(18+) The Lord's

Ötödik

-Asszony? - ismételte a férfi, most rekedt, borízű hangon, ami gátat szabott a további gondolatoknak.
Ashlyn megdermedt, és megint nyelt egyet. Lehetséges, hogy... vágy csillogott abban a jeges ibolyakék tekintetben, és teljesen
kitörölte belőle azt a muszáj ölni fényt? Vagy az a vágy fájdalomból és brutalitásból született, és az ő közelgő halálát jelentette? Egy seregnyi érzés kerítette hatalmába, a fé
lelem újabb hulláma, hátborzongató áhítat, és igen, női kíváncsiság. Kevés tapasztalata volt a férfiakkal, és még kevesebb a vággyal.
Mit gondolt, hogy így hozzáhajolhat? A férfi talán felhívásnak gondolta volna az érintését. Talán viszonozta volna. Miért nem borult ki már a puszta a gondolattól is?
Talán mert tévedhetett is. Talán a férfi mégsem a sárkány volt, hanem a herceg, aki megölte a sárkányt, és a hercegnő megmentésére sietett.
-Mi a neved? -Ashlyn azon kapta magát, hogy fölteszi ezt a kérdést.
Eltelt egy feszült másodperc, aztán még egy, és beletörődött, hogy nem fog választ kapni. A férfi arcának durva vonásai meg
megrándultak, mintha nyűg lenne neki,hogy ott van Ashlyn mellett. Végül azt mondta:
-Maddox. Maddoxnak hívnak.
Maddox... A név bekúszott a lány elméjébe, és bebarangolta annak zegzugait, mint egy elképzelhetetlen megnyugvást ígérő, csábos dallam. Erőt vett magán, és üdvözlésképpen elmosolyodott.
-Én Ashlyn Darrow vagyok.
Maddox figyelme a lány ajkára
korlátozódott. A hófúvás ellenére izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán.
-Nem kellett volna idejönnöd, Ashlyn Darrow -morogta, és hangjában már nyoma sem volt a vágynak, ami tetszett is
Ashlynnek, de félt is tőle. Viszont meglepően lágyan végigsimította a karját, és keze a lány tarkójánál állt meg. Hüvelykujja óvatosan cirógatta a torkát, elidőzve vadul kalapáló ütőerén.
Ashlyn visszafojtotta a lélegzetét, Maddox ujjai pedig követték a mozzanatot. Egy akaratlan, mégis teljesen érzéki érinté
s volt ez, amitől egész teste ellágyult. Aztán egy pillanattal később a szorítás erősödött, szinte fájt.
-Kérlek - nyögte reszelős hangon Ashlyn, és Maddox eleresztette.
A lány meglepetten pislogott. Az érintése nélkül olyan... elveszettnek érezte magát?
-Veszélyes -mondta Maddox, ezúttal magyarul.
Ashlyn nem tudta biztosan, hogy magára gondolt-e, vagy őrá.
-Te közülük való vagy? -kérdezte lágyan a férfit, de ő maga nem váltott nyelvet. Fölösleges tudatnia vele, hogy beszéli mindkettőt.
Maddox tekintetét döbbenet sötétítette el, és megrándult egy izom
az állkapcsán.
-Hogy érted? Hogyhogy közülük való? -Most angolul beszélt.
-Én... én... -De nem találta a szavakat. Düh öntötte el a férfi vonásait, erősebb düh, mint amit valaha is látott bárkin.
Kemény testének minden részéből sugárzott. Ashlyn maga köré fonta a karjait. Nem, mégsem herceg. Határozottan sárkány,
ahogy először is feltételezte.
Maddox még mindig térdelve, fokozatosan elhúzódott tőle.
Lassan mély lélegzetet vett, majd ugyanolyan lassan kifújta, arca körül ködpára formálódott. Keze a csizmája száránál tétovázott, mintha nem tudná eldönteni, hogy belenyúljon-e vagy ne. Végül azt kérdezte:
-Mit keresel itt, az erdőben, asszony? És ne hazudj nekem. Ráfogok jönni, és nem fog tetszeni a válaszom.
Ashlynnek valahogy megjött a hangja.
-A férfiakat keresem, akik a hegytetőn élnek.
-Mert? - Ez az egy szó olyan volt, mint egy arculcsapás.
Mennyit áruljon el? Ő az egyik különleges képességekkel bíró férfi volt, annak kellett lennie. Túl vibráló volt, túl erő
teljes ahhoz, hogy egyszerű ember legyen. Ráadásul a puszta jelenléte elüldözte valahogy a hangokat, és azelőtt soha
nem történt ilyen Ashlynnel.
-Segítségre van szükségem -vallotta be.
-Tényleg? - Arcán gyanakvás és megbocsátás egymásnak ellentmondó keveréke tükröződött. -Miben?
Ashlyn kinyitotta a száját, hogy azt mondja... Mit is? Nem tudta.Végül nem is számított. Maddox egy gyors fejrázással megállította.
-Mindegy. Nem látunk itt szívesen, úgyhogy hasztalan magyarázkodnod. Menj vissza a városba. Akármiért jöttél is ide, nem fogod megkapni.
- De... de... - Nem engedheti meg, hogy a férfi elküldje. Szüksége volt rá. Igen, még csak most találkoztak...