asian love ⇨Befejezett⇦

7. Rész

- Igen, köszönöm - mosolyogtam - Én Horváth Míra vagyok. Ha nem bánod most megyek. Sietnem kell! - futottam, mire egy viszlátot kaptam válaszul. Normálisnak tűnik ez a lány.

Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen a következő órám helyszínére.

-Uh, végre itt vagy Míra! Már vártalak és boxot is foglaltam mellettem, ha nem baj - szólt Emma.

- Persze, örülök neki! - gyorsan kész lettünk, majd a tornaterembe futottunk. Még nem késtünk el, pedig mi voltunk az utolsó emberek az öltözőben. Legalábbis a lányban, mert a férfiból épp utánunk jött ki Jimin és pár haverja, köztük a japán fiú is, aki elkezdett... integetni?

- Ő nekünk integet? - kérdeztem barátnőmet tetetett mosollyal, miközben a srácot néztem.

- Izé, ne haragudj, de nekem intett, mert hát.. - kezdte félénken.
- Mi az?
- Szerelmet vallott.

- Tessék?! - lepődtem meg túl hangosan.

- Igen, engem is meglepett és fogalmam sincs mit válaszoljak neki. Azt mondta vár rám. Annyira cukker. - rakta össze a kezét.

- De ha szerinted "cukker", akkor miért nem mondtál neki rögtön igent? - értetlenkedtem. Nem vagyok jártas a szerelemben, főleg az elsőben, hisz én is mostanában tapasztalom csak meg.

- Mert tudni akarom mennyire szeret. Tényleg én kellek neki, vagy csak azért akar velem lenni, mert szépnek tart? Ha erre a kérdésre megkapom a választ, lehetőleg a jót, akkor elmondom neki - nevetett. Látszott az arcán, hogy nem érdekli őt rengeteg dolog, de van két hely a szívében, ami foglalkoztatja. Egyik Ázsia és a másik a szerelem. Az utóbbi témában annyira tapasztalt, ahogy talán a nagyim még.

     Túléltem azt a 45 perc kínzást. Amint megérkezett a testnevelő tanár úr, rögtön futtatott, majd fociztatott minket. Talán a labdarúgás az egyedüli sport, amit nem szeretek. Meg a röplabda, kézi, úszás.. Na jó, igazából nem kedvelek semmit, ami mozgás.
   Miután felöltöztem, épp mentem volna ki az öltözőből, de hallottam, hogy Emma valakivel beszélget:

- Mit tettem? - kérdezte Ji Min. Ohh, szóval ő az.

- Fogalmam sincs. Kérdezd meg tőle - biztatta barátnőm. Kit kell megkérdezni, és miről? - De..Mi van veled? Ki volt az a szép lány reggelről? - akkor nem csak nekem volt feltűnően szép. Ennek mondjuk nem tudom, hogy örülnöm kéne-e.

- Ki? Jah, az a csaj? Nem tudom, a tegnapi buliban, ahol voltam egész este követett és ma reggel meg találkoztunk.

- És ezért kellett az egész suli tudtára adni, hogy van barátnőd? - értette meg Unnie cinikusan.

- Dehogy! Ő nem a barátnőm! - tiltakozott - Hisz tudod, hogy még nem is volt egy komolyabb sem, akkor miért pont egy ilyen lenne az első? - nevetett fel. Ezt nem hiszem el, tényleg nem volt még senkije?

    Hirtelen egy csapat lány akart kijönni a helyiségből, én pedig pont útban voltam, szóval löktek magukkal.

- Bocsánat! Bocsi. - kezdtem a lányoknak sajnálkozni.
  Mikor elmentek szembe találtam magam az előbbi hangok alakjaival is. Barátnőm egy világoskék farmert hordott, és egy narancssárga pufi pulóvert, amire az volt ráírva nagy betűkkel, hogy CNBLUE. Jelentsen ez bármit is, talán egy újabb banda. A fiún pedig ugyan az volt, amit reggel láttam. Furcsa is lett volna, ha más. Fekete nadrág, sötét cipő egy piros-fekete csíkos pólóval. Ha még jobban öltözne, már bűn lenne, esküszöm.

- Mióta vagy itt? - kérdezte Ji Min. Hazudjak? Vagy mondjam, hogy hallottam az egészet?

- M...Most jöttem a többi diákkal együtt, csak én beakartam még kötni a cipőfűzőmet. - mentegetőztem. Rá kell jönnöm, hogy nagyon rosszul hazudok. Lenéztünk hárman egyszerre a cipőmre. A francba. Be volt kötve.