(18+) The Lord's

Harmadik

Nem csoda, hogy olyan könnyen ellenállt az ügyetlen próbálkozásnak, amikor Ashlyn rá akarta beszélni, hogy fejezzék be, amit elkezdtek. Nem csoda, hogy bezárta őt ide.
Idióta!, gondolta megint. Igen, az volt. Egyetlen mentsége, hogy nem volt túl sok testközeli élménye férfiakkal. És vajon miért?! Mert hitványak. Csak elcsábítják és kihasználják a nőket.
- Beszélj arról a hangról, amit hallasz - mondta Ashlyn Danikának. Akármit, csak ne kelljen Maddoxra gondolnia -mielőtt még kitörnének belőle a csalódottság és megbántottság könnyei.
Danika jéggé fagyott.
- Nem említettem neked semmilyen hangot. Figyelnek minket, ugye? Van itt egy rejtett kamera, vagy ilyesmi?
- Nem tudom. - Ashlyn felhúzott térddel összekuporodott. - Talán van kamera, talán nincs. Tekintve, mennyire zavarba jöttek a Tylenoltól, kétlem, hogy akármelyikük is tudná, hogy kell használni. Akárhogy is, nem így szereztem tudomást a hangról.
Vajon Danikának Ashlynéhez hasonló képessége van? Ő még nem találkozott hozzá hasonlóval, de itt már megtanulta, hogy az elképzelhetetlenre is számítson.
- Mondd el a többit. Kérlek. Együtt vagyunk benne.
Segíthetünk egymásnak.
- Semmi említésre méltó. - Danika körbejárta a szobát, tapogatózott a falakon. - Meg fogok őrülni. Tessék, azt akartad, hogy bevalljam? Valami fickó kezdett beszélni a fejemben ma reggel. Nagyon ösztönző beszélgetést folytattunk.
Egy hang. Egy férfié. Nem sok hang vegyesen. Vagyis nem Ashlyn képessége.
- Mondd el - sürgette újra a lányt. A gyomra pont ezt a pillanatot választotta, hogy megkorduljon, és mennydörgésszerű áriát hallatott a kínos csendben.
- Mit mondott neked?
Danika homlokráncolva elvett egy darab sajtot az öltözőasztalkára helyezett tányérról, és odahajította Ashlynnek, aztán utasította a családtagjait, hogy segítsenek kamerákat keresni. Pusztán óvatosságból.
- Információkat kért a fogvatartóinkról.
- Úgymint?
- Úgymint mik a napi teendőik, milyen fegyvereik vannak, és milyen biztonsági rendszerrel szerelték fel az erődöt. - Felnevetett, de hangjában nyoma sem volt humornak. - Azt hiszem, az agyam ilyen őrült módon próbálja feldolgozni, ami történt.
Ashlyn nem így gondolta. Azok a kérdések túlságosan támadók voltak, túlságosan konkrétak: ilyen információkat egy katona gyűjt az ellenségéről.
Szóval... ha nem Danika gyűjtött adatokat a férfiakról, akkor kicsoda? És kinek van akkora hatalma, hogy behatoljon másvalaki gondolataiba és kérdéseket tegyen fel?

