asian love ⇨Befejezett⇦

57. Rész

Kétségtelen, hogy Jimin írta. Senkinek nem adtam ma oda a jegyzeteimet, csupán neki.

A nap végén, este eldöntöttem: Ezt a füzetemet soha nem fogom kidobni.

2017. Január 11. (Csütörtök)

Jimin várt reggel a kapuban. Ahogy a nyirkos utcára léptem, megfogta kezével az enyémet, és bedugta azt a zsebébe melegedni. Imádom, mikor ezt csinálja. A kedvenc mozdulatom tőle.

- Téged ia elhívott Jungkook valami étterembe? - kérdezte hirtelen tőlem barna szemeit rám szegezve.

- Te-Tessék? Nem.. Miről van szó? - eszméltem fel a gyönyörű mosolyából. Néha még mindig túlságosan megfog engem a mosolyaival és a pillantásaival, nem számít mennyi ideje vagyunk együtt.

- Azt hiszem akar valamit mondani Lujzának, de nem tudom biztosan.

Furcsa. Lujza múltkor említette, hogy nagyon szereti őt és komolyabban is gondolják egymással a dolgokat. Talán ehhez lenne valami köze?
Információ hiány miatt inkább nem beszéltünk többet erről.

Az első két óra után jöhetett a várva várt dolgozat. Tanultam, ezért reménykedtem a jobb jegyért. Utálok nagy témazárókat írni. Azoktól félek a legjobban, mert többet számítanak, mint a kisebbek és nehezebb is őket kijavítani.

Emma eldöntötte, hogy puskázik.
- Ahh, várjatok mégsem! Rossz lenne a lelkiismeretem.. - fogta kezét a hasához.

- Ott a gyomrod van Emm' - mondtam neki halkan.

Mire kimondtam csak nevetve feljebb vitte a tenyerét balra a szívéhez.
- Itt jó? - kérdezte kiskutya szemeit rebegtetve.

- Fogalmam sincs hol van a lelkiismeret.. - vallottam be kuncogva.

- Lányok! - fordult hátra hozzánk Jimin.
- Mizu? - vigyorgott rá Emma.

Nekem pedig, mint mindig, most is előjöttek azok a híres, már olyan sok könyvben megírt lepkék. Eddig soha nem tudtam, mire gondolnak az írók, mikor ezt a kifejezést leírják.
Már tudom.

A nap hátralévő részében Jimin-nel voltunk nálunk. Korrepetálom pár dologból, bár nem nevezném ezt száz százalékosan tanulásnak. Főleg, hogy én sem igazán értem. Együtt próbáljuk kibogozni az angolt.
Csókunk végeztével Jimin felült az ágyamból.

- Egyébként.. Még mindig nem hiszed el, hogy elég jó hangod van ahhoz a tehetségkutatóhoz? - miközben beszélt, az íróastalomhoz ült. Elővett egy lapot, és firkálni kezdett. Nem különösebben érdekelt, mert már számtalan lapomra, füzetem oldalaira rajzolt egy-egy virágot, vagy emberkét. Természetesen mindet egy mappában elrakva őrzöm.
Jesszusom, kicsit sem látszom mániákusnak.

- N-Nem tudom.. Szerintem még gyakorolnom kellene. Majd jövőre indulok, ha.. Ha lehetséges - vontam meg a vállam.

Igazából, zenével akarok foglalkozni, de nem baj, ha nem jön össze. Nincs biztos képem a jövőmről.

Firkálmányát befejezve, nulla reakcióval letette a tollat és felállt.
- Én megyek. Holnap találkozunk! - sétált hozzám közelebb és megölelt. Szorosan magához húzott, majd a fülembe súgott valamit:
- Nézd meg a lapot.

Azzal elment. Le a lépcsőn, még ki sem kísértem. Bűntudatommal szembenézve a lapra meredtem.

"Beneveztelek téged oda:) Remélem kiválasztottad a dalodat, amit elő akarsz ott adni. Ha még nem, segítek."

Elakadt a szavam, a szívem, és a lélegzetem. Ez most komoly? Tényleg megtette, vagy csak tréfál..? Hogy fogok én..?

Próbáltam volna felhívni, de ki volt kapcsolva. Hmm.. Szerintem tudta, hogy keresni fogom.