❗ÁTÍRÁS ALATT❗
"Lépteket hallottam, amik egyre közelebb jöttek és ijedtemben bebújtam a WC-be. Nem akarom, hogy bárki is így lásson. A cipő kopogás egyre hangosabb lett. Éreztem, hogy már az öltözőben vannak, keresnek. Várj, ez csak egy ember. Hol v...
- Nincs kedvetek eljönni hozzánk? Főztünk is - érveltem. Ezzel biztosan meggyőzőm! Ha más nem, a kaja miatt jönni fog.
- Jól hangzik. Megkérdezem Hyung-ot.
Azzal eltűnt, és Taehyung vette át a telefont. - Mizu veled, kislány? - hallom, hogy rágózik beszéde közben.
- Szia! Semmi különös, veled? - kérdeztem, de mindezt csak a reklám rátérése miatt, ezért enyhe cinizmussal ejtve a szavakat. - Ohh, el is felejtettem! Hisz veled történt, amit azóta sem meséltél el részletesen! - toltam le.
- Uhh, baszki. Igazad van, bocsánat! - ugyan nem látom most őt, de elképzelem, ahogy bűnbánó tekintettel az arcán, lassan lehajtja fejét. - Remélem eljöttök ma hozzánk, és végre elmondod mi történt ott! - mosolyodtam el.
- Tényleg..? - döbbent le. - Mindenképp gyertek!
- Okés, kislány, ott leszünk! - teljesen felvilanyozódott.
Ezek szerint nem terveztek mára semmit, sőt talán ételt sem csináltak volna.
Délután a szobámat kulcsra zárva épp csomagoltam a meglévő ajándékokat, amiket vettem mindenkinek. Apának kesztyűt; mamának, akinek sajnos este nem tudom odaadni, egy páros nyakláncot, unoka és nagyi felirattal; Klárának körömlakk készletet, amiben 10 darab másmilyen árnyalatú lakk található, mert a napokban észrevetem imádatát a körömdíszítés iránt. Mindig olyan szépek az ujjai.
Aztán jönnek a szomszédok. Taehyung-nak közösen vettük Emmával, és úgy tudom, a barátnőm már átadta neki. Nem tudom mikor találkoztak. Egyébként két sapkát vettünk, az egyik nagyon jól néz ki, pont az ízlése. A másik inkább a mi kedvünkre volt, ugyanis pandafülei vannak. Emma üzente, hogy egy hatalmasat nevetett, mikor meglátta és rögtön felvette, utána egésznap abban járkált.
Jimin-nek pedig nem tudtam mit venni. Égtem a vágytól, hogy a világ legjobb ajándékat adhassam neki, ezzel meglátva a boldog mosolyát, de fogalmam sem volt, mire vágyik. Habár néha említettem neki a karácsony közeledtét, minden egyes alkalommal leállított, mondván: "Elég, ha mellettem leszel.".
Sajnos a rózsaszín színű szerelmes köd miatt abba is hagytam a kérdezősködést. Teljesen elolvadtam a válaszától. Viszont pár napba telt és meg volt a válasz, amit magam eszeltem ki: megírtam neki egy rövidke dalt. Nem nagy durranás, én mégis ezt választottam számára.
Gitárommal eljátszva, a mű nem lett annyira szörnyű, mint hittem. Beleadtam az érzéseimet. Az örömömet, amikor megcsókolt és mindent vele kapcsolatban. Nem vagyok túl jártas ebben, ezért semmi profi stúdiói felvevést nem tudtam megtenni. Csupán a telefonomon hangrögzítőn eljátszottam és lementettem. Kicsit félek majd a reakciójától, mert próbálkoztam az énekléssel is. Írtam egy dalszöveget mellé. A hangfájlt letöltöttem egy pendrive-ra, a picike tárgyat pedig szépen masnival átkötve egy dobozkába raktam. Miután mindennel kész lettem, fáradtan ledőltem az ágyamra.
Elővettem a telefonomat és unatkozva felmentem a netre. Jól sejtettem legutóbb. Valóban feltette azt a képet Jimin. Ez volt a fotóhoz írva:
"Érdekes, nem..?"
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
