asian love ⇨Befejezett⇦

42. Rész

- Nem tette, mert nem érdemel meg téged. - szavaltam el a mondata második felét.
- Annyhhira szeretlek! - szorított meg erősen a derekamnál.
- Én is téged!

 Barátságos ölelésünket valaki megzavarta.

- Hé, kicsi lányok! - integetett az ajtóból Taehyung. - Ide tudnátok jönni picit..? 

  Értetlen arccal hol rá, hol pedig a mellette lévő pincérre néztem.
- Menjünk oda..? - kérdeztem Emmát.

- Mehhethünk.. - törölgette még mindig orcáját, a mostanra már teljesen vizes zsepivel.

- Ugye tudod, hogy csupán 3 év van köztünk? Nem kellene így nevezned minket. - pacsiztam le Taehyung-val, amint odaértünk hozzá. - Mi a baj?

- Hali! - mosolygott rám erőltetetten.

- Mi kellene..? - húztam össze a szemem. - Ismerlek. Tudom, hogy szükséged van valamire.
- De szeretlek! - ölelgetett meg. - Mindig tudod, mi van velem! 

- Bökd ki kérlek, mert megfulladok! - ütögettem a nyakamnál átkarolt kezét.
- Upsz. Bocsi! - engedett el. - Egyébként helóka! Te ki vagy?

- Sz-Szia! Kiss Emma vagyok. Míra osztálytársa.

- Figyeljenek, kérem! Nem tudom, mi ez a baráti összejövetel, én csak azt szeretném, ha kifizetné valaki a megivott kávékat! - szólt közbe a pincér srác.

Mindhárman döbbenten ránéztünk.

- M.. Micsoda..? - kérdeztük egyszerre Emmával.
- Ohh, teljesen elfelejtettem! - kapott a fejéhez Taehyung. - Ő itt Ákos, és azt akarja, hogy fizessek, de van egy kis gubanc. Nálam nincs pénz. Otthon felejtettem a pénztárcámat.

- Nos.. - kapartam a táskám legaljára. - Pont annyim van, hogy kettőnkét álljam. - utaltam a mellettem álldogáló barátnőmre és magamra.

- Szerintem nekem lesz..  - vette a kezébe Emma tárcáját futótűzként. - Elnézést, elmondaná az összeget? 

- Persze! - lett azonnal vidámabb a pénz láttára Ákos. - Pontosan 3550 forint.

  A lány átadta azt, plusz borravalót a várakozásáért, én pedig titokban Taehyung-ra sandítottam, aki alig tudta levenni a különösen csillogó szemét barátnőmről.

- Uramisten, mennyit ittál? - fordultam a tettes felé, amikor hallottam a számot, mire ő megrázta fejét és tovább leste Emmát.

- Köszönöm! Khmm.. - kaparta meg torkát a srác. - A soha viszont NEM látásra! - távozott el a pult mögé rögvest.

- Mehetünk? - mosolygott Taehyung, miközben elvette az asztalunkról a két poharat és a kezünkbe adta.
- Hiszen nem elvitelre kértük.. - nézett nagy, zöld szemeivel barátosném a fiúra. - Nem lesz baj?

- Dehogy! Add csak! - vette kezébe a poharakat, majd a pulthoz igyekezett.   
   Sugdolózott valamit az ideges Ákossal, de nem sokáig, ugyanis hozzánk már egy-egy műanyag pohárral jött.
- Tessék! - nevetett osztálytársamra, aki csak félénken füle mögé simította rövid haját.

Kiértünk a friss levegőre. 
- Egyébként.. Visszaadom majd! - lökte meg enyhén a vállát szomszédom.

- Neem, nem kell. Úgysem tudnám mire költeni.. - röhögött kínosan Emma. 
- Akkor nem. - nézett a távolba. Leesett az állam, de nem akartam elrontani a kis beszélgetésüket, inkább csendben lapultam mögöttük.

- Mi..? Ilyenkor azt kéne mondanod: "Képtelen vagyok úgy aludni, hogy tudom, pénzzel tartozok valakinek, így mihamarabb megadom."! - hangzottak a szavai Emmának. Úgy látom, őt is lesokkolta.