(18+) The Lord's

Második

Az első é legfontosabb, hogy Danika hallott a
vadászokról beszélt róluk a családjának.
- Vadászok - mondta Ashlyn felemelve a tek' tétét. Danika a szoba egyetlen ablakán nézett kifelé, azon az ablakon, amelyet egyik nő sem tudott kinyitni. Ashlyn hallotta, hogy
megpróbálták, de nem sikerült. - Mik azok? Most ne hazudj nekem. Kérlek.
Danika megriadva felugrott, és kezét a szívére téve megfordult.
- Megint jobban vagy, hm? Miért kellene megbíznunk benned? Lehet, hogy azoknak a férfiaknak do gozol. Lehet, hogy ők küldtek ide, hogy megtudj valamit, és amikor megtudtad, berontanak majd ide és megölnek minket.
- Ez igaz. - Végül is ezek a nők csak azt tudták róla, hogy rosszul volt és hogy hozzábújt az ellenségükhöz. - De te megmentettél. Miért akarná hogy bármi bántódásod essen?
Danika pislogott, de nem szólt semmit.
- Egyszerűen csak bíznod kell benne, hogy nem azért vagyok itt, hogy bántsalak vagy csapdába csaljalak. Te és én ugyanabban a helyzetben vagyunk.
- De mi van a dühössel? Maddoxszal. Jársz vele. A járás nem pontosan az a szó volt, amit Ashlyn használt volna.
Megpróbálta elképzelni Maddoxot, amint vele szemben ül egy gyertyafényes asztalnál egy étteremben, bort iszik és lágy zenét hallgat. Ajka mosolyra húzódott.
- Talán. Szóval?
- Szóval ez azt jelenti, hogy közéjük tartozol.
- Nem tartozom közéjük - állította makacsul Ashlyn. -Csak úgy idekeveredtem. Éppen tegnap.
Danika szeme elkerekedett, aranyszínű szempillája hasonló színű szemöldökét érte.
- Most már tudom, hogy hazudsz. Az a férfi törődik veled, ez egyértelmű. Egy férfi sem mutat ennyi együttérzést egy nő iránt, akivel épphogy csak találkozott.
Igen, Maddox tényleg együtt érző volt. Igen, kedves volt. Gyengéd. Édes. A legádázabb férfi, akivel valaha találkozott, a homlokát törölgette és megtisztogatta az arcát.
- Ezt nem tudom megmagyarázni, de nem hazudok.
Egy csendes perc telt el.
- Jól van. - Danika megtévesztőén hanyagul vont vállat. - A Vadászokról akarsz hallani, akkor elmondom. Nem mintha valami döntő információ lenne egyébként. - Belégzés, kilégzés. - Amikor a szárnyas férfi, Aeron, elvitt a városba, meglátott egy csoportot. Fel voltak fegyverezve, mint a katonák, és sötét sikátorokban lopakodtak, mintha nem akarták volna, hogy valaki észrevegye őket.
Ez eddig nem mondott semmit Ashlynnek.
- Aeron azt motyogta az orra alatt, hogy Vadászok, és előrántott egy tőrt. - Harag színezte el Danika lágy hangját. Az emlék nyilván nem tartozott a kedvencei közé. - Megküzdött volna velük, ha nem lettem volna ott. Ezt mondta. És azt is,
hogy azok az emberek azért jöttek, hogy megöljék őt és a barátait. - Az utolsó mondatot mély, sötét hangon mondta, Aeront utánozva. Ashlyn kis híján elmosolyodott a búskomor, gyászos hangszínen. - Azt akartam, hogy azok küzdjenek,
tereljék el Aeron figyelmét, hogy elfuthassak. De nem így történt. Nem vettek észre minket.
Ashlyn a homlokát ráncolta. Halhatatlanokra vadászok.
