asian love ⇨Befejezett⇦

59. Rész

- Tényleg? Addig még rengeteg időd van. Tudod már, mit énekelsz? - szólt apa.
- Igen, de meglepetés lesz, szóval nem árulok el semmit! - kacsintottam rá, mire felnevetett.

Remélem örökké mellettem fognak majd állni, mint ahogy most.

2017. Június 17. (Kedd)

A nagy nap! Egész éjjel nem tudtam aludni, annyira izgultam. Végre vége az iskolának, és meg kell, hogy mondjam, elég jól zártam az évet. Igen, volt egy mély pontom, de a sok sírásom után, felnőttem ezekhez a feladatokhoz.

   Jimin-ékkel, apáékkal és a tanulással töltöttem minden időmet. Apropó, apáék. Eleinte féltem, hogy milyen lesz az 'új családunk'. De rendben vagyok. Nagyrészben Jimin-nek köszönhető, mindig itt van nekem és fordítva is így van. Olyan, mintha több éve ismernénk egymást.

Pár óra és kezdek. Jimin mellettem telefonál valakivel.
- Hali! Hol vagytok? - kérdezte. Gondolom a telefonáló válaszolt, mert Jimin ennyit mondott:
- Mi is itt vagyunk. A büfé mellett - nézett rám nevetve, mert én éppen ettem. Igen, pár óra és éneklek, de amikor izgulok éhes vagyok és dadogok is.
- H-Hé! Hiszen azt mondtad, n-nem baj, ha idejövünk.. - suttogtam két harapás között.

Viccelődve a hajamba túrt.
- Dehogy baj. Egyél csak!

Két perc múlva, Jimin hirtelen eltűnt.
- Emma, nem tudod hova lett..? - mire kimondhattam volna a végét a kérdésemnek, megláttam őt. Pontosabban őket. Ugyanis mellett még 4 koreai srác állt mosolyogva.
Lassan hozzánk sétáltak.

- Szia! Jimin rokonnai vagyunk. Jöttünk szurkolni! - pacsizott le velem, egy eléggé vidám, barna hajú fiú. - Hoseok vagyok.

- Hali, engem Namjoon-nak hívnak - mondta egy másik, akin napszemüveg volt.

- Yoongi. - bólintott hűvösen a harmadik. Rámosolyogtam, mire pirulva elfordult.

- Én Jin vagyok. Örvendek! - kezelt velem aranyosan.

- Szi-Sziasztok! - döbbentem le teljesen.

  Akárhogy is számolom, itt van mellettem 7 koreai fiú. Névszerint: Yoongi, Namjoon, Hoseok, Jin, Taehyung, Jungkook és Jimin. Szerintem most Emm' sokkal boldogabb, mint amennyire én a fiúk láttán.

   Két órával később az újonnan megnyílt tehetségkutató backstage-ében vagyunk. Mindjárt én következek. Emma Taehyung-gal nevetgélt, Lujza Jungkook-kal, én pedig a BARÁTOM mellett mindjárt elájultam az izgalomtól. Természetesen az előzően megismert fiúkkal együtt alig tértünk el a kis folyosón, ezért ők beültek a nézőtérre, apáék mellé.
- Izgulsz? - ölelte át a vállam Jimin.

- N-Nagyon. Mi lesz, ha elrontom és..? - húzódtam el a kezei közül. Túl ideges vagyok, hogy most bárkit is szeretgessek.

- Mír', rólad beszélünk - jött közelebb felém.

A szívem kalapálni kezdett ezerrel. Még most is eltud varázsolni pár szavával.
- Csodás leszel! - fogta meg két vállamat oldalról.
- De..
- Semmi de!
 
    Kifújtam, majd be a levegőmet. Hatalmasakat lélegeztem, hogy lenyugodjak. Végül sikerült, bár nem ennek hatására. Inkább a koreai osztálytársam meleg, nyugodt keze miatt, ami rákulcsolódott az enyémre.

- Még mindig olyan aranyos a kisujjad! - bohóckodtam vele, hogy eltereljem erről az egész versenyről a gondolataimat. Ezt akkor mondtam neki, mikor legelőször találkoztunk és hazakísért.