- Rosszul vagyok ettől a szarságtól - morogta Paris. - Most az egyetlenegyszer szeretnék ma a városban maradni és pihenni egyet dugás után, ahelyett hogy visszarohanjak ide. Hello, én nem tudok csak úgy itteremni, mint Lucien. - Lehuppant a tévé elé, és bekapcsolta kedvenc
Xbox játékát. Meztelen iszapbirkózás. Bőrének színe életteli volt, a ráncok eltűntek az arcáról. - Ezúttal miről van szó? És csak hogy tudjátok: nem láttam Vadászokat.
- Ez azért van, mert mindenhol csak potenciáli ágyasokat látsz - válaszolta Aeron
- És van ennek árnyoldala? - kérdezett vissza zavartalanul Paris.
- Hagyjátok abba a vitát - mondta Lucien. - Dolgunk van, és nem hiszem, hogy bárkinek is tetszene, amit hallani fog.
Maddox hátradőlt a díványon, és az arcát vakargatta. Erőszak dobolt benne forrón és sötéten. Forróbban, mint máskor. Sötétebben, mint máskor. Mint akit ketrecbe zártak.
Nem szeretett távol lenni Ashlyntől. Attól a nőtől, aki megpróbálta ágyba csalogatni. Attól a nőtől, akitől elfordult. Ki olyan ostoba, hogy elfordul egy ilyen nőtől?
Az a nő kívánta őt, az isten szerelmére.
És ő is ugyanannyira kívánta a lányt. Még mindig. Azt akarta, hogy hajlékony teste az övéhez simuljon, ajka az ajkára tapadjon. Vagy a péniszére. Nem volt válogatós. Gyönyörteli
sikolyait akarta hallani, édes ízét érezni.
Magáévá kellett volna tennie, amikor lehetősége volt rá.
Ehelyett elraktározta Lucien szobájában, és kitakarította a sajátját. Aztán azon kapta magát, hogy a játékszobába hívják, ahol kétségkívül még több rossz hír várta.
- Mondd el nekik, Aeron - mondta sóhajtva Lucien.
Szünet. Aztán:
- Éreztem Harag mocorgását. Nem volt erőszakos. Még. - A távoli falnak támaszkodott, és beleöklözött maga mögött, mintha nyomatékosítani akarná a vallomását. -Kezelhető, de nem tudom, meddig marad ilyen.
- Most már érzi az embereket, és a szaguk ott motoszkál az orrában - mondta Reyes.
Maddox eltűnődött a férfi hangjából kihallatszó dühön. Paris elsápadt.
- Bassza meg. Ez gyors volt.
- Ezt senki nem tudja nálam jobban - válaszolta Aeron. Maddox elfojtott egy morgást. Még mennyit kell neki és a többieknek elviselniük? Az imént megtudta, hogy vannak még
odakint Vadászok, és a városban rejtőznek. Aeron szerint erősebbek és hozzáértőbbek, mint az elődeik.
Miután Ashlyn felfedte előtte a képességét, Maddoxnak azon is el kellett tűnődnie, vajon lehet-e a lány az egyik ok, amiért itt vannak. Egy nő, aki azzal foglalkozik, hogy nem emberi lényeket hallgat ki, tényleg értékes eszköz lenne. Már a puszta gondolat feldühítette a démont, mindkettőjüket arra késztette, hogy kínozzanak, nyomorítsanak, öljenek.
- Nem tudom, meddig bírom még, hogy ne bántsam őket. - Aeron a tarkóját dörzsölte. - Már magam előtt láttam a véres testüket is, és tetszik a látvány. -A mondat végén megbicsaklott a hangja. Alig észrevehetően, mégis megtörtént.
- Senkinek nincs ötlete? - Reyes feldobta a kését a levegőbe, elkapta, újra feldobta. - Valami, ami talán megmentené őket?
Csend.
- Semmi értelme erről beszélni - mondta végül Torin. - Csak kínozzuk magunkat azzal, hogy megpróbálunk olyan megoldást találni, ami nem is létezik. Nem szegülhetünk szembe a Titánokkal: másik átkot szórnának ránk. Nem
engedhetjük szabadon a nőket azzal, hogy rejtőzzenek el. Aeron arra kényszerülne, hogy kövesse őket. Szóval, szerintem hagyjuk, hogy megtegye.
Reyes a barátjára meredt.
- Ez kissé szívtelen, még tőled is, Betegség.
Vajon ő mit tenne, ha Aeron valaha azt a parancsot kapná, hogy ölje meg Ashlynt?, tűnődött Maddox. Amilyen kegyetlennek ismerte meg ezeket az új isteneket, gyanította, hogy habozás nélkül kiadnák a parancsot. Üvöltve talpra ugrott, és beleöklözött falba.
A beszélgetés elhalt.
Jólesett, amit csinált, így újra megtette. És újra. A keze még nem gyógyult meg teljesen az Aeronnal vívott csata után, és ez nem javított a helyzetén. Nyilván a szellem is igazán kötődött Ashlynhez, mert még ő is meg akart semmisíteni valamit arra a gondolatra, hogy elveszítheti őt. Menj hozzá, ő a miénk. Hozzánk tartozik.