asian love ⇨Befejezett⇦

46. Rész

  Megfordultam Emma felé és egy okét tátogtam. Boldogan tapsikolt, majd kiáltott, hogy menjek oda hozzá. Könnyebb volt, mint gondoltam.

  45 perc pihenés és egy nyelvtan után, jött a gyakorlás. Hamarabb beértem, mint Jimin, mert vele még beszélni akart az egyik tanár. Mostanában sokat cseveg a pedagógusokkal, nem tudom miért.

- Szia! - mosolyogtam rá, mire intett egyet. Végre itt van.

- Hali! Kezdhetjük? - állt a teremben lévő miniszínpadra. - Ohh, várj! - gyorsan leugrott onnan és egy széket vitt fel az állványra, majd letéve azt, az ülőhely közelében ácsorgott tovább.

- Ezt nekem..? - kérdeztem meglepetten.

- Igen. Gondoltam az előadás közben elég gáz és kényelmetlen lenne neked állva, ezért te ülni fogsz, én pedig végig melletted leszek. - ecsetelte az ötletét.

- Tetszik! - nevettem fel. - A végén azt is kialkudom veled, hogy egy kanapén hagy feküthessek. - röhögtem saját poénomon. 

Uhh, Míra, miért kell ilyen béna vicceket mondanod..? Egyszer megverem magamat, komolyan!

 Nem mertem ránézni, vagy akár látni a reakcióját. 

- Felejtsd el, hagyjuk! - simítottam az előre hullott hajamat fülem mögé.

- Ne, vicces volt. - kacagott ő is. Emma mindig elmondja őszintén, hogy rosszak. Jimin az egyetlen, aki nevet a béna vicceimen.  Ő tartja bennem a lelket, azt hiszem.

  A gyakorlást követően együtt sétáltunk haza. Mivel 15 percre lakunk a sulitól, ez nem tűnhet olyan soknak, de ma ijesztően hosszúnak éreztem.

Nem mondanám, hogy sötét volt, inkább pont akkor kezdett el lemenni a nap. Viszont sajnos vannak őrült emberek, akik már korán elkezdenek inni. Ilyenekkel találkoztunk.

  10 méterről tökéletesen lehetett látni a nehézkes járásukat és hallani a kiabálásukat. Csak mi voltunk a környéken, ezért biztosan nekünk szóltak az anyázások.

- Nyugi. Semmi baj nem lesz. - fogta meg a kezem Jimin. Erősen, mégsem fájdalmasan, szorítani kezdte a tenyeremet. Most jöttem rá, milyen nagy a keze az enyéimhez képest.

- Hé, te kis csaj! - ordították nekem címezve. - Miért lógsz egy kínaival? - röhögtek undorítóan. Habár féltem, legszívesebben bevertem volna nekik, viszont akkor nem leszek jobb náluk. 

- Gyere inkább velünk! Itt van nem messze a házunk! - üvöltött az egyik.

- Nincs is lakásod..! - röhögték ki a férfit a barátai.

- KUSS! - szólt rájuk félelmetesen.

Jimin-re néztem. A nyakánál látszódtak az erek. Dühös? Biztos a róla szóló beszólásuk miatt.

- Ne mondj semmit, oké? - suttogott rám nézve. Bólintottam, majd szépen lassan elérkezett a találkozó ideje. Igen, két méterre voltunk egymástól.

  Az egyik sötét hajú figura megakarta verni Jimin-t, így ökölbe szorított kezével egyetemben, felénk futott.

Hála a sok alkoholnak, amit ma elfogyasztott, nem tudta bemérni a lépéseit, ezért elesett.

- Fussunk! - szólt rám az osztálytársam, mire csuklómnál fogva megragadott és sittünk tovább. 

  Miközben futottunk fájt a fogása, így nagy nehezen, a kis önbizalmammal, ami eddig maradt, kitéptem a kezei közül az enyémet és megfogtam a kezét. Tenyere puha érintése melegséggel töltött el. Rákulcsoltam ujjaimat Jimin-ére és úgy éreztem, ő sem bánta tettemet. Már nem dühösen, hanem boldogan, mosollyal az arcán szaladt.