-Egy kibaszott szörnyeteg vagy Anne! -ostorozom magam miközben kormányomon adom ki feszültségem.
Idegesen lehalkítva a rádiót, amiből valami förtelmes karácsonyi romantikus számot, amit nem is igazán hallok a zokogásomtól. Hadd érjek végre haza, már csak százötven méter, százötven!
-Ryan! -zokogok fel, mintha ezzel a fájdalom csillapodna. Tüdőmbe szúrt a bent ragadt levegő.
Annyira sajnálom Mccold!
Mikor visszapillantok a szemeire, amik könyörögtek nekem, hogy ne cselekedjek így, úgy éreztem elhányom magam a lénytől, akivé váltam, egy olyan nővé váltam, akit mindig is megvetettem, csak azért hogy biztonságba a legyenek az álmai. Kár, hogy nem mondhattam ezt el. Hogy miért, mert tudom, hogy mit választott, volna, hogy inkább be se megy a vizsgára, mint hogy elengedjen!
„Borzalmasan sajnálom Mccold!"
„Nem lehetek a te napsugarad többé!
-Te idióta! -ütök még egyet a kormányra, miközben feljárónkra parkolva állítom le a motort.
-Nem, nem te voltál az idióta! Én, tudtam, hogy nem kellett volna engednem, hogy megszeress! Olyan mintha egy viharba szeretnél bele, mellettem gyors és kíméletlen szétmarcangolást kaptál volna akár, hogy is akartam volna megakadályozni. -motyogok saját magamnak. Nagy levegőt véve, kapom fel magamhoz táskám, de hátra pillantva megázott ruháim, életem legjobb napjára emlékeztettek, ami már csak emlék, emlék marad, ami emlékeztetni fog arra, hogy mekkora egy szívtelen liba vagyok.
-Francba is! -nevetek fel, majd könnyeim letörölve, menekülök a kocsimból, amiben muszáj volt össze törnöm a szívét az egyetlen embernek, aki valaha is igazán szeretett engem.
Ha eddig nem utáltam eléggé magam, most itt az ideje!
Kulcsomat bogarászva, szemeim beszűköltek, mikor egy taxi állt meg előttünk hatalmas fényszóróival.
Egy pillanatig nem láttam semmit hirtelen ért fénysoktól. Csak akkor tudtam beazonosítani az alakot aki felém közeledett mikor már egészen közel állt hozzám.
A szél feltámadt engem, pedig mind a hirtelen jött hűvöstől, mind a jelenlététől kirázott a hideg.
-Mit keresel itt? -ráncolom össze szemöldököm, miközben a taxis is lassan kitolatva tűnik el az utca ködjébe.
-Nem tudom mi történhetett valójában, de ne tedd ezt velem Anne! -vág bele ismét ostromlásomba, ami így is megviselte szeretetthiányos lelkem.
-Nincs semmi háttérsztori Ryan! -sóhajtok fel, mintha már nagyon fárasztana a sztori. A belső hangom viszont kegyetlenül ellenkezet tetteimmel.
„Nagyon is van, ne higgy nekem!"
-Hülyeség! -ragadja meg két karom, hogy felkeltse figyelmem, de ne annyira, hogy fájjon.
-Mivel fenyegetett meg az a patkány? -kezd ki jönni sodrából, amitől talán meg kellett volna ijednem, de képtelen voltam félni ettől az embertől.
„Okozz nyugodtan annyi testi és lelki fájdalmat, amennyit csak akarsz Mccold, megérdemlem, hogy szenvedjek az után a pillantás után, amivel akkor néztél rám, mikor közöltem, hogy nem leszek a napsugarad!"
-Tényleg csak ennyit érdemlek Anne? -hajol le hozzám, hogy tekintettünk egy szintbe legyen, hisz legalább húsz centivel magasabb nálam, ha nem harminccal.
„Nem, sajnálom!"
-Már mindent elmondtam Mccold! -felelem jeges tekintettel, amitől csak még zabosabb lesz.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Fagyos Páros
RomantizmAnne Carter a lány aki egyetlen egy ballövés miatt megnehezíti a saját sikerének útját. Amúgy sincs egyszerű sorsa nehezen kezelhető húgával és a családja apró darabokra hullásaval, de úgy tűnik sose kedvelte őt a végzet, vagy mégis ? Az álmához ve...
