(18+) The Lord's

Harmadik

Ashlyn felnyögött, és ő is megharapta a férfit, olyan hévvel

viszonozva sötét szenvedélyét, ami meglepte Maddoxot.

Gyengéden, nyugodtan. Megfogta a lány arcát - gyengéden,

nyugodtan -, és oldalra döntötte a fejét. Végigcsókolta Ashlyn

állát, a kulcscsontját, ami szinte a vesztét okozta. Bőre olyan

volt, mint valami drog, és egyetlen apró kóstoló elég volt

hozzá, hogy többet és többet akarjon. Fedezze fel az egészet.

Ashlyn zihálva hozzányomta testét. Majd zihálva

visszahúzódott, aztán megint hozzányomult. A férfi erekciója a

lába között kutakodott, kétségbeesetten próbált behatolni.

Nem, most nem. Ártatlan, emlékszel? Ashlyn ártatlan.

A lány belemélyesztette a fogát Maddox kulcscsontjába,

amitől a férfi majdnem elélvezett. Ashlyn vad volt, viharos.

Ujjai a férfi hátára vándoroltak, szorították, masszírozták.

Körme a bőrét karcolta.

Maddox nem hitte, hogy a lány tudatában van annak, amit

tesz. Feje jobbra-balra hanyatlott, szeme csukva volt.

- Jövök és kielégítelek - mondta a férfi önuralomért küzdve.

- Igen. Gyere. - Ashlyn elengedte Maddoxot és

megmarkolta saját mellét, két ujja közé csippentve a

mellbimbót.

A férfi soha nem látott ennél érzékibbet.

- Csak érints meg - parancsolta neki a lány durván. - Ne

hagyd abba.

- Mindjárt. Csak egy... pillanat. - Maddox megragadta a

péniszét, tudta, ha nem így tesz, szétfeszíti Ashlyn lábát és

belehatol. Egy rántás, kettő. Felszisszent.

- Maddox. Siess!
- Mondd, hogy kívánsz. - Míg meg nem nyugszom.

- Kívánlak - Ashlyn szinte kiabált. Úgy nézet Maddoxra,

mint aki képtelen elhinni, hogy itt é most erről beszélnek.

- Mondd, hogy szükséged van rám.

- Szükségem van rád.

- Mondd, hogy soha nem fogsz elárulni.

- Soha nem foglak elárulni.

Legalább nem hezitált. Valami ellágyult Maddoxban.

- Hol szeretnél lenni? - kérdezte a lánytól, szinte

könyörögve. Legyen rám szükséged, annyira amennyire nekem

szükségem van rád.

Talán a víz miatt. Talán a pára miatt. Ashlyn szeme mintha

elfátyolosodott volna, sebezhetőség ült ki arcára
- Veled.
Ashlyné is remegett. Szeme csukva volt, szempillái vizes

tüskékként meredeztek. Körüllengte valamiféle elégedett,

üdvözült aura, de Maddox nem tudta elűzni magától a hirtelen

támadt gondolatot, hogy túl durva volt a lánnyal, hogy lehetett

volna gyengédebb is. Jobban kellett volna igyekeznie.

- Kérlek, nézz rám - szólalt meg a férfi.

Ashlyn szeme kinyílt, szempillái, mint egy pillangó szárnya,

rebbentek. A borostyánszínű korongok Maddoxra meredtek, és

Ashlyn bizonytalanul harapta be alsó ajkát.

- Igen?

- Nem okoztam fájdalmat? - Vagy ami még rosszabb: -

Megbántad?

- Nem és nem. - Ragyogó mosolyt villantott a férfira, ami

olyan volt, mint napsütés az éjszaka homályában.

- Hogy lehet, hogy még szűz vagy? - kérdezte Maddox

kábultan.

Ashlyn mosolya elhalványult. Zavar ernyőzte tekintetét,

szemének barna színe háborgó fekete förgeteggé sötétült.

- Nem akarok beszélni róla.

- Kérlek.

Ashlyn a földet bámulta, hogy elrejtse érzéseit, vihart.

- Soha nem kellett volna azt mondanom, hogy inkább kérj,

és ne parancsolj. Ez ellenállhatatlan.
Maddox ezt jól az eszébe véste.

- Talán szólnom kellett volna róla korábban, mielőtt... De...

A férfi gyomra görcsbe rándult. Hallania kell Ashlyn

vallomását, akármi is az? Igen. Meg fogja hallgatni? Nem.

Nem most. Elzárta a vizet, és a csempéhez szorította a lányt.

Nem tudta megjósolni, hogy fog reagálni a szellem, ha ez a

gyönyörű teremtmény beismeri, hogy összeesküvést szőtt

ellene.

- Ashlyn...

- Nem - mondta a lány és megrázta a fejét. - Hallgass

végig. Csak ígérd meg, hogy nem fogsz gyűlölni miatta, jó, és

próbáld megérteni, hogy nem tehetek róla. - Itt szünetet tartott,

majd mély levegőt véve folytatta. - Szóval... Nem csak téged

szállt meg egy olyan erő, ami felett nincs hatalmad. Én

hangokat hallok. Amikor olyan helyen vagyok, ahol valaha

lezajlott egy párbeszéd, minden egyes elhangzott szót hallok,

akármennyi idő telt is el. - Pillantása ide-oda vándorolt, de

egyszer sem nézett Maddoxra.

A férfi feszülten figyelt, és a hallottak mélyen

megdöbbentették. Nem azt ismerte be, hogy Vadászoknak

dolgozik vagy isteneknek, sem azt, hogy egy ellene irányuló

bosszúhadjárat részese, hanem azt, hogy hangokat hall.

Maddox a szíve mélyén tudta, hogy nem hazudott. Amit Ashlyn mondott, túl bonyolult volt, és túl könnyen lehetett

volna bizonyítani az ellenkezőjét - egy igazi Csali valami

kevésbé cáfolhatót választott volna. Ráadásul értelme is volt,

hiszen beleillett a múlt éjszaka eseményeibe.