asian love ⇨Befejezett⇦

24. Rész

Amint kiléptem a suli ajtaján megláttam... Taehyung-ot.
Motorral volt, sisakja a karja és a törzse közt helyezkedett el, a mosolya pedig... Nyugtató. Szeretem mosolyogni látni. Persze csak barátként, mint Emm'et.

Vajon kire vár?

Gondoltam odamegyek. Lehet, hogy engem.
- Szia! - integettem a suli lépcsőjéről, miközben futottam le hozzá.
- Oh, hali! - felcsillant a szeme, mikor meglátott.
- Miért vagy itt?
- Miattad..! Azaz.. Nem, bocsi. - nevetett kínosan. - Rosszul hazudok. - túrt bele a hajába.

- Csak egy picit. - mutattam az ujjaimmal. - Most pedig ki vele. Kit vársz?
- Egy srácot, Jungkook-ot. Ismered? - kérdezte.

- Volt hozzá szerencsém, igen. De csak a nevét tudtam meg.
- Hát.. Tudod, van ilyen motoros bandánk. Semmi nagy durranás, nem menőzni akarunk, vagy valami. Egyszerűen két hetente összejövünk, bulizni.

- Aaaztaa..! - ámultam el. Mióta barátok vagyunk, még nem beszélt róluk. - Kim Taehyung, ezt nem néztem ki belőled! Tényleg te vagy az? - megfogtam tenyeremmel az arcát, mintha hibát keresnék benne. Ebben a pillanatban jött közénk az előbb emlegetett srác.
- Csá! - üdvözölte Taehyung-ot. -Régóta itt vagy?

- Most jöttem. Megyünk? - biccentett ki az útra.
- Bocs, adj egy fél órát. Lujza még nem készült el. Érte kell mennem.
- Oké, hol találkozunk?
- A plázánál megfelel? Olyan három óra körül.
Miután megbeszélték a találkájukat, az ott maradt fiú felém fordult.

- Te nem akarsz jönni..?
- Tessék..? Úgy érted..
- Aha.
- Kizárt! Félek a sebességtől.

- Itt vagyok én, semmi bajod nem lesz. - ígérgette, de még mindig bizonytalan voltam.
- De... Még tanulnom is kell, meg...
- Oké, nem erőszakoskodok, ha nem, hát nem! - tette fel a kezét védekezőképpen és beindította a járművét. - Majd találkozunk. - húzta le sisakját magára, majd elindult.

   Hallottam, ahogyan a hátam mögött sugdolóznak.

"- Ők most járnak..?
- Lehet, hogy dobták a lányt!"

  Fogalmam sincs miért, lehet az adrenalintól, vagy a sok bámuló szempártól... Mindenesetre változott a ma esti programom. Végtére is, az új dolgokat mindig ki kell használni!

- KIM TAEHYUNG! - üvöltöttem neki, hátha meghallja.
Lazán visszafordult, megállt mellettem és leszállt a motorjáról.
- Meggondoltad magad? Tudtam. - mosolygott rám ravaszan.

- ..Nem! Azaz... Talán mégis. - kínosan éreztem magam. Sarkon fordulva el kéne sietnem, mondván 'én nem megyek ingyen öngyilkolásra'. Igen. Régen ilyen voltam, de, mint említettem többször... Megváltoztam.

- Pattanj! - ült vissza helyére a vezető, miközben átadta nekem a másik fejvédőt.
  Feltettem, megigazítottam a hajam, aztán már mentünk is.
Nem néztem vissza, vagy gondolkodtam azon, hogy ezt később még megbánom. Túl nagy ügyet csinálok belőle, ez csak egy kétkeréken száguldozó veszedelem. Nem lesz SEMMI baj... Remélem!

- Mehetek gyorsabban..? - kérdezte, mikor már egy ideje ugyanabban a tempóban haladtunk az egyenes úton. Miattam persze mehettünk vagy ötvennel.

- Per... - nyeltem nagyot. - ... sze!
Bólintott és rátaposott.
Ettől féltem..? Isteni jó érzés! A szél belekapott a hajamba, láthattam a belvárost egy teljesen más szemszögből.
Még az sem érdekelt, hogy az emberek alaposan megnéztek minket, hisz nem mondhatnám, hogy motorozásra illő időjárás volt.
- Fázol? - jött le ismét az ülésről Tae, amikor néhány perc múlva megérkeztünk a megbeszélt helyre.
- Nem annyira.
- Kell valami meleg ital? Gyorsan veszek. - mutatott egy kávés autómatára.