(18+) The Lord's

Befejező rész

Maddoxnak úgy tűnt, egy örökkévalóságig ringatta kedvesét, azt kívánva, hogy felébredjen. Hogy inkább ő haljon meg helyette. Lucien és Reyes csendesen keringtek mögötte.
- Vigyétek a lelkemet a pokolba örökre! - kiáltotta Maddox a mennybe. - Bármit, csak ezt ne! Hozzátok őt vissza! Hadd vegyem át a helyét a halál kapujában.Örökké?, dorombolta egy hang. Ezúttal nem Sabin beszélt
Maddox fejében, hanem egy nő. Ez aztán az elkötelezettség.
A férfi nem habozott.
- Igen. Igen! Örökké. Örök időkre. Nem tudok nélküle élni. Ő a mindenem.
Kedvellek, cowboy, tényleg.
- Te is egy nő hangját hallod a fejedben? - kérdezte Lucien teljes döbbenetben.
- Igen - mondta Reyes ugyanolyan zavartan. - Ki vagy te?
Az új legjobb barátod, cukorfalat.
- Akkor segíts nekem - könyörgött Maddox.
Bolond halhatatlan. Napok óta csak megszegem a szabályokat - ami valami hobbiszerű nálam - hogy segítsek neked. Bár nem vagyok benne biztos, hogy folytatni is akarom.
Te és a nőd komolyan vesztegetitek az időmet.
- Kérlek. Segíts rajta, és soha többet nem vesztegetek el egy pillanatot sem az idődből. Esküszöm. Csak add vissza őt nekem. Kérlek. Kérlek.
Múlt héten sértegetted a nagykutyákat, Erőszak, és ez tetszett nekem. Felfigyeltem rá, hogy őszinte legyek. Nem sokan törnek fel a sárból mostanság, tudod? És hogy ezt egy
Lord tegye... káprázatos! Tudod, miért?
- Nem. - És nem is érdekelte. Király. Itt az ideje egy leckének.
- Ashlyn...
Nem megy sehová. Most hallgass. Meg kellett világítanom kicsit a hátteret, hogy megértsd, mit kockáztatok érted.Ahogy Maddox ringatta a lányt a karjaiban, összeszorította az ajkát, küzdött a kétségbeesés ellen.
Szóval, egyébként a Titánok uralkodnak, a nyomorultak, és totálra azt tervezik, hogy újra, olyanná teszik a világot, amilyen fénykorukban volt. A béke, az imádat helyévé, blablabla, ahol
az emberek leborulnak és áldoznak nekik, és ehhez hasonló szarságok. Két nap múlva két szentély fog hirtelen kiemelkedni a tengerből. Csak várjatok. Ez lesz a vég kezdete, az biztos.
Drámai szünetet tartott. Azt nem tudom, hogy Titiék holtan akarnak-e látni, benneteket, srácok, a világ rendjében, de annyit tudok, hogy fel akarnák használni titeket a céljaik eléréséhez.
- A nők. Danika - mondta Reyes.
Bingo. Valami a vérvonalukkal kapcsolatban, talán egy prófécia. Át kell tanulmányoznom a dolgot, mert eléggé sötétben tapogatózom. De látjátok, mi a dilemmám, ugye? Ha segítek nektek, tényleg fel fogom húzni az új igazgatóságot.
- Akarod, hogy megöljem őket? - rohant ki Maddox. -Megteszem. Tényleg. - Akármennyi időt vesz is igénybe, akármit kell is tennie, megtalálja a módját.
- Maddox - figyelmeztette Lucien. - Állj. Mielőtt még egy sokkal rosszabb átkot hozol a házra. Segíteni fog neked. Csak úgy csinál, mintha alkudozna. Igaz, istennő?
Ó, egy Okos Tóni, dorombolta a nő. Nagyon szexis darab vagy, mondhatom. Álmodozva felsóhajtott, aztán összeszedte magát. Erre most nincs idő. Sajnos. Ahogy korábban is mondtam, a kis hölgy tényleg lenyűgözött. Hogy őszinte legyek, nem hittem, hogy megteszi. Micsoda előadás volt, mi?
Kuncogás. Ha lennének biológiai funkcióim, összepisilem volna magam.
- Istennő, koncentrálj. Kérlek.
- Maddox - figyelmeztette ismét Lucien.
Anya. A nevem Anya. És gyakorlatilag nem vagyok istennő,
csak az egyikük lánya, szóval ne vegyél egy kalap alá azokkal a balfácánokkal. Most dühösen sóhajtott.
- Mit tehetek? Mondd el! Bármit megteszek. -Maddox azt gondolta, Anya talán cukorkát szopogat, mert szürcsölést és cuppogást hallott, aztán eper és tejszín illata csapta meg az
orrát.
