asian love ⇨Befejezett⇦

4. Rész

    Gondoljuk át, tényleg így fogom a gimis éveimet leélni? Félelemben?

   Ugyan már, Míra kezdjél magaddal valamit, mert akkor legyőznek. Nem ilyennek neveltek, anyukám mindig is egy erős nő volt világ életében. Emlékszem amikor elmentünk vásárolni és tolakodtak, ezért anya jól leoltotta a férfit, aki elénk vágott, olyannyira, hogy még csokit is vett nekem. Azóta a kókuszos keksz a kedvenc édességem.

  Lépteket hallottam, amik egyre közelebb jöttek és ijedtemben bebújtam a WC-be. Nem akarom, hogy bárki is így lásson. A cipő kopogás egyre hangosabb lett. Éreztem, hogy már az öltözőben van és keres. Várj, ez csak egy ember. Hol van a tanár?

- Mír' hol vagy? - kérdezte... Jimin.
  A hangjában aggódást fedeztem fel, ami lehet, hogy nem jó dolog, de rögtön melegséggel töltött el. Nem jöhetek ki innen, most nem. Majd, ha elmegy.

- Hallottam az egészet, bocsánat, hogy nem jöttem hamarabb - Éreztem, hogy a mosdó felé jön, ezért inkább kapucnimat a fejemre vettem, majd gyorsan kinyitottam az ajtót. Elakartam futni, viszont a pulcsimtól nem láttam rendesen, ezért neki mentem.
Furcsa volt, nem tolt el magától.

  Felnéztem rá, hogy biztos legyek, osztálytársam-e az. Mikor megláttam őt, néhány dolog annyira kusza volt számomra. Hogyan is fogok ezentúl suliba járni? Elmondjam-e Emmának, hogy igaza volt? És nagyiéknak erről számoljak be?
   Mindegy is, egy dologban biztos voltam. Az pedig az, hogy abban a pillanatban amikor Ji Min átölelt és a fülembe súgta, hogy nem lesz semmi baj, én csak sírni tudtam.Biztos nagyon csúnya voltam, az arcom feldagadt, piros volt és a hajam össze-vissza állt, de.... De őszintén tiszta szívemből, életemben először szerelmes lettem. Ez pedig még több kérdést vet fel számomra. Hogyan is fogok ezentúl a fekete ördög szemébe nézni? Annyira hihetetlen, pontosan 5 perce mondta, hogy ne érjek ehhez a csodás fiúhoz, most pedig itt ölelkezünk.

- Én..- kezdte a szavakat keresve. Neki is kínos volt az ölelés után a szemembe nézni, mert egyre inkább a plafont leste. Nekem is az volt, így, ha az előbbi pofontól nem, most teljesen elpirultam.

- Nahh, szóval csak azt akarom mondani, hogy ne sírj, oké? Ő mindenkivel ezt csinálja, ezért nincs is sok barátja - nevetett kínosan. - Ismerem őt, ahogy mondta. Majd én elintézem neked, hogy ne avatkozzon bele a kettőnk kapcsolatába - bólogatott, mint aki magát is megpróbálja meggyőzni, hogy ezt kell tennie, nekem pedig egyre gyorsabban dobogott a szívem. Szóval lesz "kapcsolatunk"..? - És még valami. Laura nem ilyen lány egyébként. Valami történt a családjában és azóta nem igazán bízik meg az emberekben, csak bennem nagyrészt. Az ő nevében is, bocsánat - mondta ki végül azt a szót, amit vártam. Bár bevallom nem tőle.

- Mehetünk? - kérdezte végül mosolyogva.

- Miért mennénk együtt? Tudod hol lakom? - döbbentem le.

- Igazából reggel a hátad mögött mentem, de leszólított egy haverom, ezért késtem többet, mint te - válaszolta nem törődve.

- Egy kicsit sem érdekelt, hogy elkéshetsz az első napodról? - néztem rá. Nem mintha én nem késtem volna, de legalább próbálkoztam, őt konkrétan nem is izgatta.

- Figyelj! Lehet, hogy te az a könyvmoly féle ember vagy, én viszont nem. Engem jobban érdekel a.. Társasági élet. - nézett rám mosolyogva, miközben már az utcán lépdeltünk egymás mellett, lassan.

- Hihetetlen! Engem nem nagyon köt le..  - szomorodtam el, mert megláttam, mennyire különbözünk.
Igaz, még ha meg is szerettem őt, ott van Laura, akit már régóta ismer. Tejóég! Még csak ma ismertem meg, már is egy kész érzelem hullámvasút vagyok. Egyszer boldog, egyszer szomorú és mind ez csak miatta.

- Nem mindig rossz az. Sokan mondják, hogy néha a legkülönbözőbb emberek lesznek a legjobb barátok. Vagy valami ilyesmi - gondolkozott el, én pedig önkéntelenül elröhögtem magam. Ez amolyan netes idézet. A profilképek alá megy ilyen szöveg a szívszerelmes lányoktól. Olvas ilyeneket?

- Héé! Miért nevetsz? Azt hiszed én nem tudok ilyesmiket? Oké, akkor figyelj mondok még egyet - kezdtek újra az agyában forogni azok a nem létező fogaskerekek.
  Ott sétáltam mellette, az előbb kaptam meg egy majdnem velem egykorútól életem első pofonját, mégis.. Én felhőtlenül boldog voltam.

- "Ha könnycsepp lennél, soha nem sírnék, nehogy elveszítselek" - kezdte költőien, még a karját is kinyújtotta, mintha valakihez beszélne. - "A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal folytatódik, és egy könnycseppel ér véget!" - fejezte be végre. - Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, bocsi - nézett le rám, mivel magasabb nálam. Csak annyit láthatott, hogy nincs mellette senki, mert a háta mögött leültem a földre, annyira nevettem.
 
   Amikor újra felnéztem ott állt előttem és nyújtotta a kezét felém. Mikor megfogtam hirtelen megint melegséggel voltam tele. Tenyere meglepően pici, de forró. Amikor fogtam a kezét, megnéztem a körmét is. A kisujja annyira aranyos!

- D-De cuki! - jegyeztem meg, mire csak elhúzta a kezét tőlem és zsebre rakta.

- Nehogy ezzel gyere te is! Anyám is imádja, az ő kezét örököltem sajnos - nézett le a földre.

- Találkozni akarok vele egyszer, ha nem gond. - jegyeztem meg halkan és a példáját követve, zsebre raktam a kezem.

- Nyugodtan, úgy is jóban akar lenni minden szomszéddal. - mondta mellékesen, nekem pedig leesett az állam.
  Mi, szomszédok? Kérdeztem, mire elmagyarázta, hogy nagyon is azok vagyunk, mert nemrég költöztek ide.

  Út közben szinte végig én beszéltem és ahelyett, hogy mentegetőzött volna, hogy sietni kell, vagy elmondaná, mennyire nem érdekli őt az én kis történeteim, inkább lassított és végig figyelt rám. Annyira zavarban voltam, hogy sokszor belekavarodtam a saját mondataimban. Ilyen a szerelem?