asian love ⇨Befejezett⇦

49. Rész

Sőt, miután elszakadtunk levegővételért, újrakezdte. Mentolos rágójának ízét éreztem a számban, ami habár picit csípős lenne normál esetben, most édesen hatott rám. Olyannyira, hogy nem akartam a végét. Nem szerettem volna, hogy véget érjen. Most nem.

Csókunkból feleszmélve Jimin a homlokát az enyémre tapasztotta. Így beszélt hozzám tovább.

- Tudod.. Most nagy bajban vagy - nevetett.

A rózsaszín köd körülöttem valószínűleg nem tűnt el, mert nem értettem miről beszél. Kérdő arckifejezésemre balra mutatott, ahol a közönség eddig volt. Maradjunk annyiban, hogy hál' Istennek már nem volt ott az iskola... Viszont helyette megkaptuk a családomat.

- Míra! - szólt apa hangosan. - Megyünk haza! - biccentett fejével a kijárati ajtó felé hűvösen.

Jimin-re néztem, aki jót mulatott az egészen. Szomorúan ránéztem, aztán gyorsan Kláráékkal tartottam.

Autóval mentünk haza, ezért hamar a konyhában találtam magam.
- Szóval.. - köhintett Miklós, miközben olyan érzésem támadt, mintha kihallgatnának. - Elismerem, hogy ez a Jimin vonzó fiatalember, gyönyörű a hangja, úgy hallottam jó a sportban, és nem utolsóként még tisztelettudó is, de nem hagyom, hogy egy fiú tönkretegye az életedet. Mírácskám, még csak kilencedikes vagy! - könyörgött apa.

Oké, belecsaptunk a közepébe.

- D-De.. Szeretem őt - kezdtem érvelni.

- Nem engedem, hogy holmi kínai fiúval játszadozz!

- KOREAI! - mondtuk egyszerre Klárával.
Meglepetten a nőre néztem. Nem is tudtam, hogy tudja szomszédunk származását.

- Szívem, még te is..? - apa csalódottan leült az egyik székre, velem szemben.
- Értsetek meg. Nem rosszat akarok neked, kislányom.

- Miklós, szeretlek és hiszem, hogy te csak védeni próbálod Mírát, de.. Fel fog nőni. Ezen nem segíthetsz. - simogatta meg a hátát apának.

Köszönömöt suttogva felálltam, mert rezegni kezdett a telefonom. Jimin üzenetet küldött.

Jimin: Minden rendben nálatok?

Nem válaszoltam, ugyanis túl dühösnek éreztem magam, és biztosan bunkó lennék vele. Nem Jimin-re haragszom, inkább apára. Mindig próbáltam a minta gyereket játszani és most, amikor végre magamtól akarok valamit, ezt teszi.. Egyszerűen nem fair.

Jimin: A kaputok előtt vagyok.

Felkaptam a fejemet és azonnal rohantam ki. Nem érdekel semmi. A háttérből még elkaptam apáék beszélgetését.
- Míra! - kiabált utánam a férfi.

- Hagyd már őt! - védett engem Klára. - Engedd menni.

Kinyitva az ajtót, tényleg ott állt ő. Amint megláttam, újra iszonyú sebességgel dobogni kezdett a szívem. Hiányzott, pedig talán 20 perce láttam utoljára.
- Ha elszöksz előlem, az nem segít. Utánad megyek - sétált felém lassan.

Uramisten, végem.

- D-Dehogyis szökök el.. - túrtam bele a hajamba szégyenlősen.

Kedvesen kinevetett azzal a rekedt hangjával, majd derekamnál fogva magához szorított. Éreztem, ahogy pirosodom.
- Jól teszed, mert nem hagynám - reagálni sem tudtam, annyira hirtelen közeledett.

Gyors csókja után szemembe nézett.
Teljesen olyan volt, mintha azt kérdezné megengedem-e. Nem tudtam mire gondol, így azonnal bólintottam egy aprót.
Újra megcsókolt, de ez alkalommal váratlanul találkoztam a nyelvével is. Furcsa érzés, meg kell hagyni.