A nőd feladta érted az életét. Hajlandó vagy ugyanezt megtenni? Mert azt tudnod kell, hogy az én erőm mások cselekedeteitől függ, és magamtól semmit nem tudok tenni. Ja,
és van itt még egy kis apróság: a fizetség.
- Igen. Érte bármit hajlandó vagyok feláldozni. -Most sem habozott a válasszal. - Bármilyen fizetséget megadok, amit kérsz.
Újabb nyalakodós-szürcsölős szünet állt be. Jól van, itt az alku. A Titánok üldöznek, ne kérdezd, miért. Hosszú történet. Mindegy, úgy vadásznak rám, mint a megvadult állatok, már napok óta. Ha bármikor is segítséget kérek, megkapom. Érted?
- Igen. Bármit.
Nem csak tőled, édesem. Mindannyitoktól.
Egy pillanatig sem Reyes, sem Lucien nem válaszolt.
Maddox közel állt hozzá, hogy odaugrik és elvágja a torkukat.
- Igen - mondták aztán egyszerre.
Akkor jó. Megkötöttük az üzletet. A nőd Jel fog ébredni, és hozzád lesz kötve. Addig él, ameddig te élsz. Igazán nem olyan rossz üzlet egy halandónak. De ha egyikőtök meghal, akkor
mindketten meghaltok. Veszed?
- Igen, igen.
Ha megpróbálsz cserbenhagyni, tudd, hogy megöllek, ami a lányt is meg fogja ölni. Hangja mézesmázosan csengett.
Levágom a fejed, és ezüsttálcán kínálom fel az isteneknek.
- Értem. Elfogadom - mondta Maddox azonnal.
Egy szívdobbanásnyi pillanat telt el. Még egy. Aztán elégedett dorombolás hallatszott, és Maddoxot hirtelen forgószél kapta fel. Ashlyn kirepült véres karjából, ő pedig felüvöltött, megpróbált utánakapni. A lány még mindig
mozdulatlanul feküdt, de úgy tűnt, vére visszafolyik a testébe.
Maddox visszarepült az ágyra, a láncok köré fonódtak, csuklói és bokái másodpercek alatt meggyógyultak. Reyes és Lucien a szoba közepére sétált -de hátrafelé.
Az idő gyorsan folyik visszafelé, döbbent rá Maddox.
Hosszú élete folyamán már sok mindent látott, de ehhez foghatót még soha.
Reyes Ashlyn előtt állt, és ahelyett, hogy a testébe döfte volna a kardot, kihúzta belőle. Ashlyn ahelyett, hogy elesett volna, felállt.
Amilyen hirtelen támadt fel a forgószél, most olyan hirtelen hagyott alább. Mindenki zavartan pillantott körbe.
- Mi történt? - kérdezte hitetlenkedve Ashlyn. -Halott voltam. - Felemelte a kezét, végignézett rajta, aztán megtapogatta a hasát, sebhelyeket keresve. -Tudom, hogy halott voltam. Még mindig érzem, ahogy belevág a... istenem,
Maddox, mit tettél? Az átok is visszatért?
- Ez... nem találok szavakat - mondta homlokráncolva Reyes. - Leszúrtam.
Mindannyian megőrizték az emlékeiket az eseményről, most mégis úgy tűnt, mintha meg sem történt volna.
- Engedjetek el - üvöltötte Maddox. - A láncokat. Lucien zavartan engedelmeskedett.
Maddox talpra ugrott, és magához húzta Ashlynt,
csókolgatta az arcát, és olyan erősen szorította, ahogy csak tudta, anélkül hogy összetörné. A lány felnevetett, aztán elhúzódott, hogy alaposan szemügyre vegye Maddoxot.
- De a halálos átok...
- Megtört. Esküszöm. Már nem érzem a kötelékeit.
Érezzétek jól magatokat, srácok, mert most Maddox átkától is megszabadultatok, csendült fel hirtelen Anya hangja. De ne aggódjatok, biztos vagyok benne, hogy a démonok miatt is eléggé nyomorultak maradtok.
Csak ne felejtsétek el a megállapodásunkat. És most pá-pá.
Reyes teste megrándult, Lucien feje hátravetődött.
Megrázkódtak, térdük felmondta a szolgálatot, és a földre rogytak. Hosszú ideig ott is maradtak zihálva. Egyszerre néztek fel, tekintetük találkozott.
- Többé nem kell megölnöm Maddoxot - mondta áhítattal
Reyes. - A halál vonzása elmúlt. Elmúlt!
- Az átok tényleg megtört - mondta Lucien olyan örömmel, amilyet Maddox sosem hallott még tőle. -Köszönöm, Ashlyn. Köszönöm. Rendkívüli ember vagy.
- Szeretném azt mondani, hogy az én örömömre szolgált -ugratta a lány vigyorogva.