- Chh.. - röhögött, miközben elfordította a fejét. Mostanában észrevettem, hogy ő is szokott pirosodni, amikor megérintem, vagy ilyesmi. Ahogy ebben a pillanatban is ezt tette.
Annyira aranyos.

- Következő Horváth Míra! Énekelsz és gitározol. Ugye? - fürkészett engem egy stábtag. A fülétől bedugva végig a nyakáig kilátszódott valamiféle fülesszerűség. Gondolom onnan kapja az utasításokat, és adja tovább.
- I-Igen - dadogtam.

- És hoztál magaddal gitárt? - folytatta ugyan olyan nemtörődöm, szinte már unott hangnemben.
- Persze! - szedtem elő tokjából a hangszeremet.

- Akkor menj! Egy, két', há'... Most! - lökött hátulról meg picit. Hitetlenkedve hátra néztem. Minden bosszúm elszállt a férfi ellen, mikor a háta mögé néztem, ahol a barátaim álltak.

- Szurkolook! Ahh, annyira izgi! - ujjongott Emm' csillogó szemével. Taehyung a lány örömét hallva egy gyors csókot nyomott a homlokára, aztán rám szegezte szemeit.

- Ügyes leszel, kislány!

 Mamára szállt a tekintetem, aki már percek óta csak sírt. Igaz, apáék ülnek, és eredetileg neki is ezt kellett volna tennie, viszont ragaszkodott, hogy itt legyen velem ezekben a pillanatokban. Nem mondtam semmit, ahogy ő sem. Mindketten tudtuk, mire vágyunk: még utoljára a fellépésem előtt karjaiba zártam idős testét.

- Tetszeni fogsz nekik, ne aggódj! Remek lány vagy. Édesanyád büszke rád odafentről - suttogta halkan, hogy csupán mi halljuk.

Az első könnycseppem leesett nagyi pólójára.
    Oké. Kész vagyok, gyakoroltam. Menni fog. Hisz mindenki itt van velem.

- Kész vagy már? Megy az idő! - mutatott órájára az itt dolgozó férfi.
- B-Bocsánat!  - vettem el tőle a mikrofont és felugráltam gyorsan a lépcsőre.

- Még ma megölöm ezt a pasit! - tátogta Jimin nekem.

Kuncogva megráztam a fejem és felmentem a színapdra.
A tömeg tapsolt érkezésemre.
Apát és Klárát rögtön megláttam, amint felérkeztem. Mellettük kicsivel utána a koreai rokonokat, akiket habár most ismertem meg, nagyon szimpatikusak.

- Sziaa! Hogy hívnak? - kérdezte az egyik szimpatikus női zsűritag, kizökkentve engem a gondolataimból.

- Jó napot, Horváth Míra vagyok - mosolyodtam el picit.

- Elbűvölő vagy! - kacagott ő is. - És, mit adsz ma nekünk elő?

- É-Énekelni fogok, gitár kísérettel - foglaltam el a helyem, mert a földön jelezve volt, ahova állni kell az előadás közben.
- Melyik számot? - kérdezte most egy férfi.

- Sajátszerzemény. A címe: 'Köszönöm' - oldalra fordultam, hogy lássam Jimin arcát. 

  Aggódva figyelt engem. Van egy olyan sejtésem, hogy ugyanolyan ideges, mint most én. A neki készített karácsonyi ajándékával lépek fel. Ez ad erőt és remélem szerencsét egyszerre.

- Hát akkor... Kezdheted is! - vigyorgott rám ismét a kedves nő.
Egy, kettő, há...rom.
És kezdem. Az új életemet a régivel összekötve, elkezdem.
Boldogan, s mostmár nem egyedül.

Anya, ugye látsz fentről?
____________________________________
Sziasztok!:)

    Ehhez a részhez nincs semmi hozzáfűznivalóm. Csupán annyi, hogy nem sokára hozom az elköszönő posztot. ❤ És, mint mindig, most is hálás vagyok a vote-okért és az olvasásokért! ^_^