Alapvetően nem ez volt a dolga az Intézetnél? Beszélgetéseket hallgatott ki azzal a céllal, hogy megtalálja, vagyis levadássza azokat, akik nem teljesen emberek. Itt hagyd abba. Az Intézet
tanulmányoz, megfigyel és segítséget nyújt, és csak akkor cselekszik végzetesen, ha veszélybe kerülnek a dolgozói.
Ebben megnyugvást talált. Az alkalmazottak teljesen tudományosan bántak a megtalált teremtményekkel, nem ragadozó módjára.
Ashlynnel azonban nem voltak mindig ilyen méltányosak.
Az első merényletet akkor követték el ellene, amikor fültanúja volt egy korábban elhangzott beszélgetésnek egy kollégája és egy gyermek között. A férfi elcsábította azt az édes, ártatlan
kislányt... megfenyegette... borzalmas dolgokat tett vele.
Ashlyn émelygett tőle, és feladta a férfit, ő pedig cserébe megpróbálta lelőni. Mclntosh, aki mindig a közelében volt, ellökte a lányt, és ezzel megmentette az életét.
A második alkalommal majdnem hátba szúrta -szó szerint -egy nő, akinek az volt a legnagyobb gondja, hogy eltitkolja szerelmi viszonyát. Mclntosh megint a testőre lett, Ashlyn
mögé lépett, így őt szúrták meg.
A harmadik, egyben utolsó alkalommal, körülbelül tizenegy hónappal ezelőtt valaki megmérgezte. Ám a szerencse Ashlyn mellé szegődött, és valahogy kihányta az egészet. Ó, édes emlékek. A mai napig fogalma sem volt róla, miért tették, mi volt az a titok, ami miatt valaki ölni is képes lett volna.
Mclntosh minden tőle telhetőt megtett, hogy megvédje őt.
Ám néha ez sem volt elég, úgyhogy Ashlyn megtanulta, csak saját magára számíthat, és nem bízhat senkiben - amitől még inkább zavarba ejtő lett az a hirtelen támadt vágya, hogy függjön Maddoxtól.
- Aeron, ööö, rólad is csúnyán beszélt - mondta Danika, elszakítva Ashlynt a gondolataitól.
Ashlyn meglepetten pislogott.
- Rólam? Miért?
- Azt mondta, csali vagy, akármit jelent is ez. Ashlyn válla megroskadt, amint azt válaszolta:
- Maddox is csalinak hív, de még mindig nem tudom, mi az.
- Hogy tudna megcáfolni olyasvalamit, amit nem is ért?
Hacsak... várjunk. Hajói gondolta, hogy a vadászok becserkészik a halhatatlanokat, akkor a csali csak egyet jelenthetett: azt, aminek hangzott. Csalétek. Meglóbáljuk a halhatatlan orra előtt, és csapdába csaljuk.
Ó, az... az... a seggfej! Ashlyn segítségért jött ide, nem azért, hogy előrángassa a barlangjából, hogy aztán lemészárolják.
- Idióta! - füstölgött magában.
- Ne nevezz így - csattant Danika.
- Nem rólad beszéltem. Magamról. - Hagyta, hogy Maddox megcsókolja, hagyta, hogy a testébe dugja az ujját és a nyelvét,
ráadásul még ennél is többre vágyott. És a férfi egész végig azt gondolta róla, hogy képes lenne egy ilyen erőszakos, alattomos tettre. Talán azt is hitte, hogy könnyen kapható - ezért lepődött
meg annyira, amikor felfedezte, hogy Ashlyn még szűz.
A szégyen könnyei égették a szemét.
- Rászedtek, mi? - kérdezte lágyan Danika.
Ashlyn bólintott. Vajon kívánta őt Maddox, legalább egy kicsit, vagy egyszerűen csak azért akarta elcsábítani, hogy információkat szedjen ki belőle nyilvánvalóan aljas tervéről? A lány az utóbbit gyanította, és ez fájt neki. Nagyon fájt.
Hányszor és hányszor vádolta és kérdezgette a férfi gyanakodva?