asian love ⇨Befejezett⇦

55. Rész

   Elengedte a tenyeremet, és a karját átrakta a vállam felett.
- Csak.. Annyira aranyos vagy, ahogy beleéled magad! - húzott magához közelebb.
Egy puszit nyomott a homlokomra. Majd az orromra. Aztán végül a számra.

2017. Január 4. (Csütörtök)

   Jimin-nel megbeszéltük, hogy átmegyek hozzájuk tanulni. Pénteken dolgozatot írok és nem nagyon értem az angolt.

  Suli után egyedül mentem haza. Otthon gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb, de mégis elfogadhatónak mondható ruhába, és már futottam is. Na, jó, ez nem igaz, hiszen a szomszédban laknak.

Bekopogtam. Nem jött válasz. 

Kis idő múlva újra megpróbáltam, mire végre ajtót nyitott a barátom anyukája.

- J-Jó napot! Zavarok..? - mosolyogtam a nőre kedvesen.

- Ohh, Míra, te vagy az? Gyere be, dehogy zavarsz! Csak vacsorát készítünk Ji Iseul-al és.. Nem olyan könnyű, mint azt mi hittük! - nevetgélt, miközben a tenyerét simogatta. Egy pillanatra odanéztem és láttam, hogy megégette magát.

- Mit készítenek? Segítsek? - mutattam a kezére jelezve, hogy láttam a sebet és aggódom. - Ugyan nem vagyok egy jó szakács, viszont nagyitól ellestem pár titkos dolgot.. - sandítottam Anitára, aki a kijelentésemre azonnal elnevette magát.

- Köszönjük, de nem szeretnénk megzavarni titeket. Tanulni fogtok, ugye? Jimin mindjárt jön, zuhanyzik - rakott elém egy bögre meleg teát. - Ez majd felmelegít. Úgy látom nincs olyan jó idő kint.. - húzta el a száját.

- I-Igaz.. - helyeseltem, mire mondatomat befejeztem, az ajtóból felbukkant Jimin kishúga. 

- Ji Seul, szia! - bújt oda hozzám olyan gyorsan, hogy még a székemből sem tudtam felállni köszönteni őt, csupán ülve szorongattam apró testét.

- Unnie! - kiabálta lágy hangján. Meg kell hagyni, a koreaiakban mind van egy sajátos báj. Jimin és Ji Seul is annyira hihetetlen különleges arccal és bőrrel büszkélkedhetnek, hogy néha elgondolkozom azon, nem-e angyalok a szomszédaink.

- Milyen volt a nyaralás az ünnepekkor? - kérdeztem meg a kislánytól, mert azóta nem is találkoztunk. 

- Nagyon jóóóó! Vettem neked egy ajándékot! Mindjárt jövök! - futott a szobájába buzgón.

Nevetve hátradőltem. 

- T-Tényleg vett nekem valamit? - kíváncsiskodtam az anyukájától, aki a konyhában fontoskodott.

A sütőből felnézve bólogatott.

- El sem tudod hinni, mennyit nézegette a szuvenír boltokat! - forgatta viccesen a szemét. - Sőt, tovább keresgélt neked, mint a bátyjának! - suttogott, úgy téve, hogy csak mi ketten halljuk mondandóját.

  Elképedve vártam az ajándékomat. Vajon mi lehet az? Említették, hogy Koreába utaztak ki, Yong Soo szüleihez.

- Tudod, nekem nagyon tetszenek a rózsaszín dolgok.. - jött elő ismét Ji Iseul egy ajándékcsomaggal. - Szóval remélem neked is! - adta át aranyosan.

- Igen, biztosan imádni fogom! - bontottam ki jókedvűen. Ahogy bontottam, éreztem egy póló anyagát. Aztán kettőjét.
- RÓZSASZÍN PÁROOOS PÓLÓÓÓK! - kiabálta körbe ugrálva engem.

   Röhögve kihúztam a csomagolópapírok közül a kapott ruhadarabomat és megnéztem, milyen felirat van rajta. Koreai írásjelek.

- Ez mit jelent? - fürkésztem a lány arcát. Két másodpercre a háta mögé kóborolt a tekintetem, ahol is Anita nézett minket, ragyogó arckifejezéssel.