asian love ⇨Befejezett⇦

50. Rész

Még alvás előtt is ezek a szavak jártak az agyamban. Szeret engem. Igazán.

Kedves anya! Ha látsz engem odafentről, szeretném, hogy tudd: Azt hiszem szerelmes vagyok. És mi a legjobb benne..? Hogy viszonozva van.

2016. December 22. (Péntek)

  Jimin-nel nem találkoztunk az esti beszélgetésünk óta, csak üzenetekben meséltük el a napjainkat. Hihetetlen, hogy szomszédok vagyunk és még így sem tudunk összehozni egy találkozót.

  Csütörtökön nagyihoz utaztam. Elmentem a város másik végébe, hogy beszélgessünk kicsit. Régen láttam, mert az ünnepségen csupán a nézők között pillantottam meg, a műsor végén pedig gyorsan el is tűnt. Megnyugtatott, hogy csak egy fontos dolga akadt, ezért sietett. Még mindig olyan gyanús nekem ezek a folytonos programjai..

  Az utolsó néhány percben említette, amíg a buszomra vártunk, hogy gratulál. Visszakérdeztem mihez, mire csak egy sejtelmes mosolyt kaptam cserébe. Mikor felszálltam és buszjegyet vettem magamnak a sofőrnél, két mondatot suttogott nekem. "Tudod, mindig is kedvesnek találtam Jimin-t. Remélem vigyáz rád, helyettem is."

  Abban a percben nem számított, hogy ismét 'j' betűvel mondta ki a nevét, én annyira hálás voltam neki. Ő volt az, aki mióta megszülettem elhalmozott bókokkal és szinte mondhatni felnevelt anya helyett. Egy hazugnak érzem magam, hogy Klárával és apával élek együtt, nem nagyival. Egész végig ott bujkált boldog mosolya mögött valami titok, valami  olyan dolog, amiről fogalmam sincs. Mi lehet ez?

Mindegy is! Ma Lujzával és Jungkook-kal találkozom. 
    Az utcánkban lévő pékség előtt várom őket. Még mielőtt teljesen jéggé fagynak az ujjaim, felveszem kesztyűmet, így állok tovább. Jimin-nek nem szóltam, mert tudom, hogy elfoglalt. Az elmúlt három napban is lemondta a találkozóinkat.

- Héé, Míra! - futott felém szélsebesen barátnőm. - Olyan rég láttalak! - ölelt meg.

- H-Hiányoztál - viszonoztam tettét. - Történt veletek valami mostanában? - utaltam arra rejtélyesen, hogy majd felőlem is érdeklődhessenek, aztán meglepem őket. Alig várom a reakciójukat!

- Szóval.. Jimin és én.. - sóhajtottam egyet a közeli pizzázóban, amibe közben beültünk. 

- Már tudjuk - szólt Jungkook visszafojtott nevetéssel.
Tátott szájjal néztem végig, ahogy ez a szerelmespár itt előttem, sírva röhögnek reagálásomon.

- Mi..? De honnan..? És mikor? - szomorodtam el picit. Ez nem igaz! Személyesen akartam..

- Jimin mesélte - magyarázta Lujza.

Szóval elújságolta a haverjainak, hogy együtt vagyunk..? 
   Amikor ebbe mélyebben belegondoltam, alig tudtam magamat fékezni. Hihetetlen! Szóval.. Ő beszél rólam a barátainak..?
- Jungkook, rendelnél nekünk valamit? - fordult barátjához Lujza.

- Kicsi, majd kijön a pincér és akkor - fogta rövidre a srác.

    A lány nem hagyta annyiban és tágra nyílt szemekkel bámulta őt, amolyan "tudod, hogy nem az étel a fontos, hanem, hogy Mírával kibeszéljük a dolgokat". Jungkook-nak pár másodpercre rá, leesett, mit akar közölni vele, és futott is a pulthoz.

- Szóóóval - tapsikolt Lujza. - Elmeséljem, hogy mondta el nekünk? - hajolt közelebb hozzám, mintha egy titkot akarna megosztani. Végül is, tényleg azt szeretne.
Bólintottam.

- Igazából csak Jungkook-nak beszélt erről, neki is telefonba - kezdte. - De Kookie azt mondta, hogy a hangja feltűnően boldog volt. Még nem hallotta ilyennek őt - vigyorgott rám a sztorija befejeztével.