asian love ⇨Befejezett⇦

🌸Kimaradt jelenetek🌸

(Amiket talán beleírhattam volna a fejezetekbe, de nem éreztem úgy, hogy valahova is passzolna..)

Első:
"- Igaza van. A szeretetnél sokkal jobb, ha félnek - mondta a képernyőről egy vörös hajú nő.
 Teljesen beleéltem magam a filmbe, így nem vettem észre, hogy Jimin engem figyel.
- Mi az? - mosolyogtam rá.
- Semmi. - puszilta meg a homlokam.
 
Az ágyon fekve mellette, fentebb húztam magam, majd a jobb karját használva párnának, tovább néztem az előadást. A bal keze addig a hasamon pihent, összekulcsolva az enyémmel.
 - Tényleg jobb, ha félnek? - nézett le rám, ugyanis még mindig magasabban helyezkedett el, mint én.

 Odafordultam felé, hogy beszélgetni tudjunk.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem.
- Te félsz tőlem..? - mosolygott, miközben egyre közelebb hajolt hozzám. Szinte csak néhány centi választott el egymástól minket.
- Nahh, félsz? - csókolt meg végül.

  Hosszú és mély csók volt. Amikor elértem a határaimat, közbe szóltam:
- A-aa. - ráztam a fejem pimaszul.
- Pedig kellene! - nevetett és hirtelen a hasamhoz nyúlt. Csikizni kezdett, amit nem tudtam röhögés nélkül hagyni. Pedig próbálkoztam!"

Érdekesség: Az 'Alíz csodaországban' című filmet nézték:)

Második:
"Ott álltam és vártom, hogy jöjjön. Már két órája ácsorogtam, mikor inkább feladva elindultam haza.
- Mír'! - kiáltott egy hang. Ő volt az. Jimin.
- Bocsánat, régóta vársz? Rettenetesen sajnálom - beszélt hangosabban lihegve, mivel egy buszmegállónyi hely volt köztünk.

- Ah.. Igazából... Két órája.. De nem nagy ügy, tényleg! Semmi baj - válaszoltam szaggatottan. Hirtelen kitört belőlem a sírás.

- Én.. Annyira vártam ezt a napot! És.. Most.. - hüppögtem. Azt hiszem fel kell, hogy adjam. Nem vagyok hozzá elég. Nem vagyok az, akire szüksége van, hisz olyan sokan szeretik még őt, miért pont engem..?

   Egyszer csak megindult felém. Máig sem értem az egészet, olyan gyorsan történt. Megölelt... Odajött hozzám és a vállaim felett áttéve karjait, megölelt. Nyakamba fúrta a fejét és ezt mondta:
- Ígérem bepótoljuk. Ne haragudj. Nem szeretem, ha sírni látlak."

Harmadik:
   "Lassan lépkedtünk egymás mellett.
- Figyelj.. Szeretnék megkérdezni valamit. Lehet picit furcsa lesz... - kezdtem.

 Kínos volt most így együtt lennünk, hisz az este... Szóval igen. Még Jimin is elpirosodott röhögése közben, vagy talán csak én képzelődök.
- Ne nevess, egy fontos kérdést akarok feltenni! - emeltem fel a mutatóujjamat.
- Mondhatod. Felkészültem! - pillantott rám.
- Nos... Khm.. - köhögést imitálva húztam az időt. - Hork... Hor.. Horkoltam éjszaka..? - nyögtem ki végül. Zavaromban ajkamba harapva lesütöttem a fejem. Biztos nagyon hangos voltam este, ezért nem válaszol: nem akar megsérteni.

   Már azon gondolkodtam, hogy felnézek, mikor Jimin-ből még az előbbinél is jobban kitört a nevetés. Szinte sírva mulatott rajtam.
- Te...! - szólított meg, miközben az ujjait az enyéimre kulcsolta. - Te vagy.. A világ legaranyosabb teremtése! - mondatát befejezve, a másik karjával is megfogott.
- Imádlak. - szívta be a parfümöm illatát, mikor hozzá bújt a nyakamhoz.
- Én... Én is téged."

Érdekesség: Ezt a részt akkor terveztem ellőni, amikor megtörténik közöttük AZ a bizonyos dolog, de végül nem akartam, hogy ilyen fiatalon csinálják, plusz Míra elvesztette volna azt az ártatlan karakterét, így végül kivágtam.😅

Ennyi lett volna. Már 'csak' elköszönök tőletek, és leírom, mit is tervezek még a közeljövőben.❤