asian love ⇨Befejezett⇦

28. Rész

Bármennyire volt bennem, akár egy picike kétség a legeslegelején a gimis éveimet illetően... Elszálltak. És ezt nagy részt Kiss Emmának köszönhetem, aki a sok rajongói kirohanásai mellett szakított rám is időt, és barátkozott velem. Aztán jöttek maguktól a dolgok: Jimin, Jungkook, vagy Lujza...

Sok jó embert megismertem. Megérdemlem én őket?

   Ezzel és hasonló gondolatokkal ültem be a dupla angolra.
Miután vége lett, az énekteremhez vettem az irányt, ugyanis minden második héten ott tartjuk az órát, mert egy másik osztálynak szintén ebben az időben van zene órája, így néha cserélgetjük velük. Azt hiszem a tizedekesek azok.

- Gyerekek! Akkor háromra: "Mendegél a mandarin, ez bomba jó! Ez bomba jó!" És egy, két', há'.. - szólalt fel a tanár, kórust várva.

Ekkor pedig az osztály egyemberként röhögött fel.

- Megtudhatnám, hogy mi olyan vicces!? - akadt ki teljesen Kassai.

Természetesen lapítottam, még kuncogni se mertem, nehogy engem vegyen észre. Így is különösen jó a kapcsolatunk, nem akarom még jobban elrontani..!
Remélem sikerült éreztetnem az iróniát.

- Horváth Míra! Mit képzelsz magadról? - ledöbbentem a szólítására. Mit tettem..?

-Tanárnő, mit...
-Én voltam. - emelte lazán, ég felé a kezét Jimin. - El kellene mennem az igazgatóhoz? Oké. - állt fel a padból és indult az ajtóhoz.

- Már elnezést. De.. Khm.. Maga nem mehet, ugyanis ma próbánk lesz, nem hiányozhat!
-De persze engem elkül..? - szájaltam volna vissza, de belebeszéltek.
-Horváth kisasszony! Eléggé pimaszok vagyunk ma.
-S.. Sajnálom.

- Semmi 'sajnálom'! Maga pedig üljön vissza.. - utasította Jimin-t, aki jófiú módjára szótfogadott.

   Csodásak voltak a további percek, mondhatom. Magamban számoltam az időt, hogy mikor mehetek már el innen.

- Rendben, mehettek. Horváth Míra, Park Jimin... Találkozunk hetedik órában. - vetett véget a kínszenvedésnek a csengő. A cipője kopogásának halkulása után végre fellélegezhettem.

- Haaahh... - fújtattam.
- Elég gonosz volt a tanártól. - helyeselt Emma.
- Talán megérdemeltem... - gondolkodtam el. Nem lehet, hogy ok nélkül utál. Ilyen nincs.

- Te tényleg be akartál szólni Kassainak? - jött mellém Jimin.

- Mi..? Dehogy! Csak.. - tiltakoztam azonnal. Nem kellene úgy tennem, mintha. - Na jó, akartam. Legalábbis.. Terveztem.

- Komolyan? - röhögött barátnőm is.
- Hé, mit nevettek? A fejemben már lezajlott az egész! - győzködtem őket.
- Ohh, igen? És ki nyert? - nézett rám kérdőn Jimin.
- Ter... Természetesen... Tanárnő. - hajtottam le végül a fejem.

- De cuki vagy! - visított Emm'.
- Ez nem cukiság! Ez élet-halál kérdés.. Mi lesz, ha ennél jobban is fog piszkálni? - merültem el magamban.

   Lehet, hogy nem fogja engedi, hogy gitározzak az ünnepségen. Vagy megbuktat... Bele se merek gondolni!

- Elintézem. - vette fel a hátára táskáját a koreai fiú, majd kisétált a helységből.
- Jimin..! - kiáltottam utána, mire visszafordult. - Köszönöm. Nem kell, ha nem szeretnéd. - mondtam őszintén. Most úgy látszódhat, mintha egy elcseszett lány lennék, aki magát se tudja megvédeni. Így lenne..?