Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

Helloka tudom, hogy nem vall rám, hogy ilyen hamar hozom is a következő részt, de úgy érzem erre szükségetek lesz! 🙈Na mindegy is majd dumcsizzunk a végén jó olvasást!

Hajnali három múlt tizenkét perccel és mi már Ryan első beadandó végénél tartunk. Hála istenek a keleti banya nem tartja sokra a fiút, úgyhogy egy viszonylag könnyű témát adott neki, amihez rengeteg forrás van és jó pár ember rögtön a segítségére sietett, akiket megkérdezett, hogy az ő szavaival éljek „mint is mondjak a népszerűség átka".

-Anne lassan összefolynak a betűk majd holnap reggel ellenőrizzük! -nyafogott mellettem a fiú, miközben szemeit dörzsölte.

-Nem, minden időt meg kell ragadnunk! -tiltakozok erőteljesen.

-és ennek tökéletesnek kell lennie! -fűzőm hozzá halkan, ha már eladtam a lelkem az ördögnek, egy minimum szakvizsgára elegendő munkát adok ki a kezemből.

-De nagyon késő van! -búgja negédes hangon.

-Csak átnézem, te mehetsz aludni nyugodtan! -tolom fel kékfényt ki szűrő szemüvegem.

-De ez az én melóm, még csak nem is a sajátod írod! -nevet fel édeskésen.

-Tudod, hogy mennyire maximalista vagyok! Gyűlölők fél munkát kiadni kezemből.

-De hát csütörtök van, ez pedig jövőhét keddre kell! -próbál el csalogatni a géptől.

-Kedd? – szeppenek meg egy kicsit.

-Jesszus hanyadika van? -önti el a testem a pánik.

-Baszki nekem tegnap le kellett volna adnom egy beadandót! -kap el a sírógörcs miközben idegbajosan az e-mail fiókom megnyitom. Baszki, baszki!

A sírás ismét elfogja torkom, ez nem rám vall!

-Hé Anne! – kapja el kezem Ryan.

-Ne hagyjál, baszki két napot is kések már! -dörzsölöm meg homlokom, majd egy erősebbet rá vágok fejemre, amit a másik kezem is követne, ha Ryan el nem kapja.

-Hé! -ránt fel a kanapéról ezzel kirántva engem a folyamatos cselekvésemből, ami durva pánikolásra utal.

-Anne! -ejti ki kisé erélyesebben nevem, miközben két arcom összefogva nem engedi, hogy más merre nézzek csak két barna íriszébe.

-Semmi baj, már hétfőn leadtad! -suttogja nyugtatóan.

-Hogyan? -kapok észhez és ezzel egy irányba a tüdőm is levegő után kapott.

-hétfőn adtuk le együtt, itt ültünk és grafuitot ettünk, mikor leadtad. Hétfő délután két óra, haza sunyogtunk ebédszünetbe! Pontosan azon a napon, hogy szét vertem anyám pasiját! -próbálja eszembe jutni a szituációkat, ami tényleg megtörtént, ahogy emlékek tömkelege jött vissza gondolataimba, mellkasom úgy nyugodod meg.

-Igen, igen igazad van! -nyelek egy nagyot, de ő még mindig aggódó arccal vizslatott.

-Mégis mi a fene történik veled Anne? -kérdi még mindig nyugtalankodó hangon, ami fájdalmas kés volt amúgy is vérző szívembe.

-Nyugtalan vagy valami miatt, napsugaram? -kérdi én pedig becenevem miatt csak még inkább hozzá bújok. Nem feleltem neki, de értékeltem, hogy ott van mellettem.

-Na jól van semmi baj! -kezd el hajammal játszani, mikor meghalja keserves sírásom.

-Igazad van tényleg fáradt vagyok és nyolckor kezdődik az órám, talán jobb, ha lefekszünk! -bújok ki meleg pajzsként funkcionáló öleléséből, talán amiatt mert éreztem némi bűntudatott, talán amiatt mert ha egy perccel is tovább maradok megadom magam neki és engedek kifakadni vágyó érzelmeimnek. Talán ő is érezte, hogy nem volt őszinte a mondandóm, mert amint elindultam a másik irányba kezemnél fogva vissza rántott magához, majd karjai rögtön rám is zárultak, mintha csak magához kötött volna selyemszalaggal.