(18+) The Lord's

7. Évad első fejezet

Ashlyn visszahanyatlott az ágyra, és küszködve próbált uralkodni a lélegzetén. Ó istenem. Visszajött. Nem álom, nem látomás, nem is délibáb volt. Maddox élt. őt tényleg bezárták a
kazamatába, a férfi pedig tényleg visszatért a halálból. És tényleg elhallgattatta a hangokat.
Amikor Maddox otthagyta őt ebben a furcsamód kopár szobában, elkezdett telefon után kutatni, de nem talált, aztán kiutat keresett. Azt sem talált. A ki merültség gyorsan
telepedett rá, csaknem összetörte. Képtelen volt küzdeni ellene, a csend könyörtelenül megnyugtató volt, mint valami hőn áhított kábítószer, és végül megadta magát. A
következményekkel nem törődve lefeküdt. Azzal a képzelettel szórakoztatta magát, hogy talán, csak talán, ez a egész nem volt
más, mint illúzió, és amikor kinyitja szemét, a saját otthonában, a saját ágyában találj majd magát.
Nem így volt. Ó, annyira nem így volt.
Egy pillanattal korábban valamiféle dübörgő er" hasított belé, és rúgva, sikoltozva rángatta ki éle legszebb álmából, abból az álomból, amit beburkolt az áldott csend. Aztán Maddox ott állt felette, é lenézett rá kifürkészhetetlen
ibolyakék tekintetével.Az arcán tömérdek vágás és horzsolás éktelenkedett.
Feketék, kékek és véresek, bal szeme feldagadt, ajka felhasadt.
Az emlék hatására hányinger kerülgette. Vajon újra megpróbálták megölni azok a szörnyetegek?
Újra. Haha! Nevetett, bár nem találta viccesnek a dolgot. Tényleg megölték. És két gyilkosa ott állt mellette. Úgy tűnt, barátságos viszonyban van velük, úgy beszélt hozzájuk, mintha
semmi oka nem lenne gyűlölni őket. Hogy lehetnek még mindig barátok?
Kikecmergett az ágyból. Teste recsegett–ropogott és fájt minden mozdulatnál, mintha reszketeg kilencvenéves lenne, nem pedig ruganyos huszonnégy. Összeráncolta a homlokát. Túl sok stressz érte, és nem úgy látszott, hogy ezzel vége lenne a megpróbáltatásoknak. A férfiak bizonyára elmentek, mert többé már nem hallotta őket az ajtó mögött. Helyes. Abban a pillanatban semmi kedve nem volt foglalkozni velük. Bár
máskor sem. Törődj a dolgoddal, aztán találj valami kiutat innen.
Kivánszorgott a fürdőszobába, és megcsodálta annak meglepő szépségét, a kopár hálószoba és a sivár kazamata után.
Itt fehér csempés falakat és hozzá illő márványpadlót talált, beépített króm és fekete pipereasztalkát, amelyről törülközők
lógtak, porcelán mosdókagylót, csillogó, karmos lábon álló kádat magasra emelt zuhanyrózsával – arra az esetre, ha egy
óriás szeretne zuhanyozni?, csodálkozott elkerekedett szemekkel – és egy szinte áttetsző zuhanyfüggönyt.
Valami oknál fogva minden oda volt szegezve.A mennyezetről többsoros csillár függött, melynek rézkarjai különböző irányokba nyújtóztak. Egyéb dekoráció azonban nem volt a helyiségben. Sem képek, sem bájos, kellemes
tárgyak. Vajon Maddox elpakolta őket, mert attól félt, hogy ő majd ellopja?
Ashlyn felhorkant. Az Intézet ugyancsak jól fizetett neki azért, hogy tudomást szerezzen mindenféle paranormális dologról – a pénz nem jelentett számára problémát.
Mindemellett, akármit is szeretett volna, Mclntosh készségesen megadta neki. És ha nem akarta őt megkérni, akkor az
internetről rendelt, és egyenesen a lakásába szállíttatta a küldeményt.
Elpirult, amikor eszébe jutott, miket rendelt az utóbbi időben. A romantikus regények, amelyeket olvasott, mindig arra késztették, hogy mindenféle holmit beszerezzen: hastáncos ruhát, fekete bőr fehérnemű szettet, és miután elolvasott egy titkos ügynöknőről és egy valaha volt tolvajról szóló könyvet, selyemsálakat és szigetelőszalagot rendelt. Nem mintha egyszer
is használta volna bármelyiket.
Sóhajtva belenyomott egy törülközőt a kihűlt fürdővízbe.
Ruháit magán hagyva megmosakodott, amennyire tudott. Esze ágában sem volt levetkőzni, hiszen bármelyik pillanatban
visszatérhetett bármelyik férfi.
Igen, de az tetszene neked, ha Maddox vissza jönne. Nem, biztosította magát, felizgulva a gondolattól. Nem tetszene neki. A férfi megijesztette.
Értékes csendet hoz magával.Többé már nem. Most sem volt itt, a hangok mégsem tértek
vissza. Ashlyn elméje tiszta volt, egyed' a saját gondolatait hallotta. Meggyógyultam.
Nem, ez nem igaz. Múlt éjszaka hangokat hallottál a kazamatában.
– És most magamban beszélek – mondta, kezével a levegőbe intve. – Mi jön még?
Megnézte magát a tükörben. Vízcseppek peregtek a homlokáról az orrára, az orráról pedig az állára. Orcája
rózsaszín pírban játszott, sötét szeme csillogott. Furcsa. Soha nem volt még ennyire tudatában saját halandóságának, ennek ellenére soha nem nézett még ki ilyen élettelinek.
Mikor megkordult a gyomra, eszébe jutott, hogy Maddox ételt hagyott neki a padlón. Lábai automatikusan arrafelé vitték, miközben arrébb rúgta az útjába kerülő ruhadarabokat, amelyeket akkor szórt szét, amikor telefon után kutatott. Fekete pólók, fekete nadrágok, fekete alsónadrágok.