asian love ⇨Befejezett⇦

27. Rész

Azt hittem örülni fog, hogy így gondolom, aztán ennyi. De nem vártam, hogy meg.. megölel.
- Kössz. - húzott magához közelebb.

Csak barátok vagytok, Míra. Ne értsd félre! És ne tedd ezt Annával.

  Miután elszakadtunk egymástól ismét megköszönte.
- Tényleg kössz'. Jól esik, amit mondtál, csak nehéz elhinni. - vakarta meg a tarkóját.

  Épp folytattam volna a kis beszédemet neki, de közbe szóltak.
- Héhé, gyerekek! Menni kéne, hogy elérjük a mozit. - kiabált nekünk Jungkook, barátnője pedig mellette helyeselve bólogatott.

  Miközben visszaértünk, eltávolodtunk a fiúktól Lujzával és beszélgetni kezdtünk.
- Miért ölelkeztetek..? - lökött meg sejtelmes mosollyal az arcán.
- Hát.. Szóval.. - fésűltem egy hajtincsemet a fülem mögé. Zavarban voltam.
- Nyugi. Nem kell mondanod semmit. Látom rajtad. - karolt át.
- Ennyire látszik..? - kérdeztem félve.
Ha neki feltűnt, akkor szinte teljesen biztos, hogy Jimin is tudja.

- Neem, az kizárt, hogy tudná. Aranyos a srác, meg minden, de vak, mint annak a rendje. - röhögött.

Elnevettem magam, majd a két személy előttünk hátra fordult.
- Min szórakoztok ilyen jól, Kicsi?
- Semmi. - zártuk rövidre a témát.

   Végre beértünk a moziterembe és helyet foglaltunk. Én szélen ültem, mellettem Jimin, majd Lujza, aztán Jungkook.

  Nagy bajban voltam. Elfelejtettem, hogy mire ültünk be.
Lassan Jimin vállához értem, majd megkocogtattam. Felém fordult.
- Mit nézünk? - kérdeztem érdeklődve.

   Halkan felnevetett, majd ezt válaszolta:
- Tényleg nem tudod..?
Szégyenkezve megráztam a fejem.
- Nem.
Hosszasan rám nézett, arca komoly volt. Most mi van? Én csak a címét kérdeztem.
- Igazából én se tudom. - vallotta be.

  Nem tudtam kontrolálni magamat, jó hangosan elröhögtem magam.

  Az emberek felénk fordultak, mire lejjebb csúsztattam magamat a székben.
- Buta! - szúrt le viccesen a mellettem lévő fiú.
- Köszi... - sziszegtem.

- Srácok halkabbban, kezdődik! - dőlt előre Jungkook felénk fordulva.
- Bocsánat! - kezdtem.
- Attól, hogy idősebb vagy tőlem, még megtudlak verni a beszólásaid miatt! - poénkodott Jimin.
- A barátnőm előtt ne..! - könyörgött humorosan.

  Az említett lány felkuncogott a párbeszéd hallatán. Ilyen nem normálisak is csak ők lehetnek.

  Ez az első, hogy barátokkal elmegyek valahova, korábban nem volt alkalmam senkivel. Emmával pedig már terveztük, de sajnos egyikünk mindig lemondta.
 
   Ezek után egy férfi mögöttünk ránk szólt, hogy legyünk csöndben.
Kezdődhetett a film.

  Az első öt percben rá lehetett jönni: horrorra vettük meg a jegyeinket.

- Jajj, ne..! - takartam el a szememet, mikor megláttam egy véres jelenetet. Én ezt nem fogom bírni, utálom az ilyeneket.

   Lassan közelebb hajolt hozzám Jimin és a fülembe súgott.
- Baj van..? - a filmben épp egy kellően világos jelenet jött, így láthattam a kérdező szemét. Ő is engem figyelt.
- Nem, nincs.. - mondtam vékony hangon. Kit akarok áltatni? Félek!

  Már a harmadik személyt ölték meg, mikor észrevettem valamit. Lehet, hogy hamarabb kellett volna az üléstámlájára néznem.
  Jimin keze ott pihent, tenyere a plafon felé fordulva.
Nem mondta ki, de éreztem, hogy mit akar.
Tényleg megfoghatom a kezét..?
Nem merem. Teljességgel lehetetlen.
Már a gondolattól is pirosodni kezdtem. Majd Anna lesz egyszer olyan szerencsés, hogy megtegye.