(18+) The Lord's

Hatodik

Maddox felvonta a szemöldökét.

-Megint be kell, hogy zárjalak, Ashlyn? - kérdezte, mintha olvasott volna a gondolataiban.

A fenyegetés megijesztette és felbosszantotta a lányt, de megrázta a fejét. Semmi értelme felidegesíteni Maddoxot és megkockáztatni, hogy megöljék vagy visszadobják abba a

nyirkos, jéghideg kamrába, ahol a szabadság elérhetetlen volt számára. így legalább volt esélye, ha kevés is.

A csend nem is olyan kellemes, mint remélted, igaz?

-Azért akarsz elmenni, mert beszélned kell valakivel? -kérdezte Maddox. Ezzel az udvarias érdeklődéssel sem tudta palástolni növekvő haragját, Ashlyn jól látta, hogy pislákol a bőre alatt. - Van valaki, aki aggódik, mert nem tudja, hol

vagy?

-A főnököm -vallotta be őszintén a lány. Talán, ha találna egy telefont, felhívhatná. Aztán Mclntosh hívhatná a rendőrséget. Nem. Ezt a gondolatot azonnal elvetette,

emlékeztetve magát arra, hogy a rendőröket talán megbűvölték az „angyalok".

De ha fel tudná hívni Mclntosht, az Intézet kieszelhetne valami módot a megszöktetésére. Visszatérhetne a régi életéhez, és úgy tehetne, mintha az elmúlt két nap soha nem történt volna meg. De hogy elhagyja Maddoxot... már a

gondolatától is megmagyarázhatatlan fájdalmat érzett a mellkasában. Buta kislány! - Pontosan ki a főnököd?

Majd elárulja neki, hogy veszélybe sodorjon egy ártatlan embert! Ehelyett összegyűjtötte minden bátorságát, és azt mondta:

-Hadd menjek el, Maddox. Kérlek.

Újabb csend állt be, súlyosabb, mint az előző. Maddox közelebb lépett, arcuk szinte összeért, mint az erdőben. A szeme most világos ibolyaszínű volt.

-Tegnap éjjel mondtam neked, hogy menj vissza a városba. Nem mentél. Még követtél is. Értem kiáltottál. Emlékszel?
Az emlékeztető mélyen Ashlynbe mart.

-Pillanatnyi elmezavar volt - suttogta, lefelé bámulva, a kezére. Ujjai összekulcsolódtak, ujjpercei kifehéredtek.

-Hát az a pillanatnyi elmezava megpecsételte a sorsod, asszony. Itt maradsz.

Maddox a hálószobájába kísérte a vonakodó Ashlynt. Már feltakarította a padlót és kidobta a piszkos matracot, helyére egy másikat tett. Abbéli reményében, hogy elcsábítja a lányt, előkészített neki egy fürdőt, a szobába helyezett egy húsokkal és

sajttal megrakott tányért, kinyitott egy üveg bort és lehajtotta a tiszta, napsütötte paplant.

Maddox nem is gondolta, hogy Ashlyn az egész éjszakát egy kamrában fogja tölteni, vagy hogy a barátainak köszönhetően szüksége lesz minderre a gondoskodásra. Keze ökölbe szorult.

A kényelme nem lényeges. Nem tudta biztosan, kitől származik ez a gondolat, a démontól, vagy esetleg az ő fejében

fordult-e meg. Csak az tudta, hogy hazugság.

-Fürödj meg öltözz át és egyél -kényszerítette magát, hogy kimondja a szavakat. -Senki nem fog zavarni. -

Tartott

egy kis szünetet. -Van még valami, amit szeretnél?

Ashlyn széles félkörívben sétált el mögötte, és azonnal szembefordult vele, mintha nem bízna benne annyira, hogy hátat fordítson neki.

-A szabadság jó lenne.

-Azon kívül.

A lány pillantása a szobát fürkészte. Maddoxnak nem tetszett, hogy milyen sápadt, milyen roskatag és visszahúzódó.

Előző éjjel nem volt ennyire kimerült, még az erdőben sem, a csípős hidegben.

-És ha, mondjuk, kitörölnéd az emlékezetemből az elmúlt pár napot?

-Azon kívül -

ismételte Maddox sötéten, mert nem tetszett neki, hogy el akarja őt felejteni.

A lány felsóhajtott.

-Nem. Akkor semmit nem szeretnék.