asian love ⇨Befejezett⇦

9. Rész

- Sajnálom Kincsem, de ma vendégek jöttek, majd holnap visszanézed! - ötletelt az apa. - Szóval...Khm.. - köhögött ismét. - Örvendek! Ezeknek a rosszcsont gyermekeknek vagyok az apjuk. Park YongSoo a nevem. Ők pedig itt Park Ji Iseul, - mutatott a csöppségre. - És Kim Taehyung. Hát igen, észre vettétek, hogy nem egyeznek a nevük...

- Nem kell tudniuk! - morgott a fiú.

- Igaz, ez talán egy kicsit korai... - helyeselt Jimin is.

- Igen, valóban. Akkor.. tessék helyet foglalni! - mosolygott, és mindenkit leültetett. Taehyung és apa mellett foglaltam helyet, szemben osztálytársammal, akivel egy sorban ült még Ji Iseul, és az anyjuk. Az asztalfőnél természetesen YongSoo volt.
- Hozom is az első fogást! - mosolygott a nő.
- Segíthetek? - álltam fel. Már a kérdezés közben úgy éreztem, hogy nem akarok részt venni a kínos csöndben, szóval bárhova elmentem volna.

- Aranyos vagy, köszönöm! - mentünk be a konyhába. - Gondoltam, hogy nem akarsz a sok férfi között egymagad ülni.. Tessék ezeket fogd meg! - nevetgélt, nekem pedig teljesen elpirult az arcom.

- Nem ezért jöttem, csak gondoltam... - magyarázkodtam, de megfogta a vállaim és annyit mondott jobb, hogy eljöttem vele, a férfiaknak kell egy kis idő megismerni egymást, a többiek nélkül. Lehet ehhez még túl fiatal vagyok, de nem értettem. Mihez kell idő?

- Megjöttünk! - vittük ki a tányérokat, összesen kettőt kellett fordulnunk, míg mindent ki nem raktunk a terítékre.

    Elkezdtünk enni. Mamám el volt ámulva a sok ismeretlen étel láttán, rögtön kért repetát is. Amikor már a második fogásnál jártunk felszabadultabbak lettünk, beszélgettünk.

- Nah, és Míra, hogy megy a suli? - kérdezték tőlem a szülők.

- Egész jól... Bár most inkább másra koncentrálok. Gitározom és szeretnék egy bandát, vagy duót esetleg. - meséltem, s szinte láttam magamon ahogy felcsillan a szemem. Imádok a zenéről beszélni.
- Gitározol? - kérdezte Ji Min meglepetten. - Mióta?
- Már több, mint 7 éve.

- Azta! - ajándékozott meg elismerő pillantással mindenki. Apa pedig láthatóan nagyon büszke volt rám. Hát igen, azt már nem meséli, hogy egy évet kihagytam, mert anyukámmal történt valami...

- És ti? Jól megy az iskola? - kérdezett vissza mama.

- Köszönöm kérdését, tetszik tudni én kitűnő tanuló vagyok! - mondta kihúzott vállal 'Taeil'. Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe ez a becenév, pont most.

- Oppaa! Ne hazudj, hisz rossz vagy! - csüggesztette le száját a kis hercegnő.

- Kértem, hogy megszólalj Ji Iseul? NEM! - mondta nevetve, majd megfogta a kislány pofiját és elkezdte húzgálni. Annyira nevetséges volt ez az egész szituáció: a nagy menő sulis társam, most itt veszekszik a kishúgával és olyan, mintha 5 éves lenne. Álmodom talán?

- Ne csináld ezt Park Ji Min, mert még jobban beléd szeretek. - suttogtam magamban, miközben lehajtottam a fejem.

- Micsoda? - kérdezte a mellettem ülő srác. Közelebb hajolt, hogy hallja a válaszom, én pedig most néztem rá először.
   Festett rövid, szőke haja volt aminek hála lehetett látni a sötétbarna szemét. Teljesen magával ragadott, de nem úgy, mint Jimin-nél. Ez valami más érzés volt.

   Már vagy 20 másodperce nézhettünk csak úgy egymás szemébe, nem szólva egy szót sem. Őszintén, annyira belemerültem a szemébe, és abba a mosolyába, amivel várta a válaszom a kérdésére, hogy el is felejtettem magát a kérdés létezését.
- Szóval...? - mosolygott.