asian love ⇨Befejezett⇦

58. Rész

- Akkor rendben. Tudom mit fogok énekelni, szóval nem kell választanunk. De nagyon szépen köszönöm, hogy segíteni akartál. Viszont.. Meglepetés lesz.. Nektek. - fejeztem be elpirulva.

Eldöntöttem. Nem akarok ez az átlagos lány lenni, ezért belehúzok.

2017. Január 17. (Szerda)

  Nem olyan könnyű megváltozni, mint azt én hittem. Már csak azért is nem, mert ahogy próbálok ellenállni Jimin mosolyának, annál inkább visszalök a régi énemhez, akit lehetetlen kihúzni a saját világából, ami csak a zene, a család és Jimin körül forog.
A napokban elkezdtem tanulni a dalomat, amit majd a tehetségkutatón fogok előadni. Igazából azt a számot fogom énekelni, amit Jimin-nek adtam karácsonyi ajándékként. Nagyon sokat jelent nekem, mert kis túlzással, ekkor kezdődött el minden az életemben komolyabban. Végre elkezdődött az életem, és olyan érzéseket ismertem meg, amiket eddig nem.

Délután van, már a suliból haza kísért Jimin. Elővettem a telefonomat, hogy az új elektronikus naplóban megnézhessem a jegyeimet.
"Matematika tantárgyból 3-ast kapott."

   Ilyen, és ehhez hasonló jegyeim vannak. Hármas. Az a lány, aki eddig mindig kitűnő volt és az élete csak a tanulás unalmas szaga csapta meg, amijt belépett a szobájába, most egy erős hármas tanuló. Borzasztó. Borzasztó vagyok. Meg sem érdemlem, hogy ma elmenjek abba az étterembe Lujzáékhoz.
Jimin: Kész vagy? Kint várlak.

  Na, jó. Majd holnap gondolkozok a gimnáziumon, ma el kell mennem!
- Mentem! Szia nagyi, szia Klára! - öleltem meg mindkét személyt sietve.
- Mikor jössz? - aggodalmaskodott mama.

- Nyolc előtt itt vagyok. És utána tudok egy picit még tanulni is - kacsintottam rá.
   Megértően bólintottak, majd kiengedtek az ajtón, ahol Jimin épp a sapkáját igazította magán.

Lassan oda sétáltam hozzá és kérdőn fürkésztem őt.
- Ez így jó?  - kérdezte, miközben egy csókot nyomott a számra.
- Igen, sz-szerintem hagyd így,  jól áll..

Nem mertem a szemébe nézni. Éreztem, hogy pirulok.
- Köszönöm.

Egymás kezét szorítva, félve attól, hogy teljesen megfagyunk a hideg januári napon, lassan sétáltunk a megbeszélt étterembe. Jungkook már elmesélte, mit tervez Lujzának és azt kérte, jöjjünk el mi is, mert úgy látta, én vagyok a legjobb barátnője a lánynak, s egy életen át bánná, ha nem hívott volna el minket. Ráadásul talán Lujza is szomorú lett volna.
- Menj előre! - nyitotta ki Jimin az ajtót, mire előre engedett.
- K-Köszi! - mosolyogtam rá.

Amint beléptünk, leesett az állam. Ez gyönyörű! Biztos megengedhetjük ezt magunknak..? Irtó drágák lehetnek itt az ételek! Csupán a terítékre és a felszolgálókra kell pillantani!
- Öhmm.. Biztos, hogy ez az a hely? - suttogtam Jimin-nek.
Lágyan megfogta a derekam és magával húzott az asztalunkhoz, ahol már mindenki ott volt. Ohh.. Nem vettem észre.
- Szerintem igen - nevetett ki kedvesen.
Csak kuncogva megráztam a fejem, a saját butaságomon.

- Szia! - mentem oda Lujzához azon nyomban.
- Ti is itt vagytok? Jajj, annyira örülök! Tudjátok, hogy mire készül Jungkook..? - takarta el a száját, mintha egy rendkívüli titkot mesélne el éppen. - Nekem nem akarta elárulni.

Minden színészi vénámat elővéve, kérdőn néztem rá.
- Fogalmam sincs - vontam meg a vállam, hogy mégjobban elhitethessem vele.

   Ezekután leültünk enni, beszélgetni. Az első, majd a második fogás után Jungkook felállt. Éppen a desszertnél tartottunk.

- Tudjátok.. Mindenkinek vannak rosszabb napjai - az asztalnál ülő emberek egyszerre bólogattak. Voltak olyanok, akiket nem ismertem. Gondolom Jungkook barátai lehetnek. - De nekem mégis volt és van valaki, aki ezeket a.. Mondjuk ki: SZAR napokat élvezhetővé tette. Ő volt az, aki ha beteg voltam, undorító képpel, odajött és megcsókolt, mondván: "Engem egy kis nátha nem tud elriasztani tőled.". - imitálta Lujza hangját. - Istenem, hogy én mennyire szeretem ezt a lányt.. - rázta a fejét hitetlenül.