- Meghaltál értem - mondta Maddox, magára vonva a lány figyelmét és kizárva barátait a látószögéből. Most csak egy személy számított. És Maddox döbbent volt, elérzékenyült és
dühös is. - Meghaltál értem-üvöltötte.
- Újra megtenném - mondta a lány. - Szeretlek.
A férfi körbeforgatta Ashlynt, ő pedig boldogan sikítozott.
- Soha többet, te nő. Soha többet nem fogsz elhagyni.
- Soha.
- Reyes, Lucien. Ti távoztok - mondta Maddox, de szemét nem vette le Ashlynről.
A férfiak csendesen kimentek a szobából, megajándékozták őket azzal, hogy kettesben maradhattak. Maddox levetkőztette
a lányt, és megcsókolta a hasát ott, ahol a kard beleszúrt.
- Kívánlak - lehelte Ashlyn.
És Maddox is kívánta. Most és mindig. Nem tudott ellenállni, belehatolt és felnyögött gyönyörében.
- Szeretlek - mondta Maddox, lassan mozogva benne.
- Én is szeretlek. - Ashlyn felsóhajtott, feje jobbra-balra hanyatlott.
- Köszönöm. Köszönöm, amit tettél. - Soha senki nem hozott még ekkora áldozatot érte. - Csak... soha többet ne ölesd meg magad. Érted?
A lány felnevetett, de Maddox mélyen belehatolt, pont úgy, ahogy szerette, és nevetése nyögéssé alakult.
- Akkor ne vonj még egy átkot a fejedre, drága hercegem.
- Átkot? Szerelmem, felbecsülhetetlen áldás ért.
- Engem is, Maddox - mondta a lány, és mindketten elélveztek. - Engem is.
Másnap délután Lucien összehívott egy tanácskozást.
Ashlyn Maddox ölébe telepedett, és boldogabb volt, mint valaha. Minden álma valóra vált. Képes volt uralkodni a képességén azzal, hogy Maddoxra gondolt, és a férfi jelenléte teljesen elhallgattatta a hangokat. Az igaz szerelem tényleg legyőz mindent.
Még családja is lett. Igazi család, viszályokkal meg mindennel. A két csoport még mindig merev és távolságtartó volt egymással, bár udvariasak voltak annyira, amennyire a démonoktól tellett. Ashlyn eltökélte, hogy befoltozza ezt a
szakadást, mint egy jó nővér, mert annak érezte magát.
A (visszafordított) ledöfés óta a harcosok többsége szeretettel bánt vele, összekócolták a haját, amikor meglátták, viccelődtek, hogy Maddox mellett ragadt egy örökkévalóságon át. Betegséget kivéve, mert ő még mindig nem gyógyult fel a sérüléséből. Bár Torin is rákacsintott. Ashlyn tudta, hogy a férfi borzalmasan érezheti magát amiatt, hogy véletlenül megfertőzte a városiakat. A hatás pusztító volt, igen, de a modern orvostudománynak köszönhetően sikerült
megakadályozni a kór elterjedését. Talán Torin ettől megvigasztalódik. És amikor meggyógyul, segíthet a harcosoknak újjáépíteni a Club Destinyt, hogy valamit visszaadjanak a városnak.
Az élet szép volt. Sokkal szebb, mint amit Ashlyn valaha is elképzelt. Elvigyorodott.
Lucien a szoba közepén állt, és azt mondta:
- Beszéltem Sabinnal, és mint már tudjátok, elhatároztam, hogy segítek neki megkeresni a szelencét. Itt az ideje, hogy megtaláljuk azt az átkozott kacatot. Amíg odakint van, fennáll
a veszélye, hogy magába szippantja a démonokat. Ami azt jelenti, hogy az életünk forog veszélyben.
- Átkozott Vadászok - mondta Ashlyn, és Maddox megszorította a derekát.
- Ők halottak, Betegség megölte őket - mutatott rá Reyes.
Ashlyn megrázta a fejét, nem tetszett neki, hogy ki kell javítania.
- Párat megöltetek. De nem mindet. Mclntosh csak az Intézet alelnöke volt. Valójában soha nem találkoztam az elnökkel, az évek során egyszer sem, amíg ott dolgoztam. Azt mondták nekem, hogy soha nem megy emberek közé.
Korábban nem gondolkodtam el ezen, de most már elég gyanúsan hangzik. Emellett szerte a világon rengeteg alkalmazottjuk van. És talán vannak más Vadászok is, akik ,nem állnak kapcsolatban az Intézettel.
Morajlás futott végig a csoporton.
- Azt reméltük, a szelence itt lesz Budapesten -mondta
Sabin Lucien mellé állva, és összevonta a szemöldökét, ahogy
a harcos támadásra számítva megfeszült. - Legalábbis
kikérdeztünk egy Vadászt, és ő ide vezetett minket. De...
