni. -Be kell vallanom, pokolian félek attól az embertől, de mégis meg kell tenni! -nézz bele szemembe.

-Mit kell meg tenned? -váltok sebességet feszülten.

-Le kell győznöm a félelem és tudom pocsék az idő választásom, de az idei karácsonyomnak, nem lehet ez a központja! -rázza meg fejét.

-Idén csak rád akarok várni! -feleli amire rá kell kapnom tekintettem, még ha forgalmas úton is vagyunk. Nem engedte , hogy rá kérdezzek már az előtt válaszolt.

-Azt akarom, hogy menj el anyukádhoz...-kezd bele, de még mindig figyel engem. -azt, hogy miközben Kittyvel az ostoba szokásos filmünket nézzük, a te üzenetedre várjak, hogy képet küldj az anyukáddal, a gyönyörűen feldíszitett fával, hogy elküld végül hol fogtok enni a csapattal holnap és hogy mikor láthatlak legközelebb. Rád akarok várni Mccold, nem arra, hogy mivel szeretne keresztbe tenni nekem! -fejezi be monológját, nekem pedig Összefacsarodott a szívem. Francba az egésszel Carter az egész kibaszott ünnepet veled akarom tölteni.

-De én veled akarom tölteni! -adok hangot gondolataimnak.

-Nem! -jelenti ki határozottan.

-Attól, hogy újból összejöttünk, nem engedem, hogy a számodra fontos emberektől eltávolodj! -határozza el.

-Majd meglátjuk! -tekerem meg a kormányt, miközben kiszáradt ajkam törlöm át hüvelykujjammal. Kiszárad a szám Anne csókjának gondolatára.

-Vissza térve a témára! -utalok Cameronra. -nem kell aggódnod, egy pillanatra se mozdulok el mellőled! -biztosítom határozottan.

-Elhiheted, most nem is, fogom engedni, hogy ismét közénk álljon! -feleli magabiztosan.

-Nem érdekel, ha megfenyeget, vagy ha emiatt önző leszek! -lélegez fel. -képtelen vagyok még egyszer azt a fájdalmat át élni, mint mikor elszakadtunk egymástól! -most ő nyúl a kezemért.

-Helyes! Tetszik az önző Anne! -mosolyodok el, majd az említett kórház parkolójába fordulunk.

-Kérlek senkit, ne verj szét! -fordul felém miközben mindketten kiszállunk autójából.