asian love ⇨Befejezett⇦

51. Rész

- Mír', amit te csinálsz biztos jó lesz - mosolygott rám. Viszonoztam tettét, de mégsem annyira boldogan. Mi lesz, ha rosszul sikerül..?

Nem ezt terveztem mára, de.. Látszik, hogy nem vagyunk épelméjű pár.. És én ezt annyira élvezem!

Miután megvettük az elég drága szőkítőjét, haza igyekeztünk. Pontosabban hozzá.
- Figyelj.. - tértem rögtön a tárgyra. Barna szempárjával azonnal rám nézett, amibe belepirultam. - Taehyung-ról lenne szó.

- Ne félj, nem jön haza holnapig. Valami haverjánál buliznak ma este - magyarázta.

- Öhmm.. É-Értem - raktam fülem mögé egyik eltévedt hajtincsemet. - Igazából, nem erről szerettem volna kérdezni téged - nyögtem ki nagy nehezen.

- Akkor? - röhögött ki aranyosan. Azt hiszem élvezi, hogy ilyen kínosan lát. Most így picit gondolkodva, mindig imádott rajtam szórakozni.

- Tényleg reklámoknak áll modellt?

- Tessék..? - kérdezett vissza.
- N-Nem tudtad? - döbbentem le.

Hirtelen, mintha megvilágosodott volna.
- Ohh! Tudom már, mire gondolsz! - csettintett egyet. - Igen, mostanában állandóan kiszökik az ilyenekre. Persze ezt nem nézik jó szemmel a szüleink - fejezte be. Sajnos rossz szokásom, hogy kíváncsi vagyok, így nem hagytam annyiban a témát.
- Miért?

- Mír'! Te tudhatnád a legjobban: a kitűnő tanuló - nevem hallatára, ismét összerezzentem. Hogyan lehet valakit azzal teljesen megbabonázni, hogy kimondják a nevét? Csak ő tudja ezt megtenni velem. - Nem jár be az iskolájába. Most szünet van. Viszont, ha elkezdődik a második félév, neki annyi. Jönnek majd az értesítések a hiányzásairól.

- Ahh, értem.. - hajtottam le a fejem búslakodva. - Pedig profinak tűnt abban a reklámban. - gondolkodtam el.

- Már adják a tévében? - lepődött meg. - Akkor nem sokáig bírja még titkolni.

Befejeztük a beszélgetést. Ezzel a nem épp boldog történettel a hangulatunk is lecsüggedt.. Legalábbis, amíg be nem értünk a házba.
- Kezdhetjük? - csapta össze a tenyerét. Nevetve bólintottam, mire eltűnt egy pillanatra.

Mikor megint a szemem előtt láttam Jimin-t, tele volt mindkét keze. Az egyikben törölközőt szorongott, a balban pedig egy kis tálat.
- M-Mihez kell a tálka? - döntöttem oldalra a fejem jelezve, hogy ötletem sincs. Ilyet még nem csináltam.

Édes mosollyal az arcán közeledett felém, és egy gyors puszit adott a számra. Forgott velem a világ. A világom, a közös világunk.. Minden.

- Ez a festéknek kell. Utána gugliztam és ki kell keverni ezt az egészet - mutatott a még bontatlan hajszínezőre.

- Okéé.. - nyújtottam el a szavamat, mikor 10 perccel később végre minden a helyén volt. Csupán meg kell tennem. Befestenem. Kifújtam a levegőt, majd be és ki.

- Baj van? - háttal ült nekem, vállán a törölközővel és várta a csodát.
Lassan felemelte a karját és hátra nyújtotta hozzám. Lágyan megszorítva tenyerét nyugtáztam, hogy bízik bennem. Kezdtem is. Legalábbis, kezdtem volna..

- M-Mi lesz, ha nem sikerül jól..? - aggódtam. Tudom, idegesítő vagyok, de tényleg nem szeretnék én lenni az, aki elrontja az eddig mindig tökéletes haját. Mondjuk, nekem még kopaszon is tetszene, ha róla van szó.

- Akkor nem foglak szeretni többé - szólalt meg a világ legkomolyabb hangján, majd fél másodperccel utána, a fürdőszobát beterítette a röhögése.

- Héé, nem vicces! - sipítoztam. - T-Tényleg nem..?

- Mír'! Vicceltem. Kezd már, mert a végén megcsinálom magam.