- Semmi jelét nem találták - fejezte be helyette Lucien. - És azt szeretnék, hogy segítsünk.
- Ha azt akarod, hogy segítsek megkeresni azt a szelencét, akkor útbaigazítást kell adnod - mondta Reyes. Ashlyn tudta, hogy borotvaélen táncol, mert Danika aznap reggel köszönés
nélkül kisurrant az erődből. Senki nem ment utána. Ashlyn szomorú volt, mert elvesztette az első barátnőjét, de tudta, hogy jobb lesz ez így.
Valamikor ki kell engedniük Aeront.
Maddox beszélt Ashlynnek Aeronról, arról, hogy a férfinak meg kell ölnie Danikát és a családját. Ez volt az egyetlen sötét folt Ashlyn életében. Ám Maddox azt is elmondta, hogy Reyes eltökélten védelmezi a nőt, annak ellenére, hogy küzd ellene.
Ashlyn szívesen gondolt arra, hogy Anya végül segíteni fog Danikának, ahogy neki is. Persze, ha Anya tud egyáltalán segíteni. Azt is tudta Maddoxtól, hogy Anyát üldözik a Titánok. Ő valamiféle természetfeletti lény volt, aki ki-be
tudott járni az épületekben, képes volt láthatatlanságba burkolózni és visszafordítani az időt, mégis félt attól, hogy elfogják - ami azt jelentette, hogy elfoghatják.
- Vigyázz, hogy beszélsz, Fájdalom - mondta Cameo Lucien másik oldalára állva. - Gyengíted amorált.
Na jó, két sötét folt is van, tűnődött Ashlyn. Cameotól zokogott a szíve, ahányszor csak ránézett. A nőnek szeretetre volt szüksége. Bár úgy tűnt, eddig még egyik férfi sem állt le
vele, akármilyen szép volt is. Mindenki tartotta a három lépés távolságot, mintha attól félnének, hogy megölik a nőt - vagy magukat -, ha túl közel kerülnek hozzá. Hát, nem ők voltak az
egyedüli férfiak a világon. Biztosan van valaki odakint, aki bele tud szeretni Nyomorúságba.
- Ashlyn egymásnak ellentmondó történeteket hallott -mondta Maddox. - Elmondanád őket?
A lány bólintott.
- Az egyik szerint a szelencét Argosz őrzi. A másik szerint mélyen a tengerbe temették, és Hüdra őrzi, de nem tudom, hol.Mindenki felmordult.
- Valami ötlet, hol kezdjük? - kérdezte a lányt Lucien.
Ashlyn megrázta a fejét.
- Anya említette, hogy két szentély emelkedik a felszínre -mondta Maddox. - Azokat a szentélyeket talán az istenek használják, és az emberek nem fognak odamerészkedni és
kutakodni. Abban a pillanatban, hogy megjelennek, néhányunknak meg kellene keresnie őket. Talán találunk valamit, ami a helyes út felé vezet minket.
- Kitűnő. - Lucien bólintott. - Valakinek itt kell maradnia, hogy vigyázzon az erődre, Torinra és Aeronra.
- Ashlyn és én maradunk. Könyvekben fogunk kutatni.
- És én majd hallgatózom a városban - tette hozzá a lány Maddox közelebb húzta magához, és azt suttogta:
- Annyira kívánlak.
- Helyes. Mert azt tervezem, hogy minden szükségletedet ki fogom elégíteni - mondta Ashlyn csábosán.
Maddox szája ellágyult, ibolyakék szeme megállapodott a lány ajkán.
- Most épp egy fekete bőrruhában látlak magam előtt, egy karddal az oldaladon. Korábban megkértem Parist, hogy vegyen egy ilyen öltözetet a városban, mert tudom, mennyire
szeretsz szexisen felöltözni.
Ashlyn a férfihoz simult, iránta érzett szerelme
folyamatosan túlcsordult benne.
- Amikor felveszem, azért fogok harcolni, hogy
megőrizzem az erényemet, vagy azért, hogy elvegyem a tiédet?
- Természetesen azért, hogy elvedd az enyémet. Ashlyn beleborzongott, ahogy hirtelen felizgult.
- Akarod, hogy lefújjuk ezt a megbeszélést, és
visszamenjünk a szobánkba? Később majd kérünk egy rövid összefoglalót.
- Kimondhatatlanul.
Felálltak. És a férfi, aki képes a legsötétebb erőszakra is széles e világon, nevetve kergette ki Ashlynt a szobából, miközben a többiek csodálkozva és irigykedve néztek utánuk.
Talán az ő idejük is elérkezett..

FOLYTATJUK....

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok. Köszönöm szépen hogy elolvastad.
Ha tetszett akkor nyomj egy like-ot.

Szerkesztő társamnak pedig köszönöm az együtt működést. <3