asian love ⇨Befejezett⇦

5. Rész

  Út közben szinte végig én beszéltem és ahelyett, hogy mentegetőzött volna, hogy sietni kell, vagy elmondaná, mennyire nem érdekli őt az én kis történeteim, inkább lassított és végig figyelt rám. Annyira zavarban voltam, hogy sokszor belekavarodtam a saját mondataimban. Ilyen a szerelem?

Amikor végre nálunk voltunk elköszöntünk egymástól.

- Hát, akkor megyek. És tényleg ne félj az ilyenektől, mint Laura. Majd szólok neki - vigasztalt meg.

- K-Köszönöm. Szia! - búcsúztam el, majd bementem a házba. Gyorsan levetettem táskámat, a cipőmet, majd az ablakhoz mentem, ahol ki lehet látni a ház előtti utcára, szomszédokra leskelődni.

 Néztem ahogy ott áll a kapunk előtt egy darabig, a lábával megrugdos néhány követ és bemegy a házába.

- Talán követett egy kóbor kutya, gyermekem? - nézett rám mama, aki valószínűleg az egész jelenetet végig nézte.
    A nagy szemüvegében és a kis főkötőjében legszívesebben az ölébe ugrottam volna. Mi van, ha elmondom neki, hogy mi történt velem a suliba? Örökké eltiltana az iskolától és újra magántanuló leszek, mint amikor régen 1. osztálytól hatodikig az voltam. Még csak nem is szerettem a tanáromat. Viszont a tanár, jobban mondva Klári néni megkedvelte apámat, nagyon is. Mivel abban az időben hunyt el anyukám, inkább jobbnak láttuk (főként nagyi), hogy kitesszük a szűrét a hölgynek, persze akkor ezt még nem nagyon értettem. Azóta járok iskolába. Most mondhatni erre fogom azt, hogy nincs, s nem is volt sok barátom, de nem lenne igaz.

     Egyszerűen csak nem vágyom az emberek társaságára. Sosem érdekelt az akkori trend, vagy a menő játékok. Én voltam az a tipikus fülhallgatós lány, akit senki sem kedvelt. Vagy, ha véletlenül egy ember meglátta bennem a jót, akkor őt is kiközösítették, ezt pedig senki nem szerette volna. Már elsőben ilyen okosak voltak az emberek. Már gyerekként is volt sok kígyó ember, akit utáltam. Rájöttem idővel, hogy ilyenek mindig is lesznek, nem számít mi lesz a jövőben velem.

- Semmi, csak néztem valamit.. khmm! - köhögtem, majd egy porcicát szedtem le a bordó pulcsimról, mintha mi sem történt volna.

- Ez volt az első napod, és már is megőrülsz? Milyen leszel év végén? - kérdezte nevetve.

 Behívott a konyhába, ahol már megcsinált vagy három fogást vacsora gyanánt, és nem fog elfogyni, ha én nem eszek belőle. Mintha olyan sokat ennék. Tudja, hogy fogyózom, legalábbis próbálkozom.

    Amikor befejeztem még beszéltem nagyival egy sort, hogy milyen volt a suli. Az öltözős esetet inkább kihagytam.

 Felmentem fürödni, fogat mosni. Mivel már nagyon fáradt voltam, inkább csak bedőltem az ágyba és a telefonomról néztem, jött-e valami értesítésem. Nem mintha lenne olyanom, hogy twitter, ask.fm vagy instagram, mert nincs, de nem bánom. Elvagyok a facebookkal is. Különben meg, ki lájkolna engem? Meglepődtem, amikor láttam, hogy 14-en bejelöltek. Mindegyik az osztályomból való. Annyira fura, már meg is találtak, pedig nincs profilképem, nem ismerhettek fel.

     A következő pillanatban villogott a bejövő üzenetek ikon, Emma írt rám, hogy én vagyok-e az a Míra, mert rajtam kívül még van tizenkettő Horváth Míra névvel ellátott nőszemély, és abból is 5 akinek szintén nincs képe kirakva. Beszélgettem vele még egy ideig. Úgy voltam, hogy inkább nem mesélem el az órák utáni esetet. Nem akarom, hogy aggódjon értem.

    Mivel fáradt voltam inkább csak előkészültem holnapra, a ruhámat is kikészítettem, bár sosem csináltam még, és  aludtam volna, de jött újból egy értesítésem. Picit forgolódtam, hogy most akkor tényleg megnézzem, vagy ne? De inkább az előbbit választva kezembe vettem a készüléket. Jól tettem, mert talán kicsit szomorúan aludtam volna el, ha ezt nem látom.

"Park Ji Min ismerősnek jelölt" TE.JÓ.ÉG. Azonnal rányomtam a 'Megerősítés' gombra. Ez még kérdés?
______________________________________

Sziasztook:)
Bocsánat, hogy tegnap nem hoztam az ígért részt, de ma bepótolom, sőt felrakok még pluszba egyet, remélem tetszeni fog! :3