asian love ⇨Befejezett⇦

26. Rész

- Azt... Azt hiszem szeretem. Tudnál nekem segíteni, hogy közelebb kerüljek hozzá..? - fejezte be, bennem pedig összedőlt egy világ.

Tévedek. Nem 'egy' világ, hanem 'a' világom.

Most mit tegyek..?

- Mi... Micsoda? - fagytam le.
- Igen, megértelek. Biztos meglepődtél, de nagyon szimpatikus Jimin. Még soha nem voltam szerelmes, de van benne valami, ami megfogott. - ragyogott fel a szeme.

Csak most ne sírd el magad Míra! Menni fog!

- Azt.. Azt h-hiszem, hogy re..rendben van. - dadogtam.
- Minden oké..? - fogta meg vállamat.
- Igen! - álltam fel hirtelen, ezzel pedig sikerült a székemet felborítanom.

- Bocsánat, ki kell mennem. - fordultam sarkon, majd egyenesen a mosdó felé vettem az irányt. Magamra zártam a vécé ajtaját és előjöttek az első könycseppek szemem alól. Aztán a második, majd a harmadik is...

   Kiadtam magamból az egészet.
Nem értem. Miért sírok..? Hisz tetszik neki, más is meglátta Jimin-ben a varázst, amit én. Ez jó dolog!
És lehet, hogy összejönnek. Boldogok lesznek, végülis összeillenek. Szép párt alkotnának.
- Mihhért énh..? - suttogtam magamnak sírásom közepette, mikor már lenyugodtam... Nagyjából.

   Ez annyira nem ér. Másoknak ilyenkor itt van az anyukájuk, akik megvígasztalják olyasmi mondatokkal, hogy "Kislányom, te vagy a világ legszebbje és, ha ezt egy buta srác nem értékeli, akkor nem hozzád való!".

   Szomorú igazság, de nagyi sem tudja ezt az űrt kitölteni bennem. Még kemény próbálkozással sem.  Egyszerűen kellene egy ölelés, hogy tudjam: valaki mellettem áll..
- Jesszusom, mennyi az idő? - vettem elő telefonomat a zsebemből, sírásomból feleszmélve.

"8:11"

Elkések, ismét. 
Megigazítottam a hajam, aztán a szememet megtörölve visszaindultam.

  Szinte betörtem az osztályterem ajtaját.
- B... Bocsánat a késésért! - mondtam angolul a tanárnak, aki egy bólintással elintézte.
- Sit down, please! - utasított.
A helyemre mentem, majd az óra további részében csak lehajtott fejjel jegyzeteltem.

 Szünetben nem találkoztam Emmával, mert a dupla angol második felében tőlem egy messzebb lévő teremben van a csoportjával. Jimin-t sem láttam, így a beszélgetésem folytatódhatott Annával. Akaratom ellenére is.

- Biztos jól vagy? - aggódott.
- Persze! Csak.. Kicsit fájt a fejem. Ennyi. - hazudtam.
- Hál' Istennek! Szóval.. - kezdte izgatottan újból.
- Ugye tudod, hogy van valakije..? - mondtam gyorsan.
- Micsoda...? K.. Ki?
- Fogalmam sincs, de még év elején láttam egy barna hajú lánnyal. Azóta nem hoztam fel a témát, mert nem láttam őket együtt. Talán már nincsenek jóban.

 Inkább nem említem a kihallgatós ügyemet, mikor az öltözőből kifelé menet meghallottam Jimin beszélgetését Emm'mel. Akkor mondta azt Jimin, hogy a lány és ő közte nincs semmi.

Talán picit gonosz vagyok, hogy Annának hazudok..? Hiszen nem is a barátnője az a személy Jimin-nek!

De... Ha Anna ezt hinné, talán elfelejtené őt...
Nem! Nem vagyok ilyen ember.

- Egyáltalán nincsenek jóban, nem is tetszik neki a csaj. - súgtam oda neki. Majd máskor ráérek ezt megbánni.
- Tényleg..?! Ahhhh....! - könnyebbült meg. - Igazából. Nem tudom, mit kellene tennem. - nézett rám tehetetlenül.
- Beszélgess, próbálj barátkozni vele. Nagyon közvetlen és nyitott, szóval nem lesz nehéz dolgod. - mosolyodtam el szomorúan. Istenem mit csinálok?
Tényleg össze akarom őket hozni..?