asian love ⇨Befejezett⇦

56. Rész

   Igazából egyszer már bemutattam őket egymásnak, de nem töltöttünk elég sok időt a másikkal, mert Jungkook-ék siettek órára. Most viszont lesz egy egész napjuk, hogy beszélgessenek. Remélem jól kijönnek majd! 

- Sziasztok! - öleltem meg a párt gyorsan.
- Hali! - mosolygott Lujza, Jungkook pedig csak bólintott.
- Ő itt Emma! - fogtam meg a karját barátnőmnek, aki csak pirosodva integetett.
- Sziasztok! - köszönt aranyosan.

Lujza jóízűen felnevetett.
- Nagyon cuki vagy! Engem Lujzának hívnak. Ő a barátom, Jungkook! - puszilta meg az említett személynek az arcát.

- Aztaaa! Ismered az EXO-t? - csillant meg Emm' szeme reménnyel telien a koreai fiúra.

- Ha tudnád, hányszor tették fel nekem ezt a kérdést.. - röhögött a srác. - Nem. Nem ismerem őket. És igen, tudom, hogy hasonlítok arra a 'Baekhyun' nevű srácra! - kacsintott viccesen Emmára Jungkook, miután ezt néhány másodperc alatt elhadarta.

   A következő órákban teljesen láthatatlan lettem. Ezek ketten annyira jóba lettek, hogy hihetetlen. Lujza és Emm' sokkal felszabadultabb lett a másikkal. Jungkook pedig csak velem együtt hátul sétált szótlanul.
- Mizu van Taehyung-gal? - kérdezte a semmiből egyszer csak a koreai fiú.
- K-Kitől kérded? - néztem rá.
- Emmától, persze - értetlenkedett.

Miről beszél?
- M-Mi? Honnan tudhatná? - pillantottam a szóban forgó lányra. Az arca pirosodott és idegesnek tűnt. - Emm'..? - segítségkérően vártam, hátha majd ő is visszakérdez, ugyanolyan értetlenkedéssel, mint én.

- Járnak. Nem? - szaladt ki a száján Jungkook-nak az a mondat, amit életemben nem gondoltam volna.

Leesett állal figyeltem a jelenetet. Emma azonnal a fiú szájához ment, hogy tenyerével befogja, de az gyorsabb volt a lánynál és kibújt a kezei közül.
- Mi ez az egész Emma..? - kérdeztem.

- S-Semmi! - dadogott.

   Hoppá. Ha egy valamit megtanultam magamról az ez: csak én szoktam oknélkül dadogni, megszokás. Viszont, ha mások teszik ezt, tegyük fel apa, vagy Emma, akkor ott már titkolnak valamit.
- Igazából... Igen, már együtt vagyunk egy ideje - hajtotta le a fejét, és vörös hajzuhataga, mind a padlót bámulta.
- Hiszen.. Nem kedvelted őt.

- Így volt, tényleg! - kapálózott a kezeivel tiltakozóan. - Aztán.. Jobban megismertem.

   Alap esetben ennek a hírnek örülnék. Sőt, őszintén, még most is az vagyok miattuk. Engem csupán egy valami zavar
Miért titkolták el előlem? És Jungkook-nak miért mondták el hamarabb..?

Lujza volt annyira higgadt állapotban, hogy elköszönjön tőlünk. Mikor búcsúzásképp megölelt, a fülembe súgott valamit:
- Beszéljétek meg kettesben, oké?
- Köszi! - szorítottam magamhoz még jobban.

   Elmentek. Ketten maradtunk.
- Míra..? Most haragszol? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Ugyan, Emm'! Dehogy! Csak.. Rosszul esik, hogy nem mondtátok el - mondandóm közben egyre erőteljesebb volt a hangom. Érzem, hogy kiadom magamból, ami nyomja a lelkem. - A.. A barátnőd vagyok, nem..? - félve fürkésztem az előttünk lévő boltot. Még nem mentünk haza, a plázában vagyunk.

- Persze, hogy az vagy! A legjobb! - fogta meg a tenyeremet. - Figyelj. Taehyung-gal megbeszéltük, hogy annyira szomorú voltál az utóbbi időkben, Jimin miatt, a mamád.. Nem akartunk ezzel 'zavarni' titeket.

- Nem zavartál volna! Inkább együtt ugráltam volna veled az ágyon.. - röhögtem, mire ő is követte tettemet.

Felszabadultabb lett a levegő kettőnk közt.
- Ne hari! - zöld szeme még mindig annyira ígéző. Azt hiszem, tudom mi tetszhetett meg Taehyung-nak annyira Emmában.